Mindenki másképp hangolódik a közelgő ünnepre, ami az idén azért is különleges, mert szokatlanul nehéz évet tudhatunk magunk mögött. Aggódunk szeretteinkért, barátainkért, aggódunk magunkért. Ünneplés nélkül azonban szegényebb az életünk. Négy közismert személyt kérdeztünk arról, ők hogyan készülnek a karácsonyra, és milyen hagyományt visznek tovább családjukban.
Molnár Viola,
a Csemadok martosi alapszervezetének elnöke:
A karácsony a szeretet és a csodák ünnepe, az élet egyik legszebb időszaka. Nagyon szép emlékeim vannak gyermekkorom karácsonyairól. Nem voltunk nagycsalád, a szüleim, bátyám, én és a két nagymama. Mivel anyukám Szentpéterről származik, a nagyi mindig megérkezett a jól bevált zserbó sütijével, ami felejthetetlen volt. Most már én varázsolom karácsonykor az ünnepi asztalra a finomságokat. Természetesen nem hiányozhat a bejgli sem, amit anyósom sütött, míg élt, most meg már én készítem. Nagyon örülök, hogy a szentestét eddig mindig sikerült a családnak együtt tölteni. Régen szokás volt, hogy az asztalra egy terítékkel többet tettek fel, ami azt jelképezte, hogy vendégül látják Jézust. Az asztalt borító abrosznak is szerepe volt, hiszen a hétköznapi paraszti asztalt nem fedte terítő, csak szenteste vették elő. A következő évben ezt az abroszt használták vetőabroszként, vagy sütőabroszként, hogy bő termés legyen, vagy a kenyér finomra sikerüljön. A karácsonyi asztalról nem hiányozhatott a mákos guba, amit cukros tejjel öntöttek le, továbbá a halászlé sem, mivel a hal Martoson mindig is adott volt. Ugyanúgy szerepe volt az almának és a diónak is. Mindenki kezébe vett egy-egy diót, és akinek rossz belsejű jutott, annak jósolt betegséget az elkövetkező évben. A családfő annyi gerezdre vágta az almát, ahányan az asztalnál ültek, mindenki kapott egy szeletet belőle, hogy összetartó és kerek legyen a család, akár az alma. Nagyon sok ellentét van az emberek között, családok hullanak szét, barátságok szűnnek meg. Ezért mi próbáljuk meg békében megélni ezt az időszakot, mivel ez az Advent és a karácsony üzenete.
Darázs Sylvia,
az ógyallai városi hivatal kulturális osztályának vezetője:
Minden évben nagy izgalommal várom az ünnepeket, hagyományosan családi körben töltjük a karácsonyt. Amíg kicsik voltak a gyerekek, december 23-án este díszítettem fel a fát és az ajándékok szenteste kerültek a fa alá. Most már a gyerekeim díszítik fel, habár már felnőttek, de együtt hangolódunk az ünnepekre. Felidézzük azokat az időket, amikor még kicsik voltak és epekedve várták a Jézuskát. Szerencsére mindig van kicsi gyerek a családban, aki elhiszi, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat. A húgom gyermekei után idén már az én unokám is élvezni fogja ezt a csodát, a színeket, fényeket. A karácsonyi menüt édesanyámmal és húgommal együtt készítjük el, egész nap sütünk, főzünk. Többféle étel kerül az asztalra: bableves, sült hal, töltött pulykahús, krumplisaláta, káposzta, többfajta sütemény, édesanyám bejglije és a mákos pompos sem maradhat ki. Szentestét mindig édesanyámékkal és a húgom családjával töltjük. A hagyomány szerint a karácsonyi vacsora kezdőfogása a mézbe mártott ostya és fokhagyma. A finom vacsora elfogyasztása után a gyerekek már alig várják, hogy kicsomagolhassák az ajándékokat. Utána beszélgetünk, filmezünk. Minden évben elmegyünk az éjféli misére, remélem a korlátozások ellenére idén is megtehetjük.
Karkó Henriett,
a Felvidéki Rockszínház vezetője:
A karácsony az év legeslegszebb ünnepe, ezért számomra nagyon fontos, hogy szenteste csodáját a szeretteink körében éljük meg az unokáktól a dédikig. Mindenki nálunk gyűlik össze ezen a csodás estén. A vacsorát én készítem, illetve amikor a menyem a családba került, akkor a krumplisaláta készítését kisajátította. A felhozatalt és a sorrendet otthonról hoztam. Savanyú lencseleves kerül először az asztalra, majd a paprikás lisztbe forgatott, illetve rántott ponty krumplisalátával, majd a pompos, az ostya mézzel, a gyümölcsök, a végén pedig füge és mogyoró. Természetesen az unokák kíváncsi várakozása miatt az ünnepi vacsorát az ajándékozás előzi meg. Idén karácsony szent estéjére egy különleges koncerttel is készülünk az unokákkal. Rebecca unokám hárfán fog játszani, amit zongorán kísérek majd, Nimród unokám pedig énekel. Mivel egész évben az életünk a gasztronómiáról és a vendéglátásról szól, ezért az együtt töltött nyugodt, meghitt órák miatt várom olyan nagy izgalommal, és várakozással a karácsonyt. A járvány miatti korlátozások miatt ebben az évben a készülődés nyugodtabb lesz, hiszen más években ahogyan véget értek a karácsonyi ünnepek, már kezdhettünk is dolgozni a szilveszteri bál szervezésén. Ilyenkor általában a panzió szobái is mind foglaltak voltak, ami most szintén elmarad. Szóval hosszú, nyugodt ünnepekre készülök, amit hosszú idő után végre szűk családi körben tölthetek. Lehet, hogy azért is kaptuk a fejünkre ezt a járványt, hogy lassítsunk egy kicsit, hogy ne rohanjunk annyira…
Zsok Gizella,
a Bátorkeszi Pro Futuro Villa Kezw PT elnöke:
Mint mindenkinek, számomra is kicsit más az idei esztendő. A családi készülődés közösségi készülődéssé változott, persze csupán virtuálisan. Mivel az adventi rendezvények nem valósulhatnak meg, ezért gondoltam, hogy legalább a facebook segítségével legyenek együtt a bátorkesziek, itt lakók és az elszármazottak. Polgári társulásunk facebook oldalán falunk történetével kapcsolatos fotókat, dokumentumokat jelentetünk meg. Itt és további három, Bátorkeszihez kötődő csoportban osztom meg naponta az interaktív adventi meglepetésfánkat. A fán található szimbólumokra kattintva találhatunk recepteket, adventi gondolatokat, verseket, továbbá videókat bátorkesziek, a településhez kötődő emberek tolmácsolásában. De küldenek a „fára” gyermekrajzokat, fotókat, hogy miként készülnek a karácsonyra a családok, az óvodák és iskolák. Az adventi gyertyákat is mindig más személy gyújtja meg, illetve rövid visszaemlékezéseket is „felteszek” a fára, melyeket falunk szépkorú lakosaitól hallgathatunk meg. Egy másik kezdeményezés, szintén a közösségi oldalon az Adventi vásár Bátorkeszi néven fut, ahol főként helyiek hirdethetik portékájukat – kézművesek, helyi termelők, helyi kisvállalkozók. Ezzel az ötlettel szeretnénk arra késztetni az embereket, hogy az ünnepre vásároljanak helyi emberektől.
Családon belül már hagyományokban szerényebb a karácsonyunk. Amíg éltek nagyszüleim, illetve a nagynénik, nagybácsik, több, a karácsonyhoz kötődő hagyományt tartottunk meg. Mára maradt a karácsonyfa, régi 30-40 éves díszekkel feldíszítve, ostya, alma, dió az asztalon, mákos pompos, lencseleves. Az ételmorzsát ma is a háziállatok kapják meg. De már sajnos nincsenek nagy családi találkozók, amikor a Jánosokat, Istvánokat, születésnaposakat köszöntöttük. Az a korosztály már örökre eltávozott. De karácsonykor mindenképpen velünk vannak, mert ekkor ismét felidézzük a velük kapcsolatos sok-sok vidám történetet.
miriák