formal reports samples psychology writing services how to write a macro economics paper custom essay writing services reviews essays for free professional research paper writing service

Túráival a történelmet és a természetet kapcsolja össze

Gál István fáradhatatlanul járja a természetet, különösképp szülőfaluja, Bátorkeszi végeláthatatlan kataszterében. A túrázás kezdeteiről, kedvenc úti céljairól, kirándulóhelyéről és a község, a régió különlegességeiről is kérdeztük.

A történelmet és a természetet kapcsolja össze a túrázással 1Dobogókő – Zsivány sziklák

• Hogyan kapott kedvet a túrázáshoz?

– Az én korosztályom még a Winnetou filmeken nőtt fel. Kedvencem volt az Ezüst tó kincse, melyben  számomra a későbbiekben is legfontosabb természeti képződmények, a hegyek, erdők és vizek alkották a történet „kulisszáit“. És persze a kincs, legyen ez bárminemű és annak felfedezése! Hét éves lehettem, amikor nyáron családunk felkerekedett és öreg, rozsdás Moszkvicsunkkal elindultunk egy hétvégére a Tátrába. Mai szemmel elképzelhetetlen, hogy nem találtunk se szállodát, se turistaházat, ahol szállást kaphattunk volna. Az éjszakát az autóban töltöttük és aludtunk volna, ha éppen nem fújt volna be a szél és nem lett volna hideg. Persze mi a húgommal ezt kalandként fogtuk fel. Az erdőt járva egy patakban találtunk egy állati koponyát – ez volt kincskereső énem első „lelete“. A gyaloglás mellett fontos számomra a nyugalmat árasztó víz és a teljes kikapcsolást adó kerékpározás. A vízitúrázás megkedvelése is a gyermekkoromra tehető. Édesapám vásárolt egy kenut, amellyel nyáron gyakran jártunk a Dunára. Szorgalmasan lapátoltuk a vizet fel-le a Dunán. Hatalmas élmény volt és nem utolsósorban nagyon jó testedzés. A kerékpározás újabb keletű hobbi, ha nagyon „lemerült“ és fáradt vagyok, akkor kerékpárra ülök, és a környéken kerekezem egy nagyot.

• Mi volt az első komolyabb túrája?

– Az első nagyobb távot középiskolás koromban teljesítettem. Az alapiskola felső tagozatában bizony hanyagoltam a túrázást, akkor jött ugyanis a videomagnók, később a számítógépek korszaka. Mint a korombeliek nagy részét, engem is érdekelt a modern technika, ami viszont erősen a szobához, székhez „szegezett“. Érettségi után, mondhatni búcsúbuliként elhatároztuk az osztálytársakkal, hogy felkeressük a Szlovák Középhegység egy csodálatos hegyvonulatát a Vtáčnikot és megmásszuk a legmagasabb csúcsát. A hegycsúcs alatti településen volt szállásunk, ahonnan autóval tettük meg a csúcsra vezető út aszfaltos részét. Onnan gyalogoltunk tovább. Kb. 500 méterre a csúcstól megállította csapatunkat egy erdőőr – vagyis egy hivatalos „közeg” – hogy azonnal forduljunk meg, mivel tilos védett területen autóval közlekedni. Hiába kérleltük, könyörögtünk, hogy pár száz méter van már csupán a csúcsig – egyszerűen visszafordított minket. Megjegyzem több kilométer gyaloglás után. Tehát ez volt az első, s egyben befejezetlen túrám. Az intenzívebb túrázás az utóbbi 10 évben került vissza életembe. Főleg a Bátorkeszihez közeli helyeket, pl. Dobogókőt, Strázsahegyet jártam, háromhetente egy-egy félnapos túrát abszolváltam. Néhány éve viszont inkább már Bátorkeszi és környéke a fő úti cél. A helytörténettel foglalkozó Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás alelnöke vagyok, gyerekkortól érdekelt a régészet. Szülőfalum történelme nagyon gazdag tárgyi emlékekben és eseményekben egyaránt, de a természeti adottságai is kiválóak. Tehát túráimmal megpróbálom a történelmet és a természetet összekapcsolni, hogy aztán mindez közkinccsé is váljon.

• Milyen érdekességekre bukkant a falu határában túrázásai során?

– Különböző történelmi korokból származó kincsekre bukkantam, találtam kerámiatöredékeket, 200-300 éves díszgombokat, római korból származó fibulákonát, azaz ruhakapcsot, a II. világháborúban használt fegyvermaradványokat, katyusa-lövedékeket, szárnyas aknákat, golyóhüvelyeket. Legutolsó leletek egyike Antalházán, egy megmaradt házfal anyagául szolgált mészkőben megkövült tengerisün lenyomata, vagy éppen egy lovat jelölő érme, amit a 20. század első felében Budapesten működött lovas egylet használt.

61533122_445855159541161_7342350646684680192_o

A túrákat természetesen fotókkal dokumentálom, és a fotókból videofilmet is készítek. Valamennyi megtekinthető a www.facebook.com/tajhazbatorkeszi/oldalon.

• Mik a következő tervei?

– Szeretném a falu határában lévő két jelentős szőlőtermesztő dűlőt, a Galambost és Szent Lászlót berjáni. Nem csupán a régi pincék miatt, maga a terület turisztikai természeti adottságai sem elhanyagolható. Bátorkeszi történelmét több legenda övezi és teszi érdekessé. Ilyen pl. a Török pince legendája, miszerint létezik egy ala-gútrendszer, amely ennél a pincénél kezdődik és a bátorkeszi erdőbe vezet. Nevéből kikövetkeztethető, hogy a török hódoltság idejéből származik. A legenda szerint a törökök ide rejtettetek egy hintót, kincsekkel megpakolva. Nagy felfedezés lenne, ha sikerülne megtalálni a Török pincét. Ha az aranyhintó nem is kerülne elő, de a törökök jelenlétére utaló leleteket szívesen felfedeznék.

Másik rész Bátorkeszi határában, ami nem legenda, a Papajtó. 1957-ben végeztek itt régészeti feltárásokat a nyitrai régészek és ekkor egy honfoglalás kori temető részletében végeztek ásatásokat. A teljes temető nem került feltárásra. Megvan az akkori vezető régész térképe, bejelölte a temetőhelyét. De sajnos a mai állapottal összevetve „nem jött össze“ a terület. Jó lenne itt is kicsit előbbre tartani!

29064639_184528595673820_8468423938666329498_o

• Ön szerint miben rejlik a bátorkeszi régió különlegessége?

– Ha röviden kellene jellemezni – gazdag történelmében, természeti adottságaiban és a jelenlegi infrastrukturális lehetőségeiben. Borvidék vagyunk, két, kiváló borokat adó dűlővel, de egyelőre szinte csak az évente megrendezett borfesztivál fókuszál erre a szegmensre. Vannak halastavaink, természetvédelmi területeink. Vannak rég megszűnt majorságokhoz vezető, jól járható útjaink, amelyre gyalog és kerékpárturizmust lehetne építeni. De nemcsak a külső kataszterről beszéljünk. Bátorkeszi mozgalmas történelmét mára csupán négy épület képviseli – a katolikus és reformátustemplom mellett az egykori malom épülete, illetve a volt Pálffy, később szövetkezeti szeszgyár üres épülete. Mindkettő bekapcsolható a mindennapi, de a turizmust szolgáló szolgáltatásokba is. Mindkettőben lehet muzeális rész, de szolgálhatnak a helyi termékek bemutató és árusítóhelyeként. A szeszgyárban akár egy kis „kézműves“ szeszgyártást is el tudnék képzelni. Tudomásom szerint a bátorkeszi erdőben végeztek fúrásokat és termálvizet is találtak. A galambosi erdő vége tökéletes hely lehetne egy kis termálfürdő létrehozásának. Kellemes környezetben, fák között, és karnyújtásnyira a helyi termelők finom boraitól. A már említett turistautak, horgászati lehetőségek, valamint a településen működő akár sport, akár civilszervezetek bekapcsolása a helyi turizmus színesebbé tételébe mind sok lehetőséget teremt, hogy Bátorkeszi ismertté váljon a szűk, de a szélesebb régióban is. Mindehhez természetesen sok pénz kell. De főként összefogás és közös akarat.

• Mit tanácsol azoknak, akik el szeretnék kezdeni a túrázást?

– Jelenleg egy számunkra ismeretlen helyzettel állunk szemben, értve itt a koronavírus-járványt. Én, kincskeresőként, igazán csak most fedeztem fel, hogy mi is az igazi kincs számomra, számunkra! Annak a lehetősége, hogy bármikor, amikor éppen időm van, veszem a sportcipőmet, vagy a kerékpárt és elindulok felfedezni a saját környezetem. Ez a mostani helyzetben nem olyan egyszerű és nem természetes! Ha mégis az otthoni bezártságból szeretnénk egy kicsit kiszabadulni, akkor tartsuk be az óvintézkedéseket. Tehát legfeljebb hárman induljunk neki a túrának, legyen meg az előírt távolság köztünk. Természetesen szájmaszkkal közlekedjünk! Fontos, hogy vigyünk magunkkal inni és ennivalót. Ha eszünk leülésre ne használjunk olyan helyet, amit nagy valószínűséggel mások is használták. Az útvonal kiválasztásánál először ne válasszunk több kilométeres utat. Hiszen nem ismerhetjük, hogy túrázási szempontból milyen a kondíciónk. És mi legyen az úti cél? A környezetünk – településünk és környéke. Mert tegyük szívünkre a kezünket! A többség jobban ismeri a távolabbi turista központokat, mint szülőfaluja hangulatos erdőit! Pedig energiával feltöltődni, a mindennapi stresszt leküzdeni csak ilyen helyen lehet – ott ahol otthon vagyunk! Nem szabad semmit túlbonyolítani. Az a cél, hogy jól érezzük magunkat az úton, vigyázzunk a természetre, hogy gyermekeinknek is legyen hol túrázniuk!

miriák,
fotó:Gál István archívumából

Top