Gazdag leletanyagra bukkantak a régészek



Dél-Komárom/Szőny. Nyílt napon mutatták be az elmúlt bő két hónap során feltárt leleteket és lelőhelyet a szőnyi Brigetio légiótáborban a régészeti munkát vezető szakemberek. Látványásatást is tartottak egyetemi hallgatók részvételével, hogy az érdeklődők némi betekintést nyerhessenek sokrétű munkájukba, amelynek a bontómunkáktól kezdve a metszetre bontáson át a dokumentálásig számos fázisa van.

A fürdőmedence kis tartóoszlopkái, amelyre a lebegtetett padlót (suspensura) helyezték

Számadó Emese régész-történész, a dél-komáromi Klapka György Múzeum igazgatónője felidézte, hogy az 1992-ben az ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszéke és a Klapka György Múzeum szakembereinek együttműködésében megkezdett ásatások első 25 évében a szőnyi Vásártéren lévő polgári városban folytak a feltárások. A munkálatok irányítását 2016-tól Bartus Dávid, az egyetem bölcsészettudományi karának docense vette át. Vezetésével az elmúlt három évben legfőképpen annak a 6000 négyzetméter alapterületű fürdőkomplexumnak a maradványait vizsgálják, melynek meglétére légi felvételek tanulmányozása során figyeltek fel. Azokon a területeken ugyanis, ahol a földben bármilyen szervetlen anyag, mint például kő, kőfal van, a növények gyökérzete nem tud megfelelő mennyiségű tápanyagot felvenni, így alacsonyabbra nőnek. Ez alapján pedig pontosan meghatározható, hogy hol érdemes nekifogni a kutatásnak.

Élet a határokon

A Római Birodalom a világtörténelem egyik legjelentősebb impériuma volt. Ahhoz, hogy az elfoglalt területek fölött megerősítsék uralmukat, valamint megvédjék határaikat, katonai táborokkal tagolt határvonalat alakítottak ki. A Rajna és a Duna között húzódó limes, melynek egyik tábora a 2 méter magas falakkal, őrtornyokkal, négy kapuval körülvett Brigetio volt, a birodalom legjobban megerősített határszakaszának számított. A területén állomásozó légiónak, mely 6000 katonából állt, 200 km-es szakasz védelmét kellett biztosítania. A tábort, melynek előretolt helyőrsége az izsai Kelemantia, Traianus császár idején, 101-105 között kezdték el építeni. Ennek meghatározásában a régészeknek nagy segítségére voltak a XI. Claudius légió jelével ellátott bélyeges téglák.

Bartus Dávid, aki végigkalauzolta a közel kétszáz érdeklődőt a helyszínen, kihangsúlyozta: a Brigetio három részből állt. Polgárvárosból, katonavárosból és a húsz hektáron elterülő légiótáborból, ahol jelenleg az ásatások folynak. A polgári táborban a katonák hozzátartozói, kereskedők, iparosok, kézművesek laktak. Egy virágzó kis települést kell elképzelni, takaros házakkal, melyekben csatornarendszer és padlófűtés volt, keskeny sikátorszerű utcákkal. A korábbi években előkerült leletek alapján tudni lehet, hogy több műhely (pl. üveggyártó, téglaégető) és pékség is működött itt. Minden olyan árucikk, amire a katonáknak szükségük lehetett, kapható volt. A katonák pedig igencsak nagylábon éltek, ugyanis a császárok tartva lázadásuktól, tettek róla, hogy időben megkapják a zsoldjukat.

Fürdő, mint a közösségi élet színtere

Első hallásra meglepőnek tűnik, hogy az ókori védelmi erőd területén egy 6000 négyzetméteres, már akkor is tiszteletet parancsoló méretű fürdőkomplexum kapott helyet. A vezető régész elmagyarázta, hogy a rómaiak számára a fürdő a közösségi élet fontos színtere volt. Itt adták tovább egymásnak a híreket, itt beszélték meg ügyes-bajos dolgaikat, de sokszor vacsora előtt itt találkoztak, vagy éppen itt alakult ki a vacsoratársaság. Erre a bazilica thermal 70×25 méter alapterületű, 10 méternél magasabb belmagasságú hatalmas csarnoka szolgált. „A fellelt küszöbök mutatják, hogy ebből a helységből át lehetett jutni a medencékhez. Két új melegvizes medencét találtunk. Ezek közül az egyik szögletes, a másik félkör alakú. A hidegvizes és melegvizes traktusok is elkülönültek egymástól. Az ezekhez csatlakozó fűtőterek, ún. praefurniumok, vagyis kazánházak szintén előkerültek, illetve olyan építészeti elemek, melyeknek köszönhetően egyértelművé vált, hogy ezeket a nagy – száz négyzetméternél is nagyobb – termeket kupolával, boltozattal fedték le. Volt izzasztó kamra és egy külön helység, ahol a különböző kenőcsökkel kényeztették őket a szolgák. A padlófűtés rendszernek, melyet szénnel és fával működtettek, egy része nagyon szép állapotban maradt fenn. A falak mentén üreges téglákat helyeztek el, melyekbe szintén meleg levegőt juttattak, hogy a nedves közegben megakadályozzák a pára lecsapódását. Maga a víz, egy korszerűen kiépített vízvezetékrendszeren keresztül érkezett Tata irányából. A tábor déli kapuja környékén a múlt évben megtaláltuk az ólomcsővezetéknek egy háromméteres darabját. A szennyvizet pedig különböző csatornákon keresztül a Dunába juttatták” – magyarázta az előadó.

Sajnos a római kori város maradványait a középkorban és az újkorban nagy előszeretettel vitték el az építkező kedvű lakosok. Szerencsére a terrakotta fűtőoszlopok nem annyira tetszettek nekik.

Különleges szatír szobor is előkerült

A következő ásatási szelvénynél Bartus Dávid elmondta, hogy bár a laikus csak szürke gödröket lát a földben, régészeti szempontból egy nagyon fontos terület, ugyanis itt raktár lehetett egykoron. Fémdetektoros vizsgálat után a területről kiderült, hogy leletanyagban rendkívül gazdag. De ez vonatkozik az egész idei ásatási szezonra, ugyanis a feltárt területekből több mint ezer bronzérem, bronztárgyak, sőt még egy különleges szatír szobor is előkerült. Ezeket restaurálás után a tavasszal megnyílt Brigetio Öröksége Látogatóközpontba kerülnek majd, ahol az elmúlt harminc év eredményei tekinthetők meg rendkívül látványos, interaktív formában.

A régészet kész detektívmunka

Az egykori római fürdőkomplexum feltárt részei közt sétálva rengeteg érdekes dolgot tudhattunk meg a régészek munkájáról és munkamódszeréről és eszköztárának fejlődéséről. A modern technikai eszközöknek megjelenésével és alkalmazásával – talajradar, légi fotó – már sokkal kíméletesebben tudják feltérképezni az esetleges lelőhelyeket.

A modern kormeghatározási technikának köszönhetően az már biztos, hogy a fürdőt a tábor többi épületével egyidőben kezdték el építeni, az azonban még bizonyításra vár, hogy meddig volt használatban. Az már biztos, hogy a IV. század végén még használták, sőt 370 környékén fel is újították. Valószínű, hogy az V. század elejétől kezdve, mivel a hatalmas termek kifűtése igencsak nehézkes volt, már más funkciót kapott az épület.

Számadó Emese megjegyezte, hogy a nyílt napot követően megkezdik a terület „téliesítését”, vagyis az épületmaradványokat geotextíliával fedik le, ugyanis a múlt évben a lelőhelyet megrongálták és bélyeges téglákat tulajdonítottak el. Végezetül elárulta, hogy távlati céljaik közt szerepel egy korszerű szabadtéri régészeti bemutatóközpont kialakítása.

JN.

Korabeli gályával érkeztek a rómaiak
Látványos újdonságok Leányváron
Folytatódik a római kori hídpillérek feltárása
Halló, itt a római helyőrség!

Top