Újabb KFC-bravúr: bajnok a női együttes!



A felnőtt férfi csapat után a KFC felnőtt női együttese is bajnoki címet szerzett a szlovák második ligában, és ezzel kivívta a jogot arra, hogy a következő idényt a legmagasabb osztályban kezdhesse meg. A bravúrt ráadásul egy fordulóval a bajnokság vége előtt, az egyik legnagyobb rivális otthonában érte el a csapat: Nagy Jenő vezetőedző játékosai a harmadik helyezett ŠK 2011 Pečeňadyt verték három góllal.


Női labdarúgás, II. liga:

ŠK 2011 PEČEŇADY – KFC KOMÁROM 0:3 (0:2)

KFC: Hatyina Zsófia – Surányi Tímea, Závogyán Csilla, Nagy Laura, Csicsó Andrea, Pajor Kinga (38. Héjja Krisztina), Németh Vivien, Cerovská Kristína, Erdélyová Martina (81. Pintér Denissza), Gaál Csenge (88. Benkóczka Dominika), Lelovics Nóra.
Vezetőedző: ifj. Nagy Jenő
Gól: Gaál 2, Pajor


„Ez a csapat az első osztályban is helyt fog tudni állni”

Interjú Nagy Jenő vezetőedzővel.

• A férfi csapat után hatalmas bravúrt hajtott végre az általad vezetett női együttes is, hiszen egy fordulóval a bajnokság vége előtt sikerült megszerezni a bajnoki címet, azaz jövőre a legmagasabb osztályban játszhat a csapat. Milyen volt a hangulat az öltözőben a hétvégi mérkőzés után?

– Nagyon nagy volt az öröm. Tulajdonképpen már közvetlenül a mérkőzés lefújása után, a pályán elkezdtük az ünneplést, aztán persze a lányok folytatták az öltözőben. Annak is nagyon örültünk, hogy egy olyan ellenfél ellen arattunk sima győzelmet, amely ebben a bajnokságban az egyik legjobb csapatnak számít.

• Az a tény, hogy az egyik legnagyobb rivális ellen sikerült bebiztosítania a csapatnak a bajnoki aranyat, nyilvánvalóan még inkább fokozta az örömötöket. Maga a mérkőzés mennyire volt sima az ŠK 2011 ellen?

– Nagyon jól játszottak a lányok. Azt hiszem, hogy ez volt az eddigi legjobb teljesítményünk ebben az idényben. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy egy osztálynyi különbség volt a két csapat között – természetesen a mi javunkra. Úgy nyertünk három góllal, hogy egy kis szerencsével akár még lőhettünk volna többet is. Hozzá kell tennem, hogy ezúttal kifogástalan volt a játékvezetés is, a szövetség második ligás, tapasztalt játékvezetőket küldött a mérkőzésre. Örülök annak, hogy bár a mérkőzés kiélezett rangadónak ígérkezett, mégsem volt semmiféle konfliktus sem a pályán, sem azon kívül. Minden csak a labdarúgásról szólt, abban pedig mi voltunk a jobbak.

• Jól gondolom, hogy a bajnoki cím szempontjából ugyanilyen fontos – ha nem fontosabb – győzelem volt a második helyezett Bardejov elleni hazai sikeretek?

– Lélektani szempontból az a győzelem valóban nagyon sokat ért. A bajnokság döntő részében a KFC és a Bardejov versengett az aranyért. Volt, hogy mi, volt, hogy ők álltak a tabella élén. Amikor három héttel ezelőtt sikerült nyernünk ellenük, három ponttal átvettük a vezetést a bajnokságban. Ez fordulópont volt. Tudtuk, hogy nyernünk kell ezen a mérkőzésen, hiszen idegenben egy peches meccsen vereséget szenvedtünk ellenük. Ez nagy nyomást tett a csapatra, de el bírtuk viselni. Ez a vereség azonban mintha megtörte volna az addig keveset hibázó bártfaiakat, szóval ebből a szempontból valóban nagy jelentősége volt annak a három pontnak.

• Már tavaly is nagyon közel voltatok a feljutáshoz, ám ez akkor az osztályozós mérkőzésen elszenvedett vereség miatt nem jött össze. Mekkora különbséget látsz a tavalyi és a mostani bajnoki cím között. Melyikben volt több munka?

– Mindkét aranyéremért keményen megdolgoztunk. Igazából a tavalyi osztályozós kudarc csak még inkább motiválttá és elszántabbá tett minket. Egyrészt azért, mert hiába nyerték mag a lányok a bajnokságot, ez nem ért akkor automatikus feljutást, és ez a játékosoknak nagyon fájt. Véleményem szerint az, hogy a mostani idényben csak egycsoportos volt a második osztály (szemben a tavalyi idénnyel, amikor két csoport volt), aminek az első helyezettje automatikusan feljut, egy sokkal jobb és igazságosabb lebonyolítás. Nagyon büszke vagyok a játékosaimra, hiszen tavaly is és idén is minden fontos mérkőzésünket meg tudtuk nyerni. Az ellenfeleink se sokat hibáztak, de mi még annyit se, és ez döntőnek bizonyult. Csapatom többször bizonyította, hogy nagy akarat- és lelkierővel bír, és természetesen megvan a lányokban a tudás is, mert anélkül nem megy.

• Az utolsó fordulóban a pozsonyi Kozmost fogadjátok hazai pályán. Nagy ünneplés van betervezve a mérkőzés utánra?

– Hogy pontosan mivel készülnek a szurkolók és a vezetőség, arról egyelőre még én magam se tudok, de abban biztos vagyok, hogy meg fogjuk adni a módját az ünneplésnek. Már csak azért is, mert a találkozó után adja át hivatalosan a szövetség az aranyérmeket és a bajnoki serleget a csapatnak. Ezt az alkalmat a szurkolóink is már nagyon várják. Emlékezetes nap lesz számunkra.

• Talán korai még a kérdés, mégis már most sokan kérdezik: mire lehetnek képesek a lányok a következő idényben a legmagasabb osztályban?

– Az első évben az lesz a célunk, hogy egy stabil középcsapattá váljunk. Ehhez biztos, hogy szükségünk lesz egy-két erősítésre, de a csapat gerincét mindenképpen meg szeretnénk tartani. Már csak azért is, mert hiszem, hogy ez a gárda az első osztályban is meg fogja tudni állni a helyét. Mivel a női labdarúgás alapvetően amatőr sport Szlovákiában, azaz a játékosok munka mellett fociznak, nálunk is nagy kérdés lesz, hogy kik lesznek azok, akik ilyen körülmények mellett is tudják majd vállalni az első osztállyal járó plusz terheket és kihívásokat. Erről minél hamarabb le kell majd ülnünk az egyes játékosokkal beszélni.

Langschadl Mátyás
(fotók: Karol Scholz)

Edzői karrieremben ez az arany csillog a legszebben
Feljutott az élvonalba a KFC!

Top