„Nem lehet minden pénzkérdés”



Markánsan átszabná a város közlekedését, a parkolást pedig ingyenessé tenné. Úgy véli, a város hagyományaira kell és szükséges építeni, ugyanakkor kortárs építészeti tervei is vannak. Beszél a Bilbao-effektusról, az uniós források tudatosabb felhasználásáról, Dunán úszó épületről és arról is, hogy már most fel kell készülnünk arra, ha Budapest jövőre elnyeri a 2024-es olimpiai játékok rendezési jogát. Interjú Komárom nemrégiben kinevezett főépítészével, Csémy Krisztiánnal.

Milyen érzés példaképnek lenni?

Nagyon megtisztelő – már amennyiben a Példakép Alapítvány pályázatára gondol. Igyekszem majd megfelelni ennek a szerepnek. Az alapítvány a magyar kormánnyal együttműködve az idén olyan külhoni, negyven év alatti sikeres magyar vállalkozókat keresett, akik példaképül állíthatók a fiatalok elé. Én is pályáztam, majd beválasztottak a legszűkebb, harmincfős mezőnybe, aminek nagyon örülök. A nyertes személyéről szakmai zsűri dönt majd az év végén.

A pályázatban az Akvadrat Kft. tulajdonosaként, vezető tervezőjeként vesz részt. Ősztől azonban ön Komárom főépítésze is. Hogyan tudja majd összeegyeztetni vállalkozói és főépítészi tevékenységét?

Egyet tisztázzunk: noha a Példakép Alapítvány pályázatában valóban fiatal vállalkozókat kerestek, én nem tekintem magam vállalkozónak. Építész vagyok, ezt a pályázatomban is világossá tettem. Az egy más kérdés, hogy tevékenységüket ma sokan vállalkozásként működtetik – így én is. De hogy a kérdésre válaszoljak: a főépítészként végzett munkaköröm részmunkaidőre szól, heti tíz órában látom el ezt a feladatot, az időm többi részét pedig az építészirodámnak szentelem.

Hosszú ideje nem volt Komáromnak főépítésze. Mi indokolta, hogy most legyen?

Meggyőződésem, hogy minden városnak szüksége van főépítészre vagy egy olyan építészre, aki a város arculatát bizonyos mértékben meghatározhatja. Fontos, hogy legyen egy olyan szerv, amelynek van beleszólása abba, milyen megjelenésűek legyenek a középületek, a lakóépületek, a kirakatok vagy az utcák megvilágítása.

Tanácsadói, vagy döntéshozói hatáskörrel rendelkezik?

Általában – más városokban is ez a gyakorlat – a főépítész csupán tanácsot ad, javaslatot tesz. Én is így képzelem el ezt a tisztséget. Igyekszem majd elmondani a véleményemet, meggyőzni az illetékeseket szakmai észrevételeimről, és ha kell, különböző érdekeket áttörve érvelni ezek mellett. Nyilván más a helyzet a magánberuházásoknál, ahol jóval kevesebb hatása lehet egy főépítésznek, ám itt is szeretnék állást foglalni, véleményt formálni – például akkor, ha egy nagy tömegű épület kerül a Duna-partra vagy egy élénk színekben megjelenő épület a belvárosba.

Mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy látható eredményeket érjen el a városban?

Úgy vélem, hat-hét éves ciklusban érdemes gondolkodni. A képviselő-testület előtt tartott bemutatkozásomban célkitűzéseimet rövid-, közép- és hosszútávon megvalósítható tervek mentén vázoltam fel. A rövidtávú célok azért érdekesek, mert viszonylag gyorsan meg lehet valósítani, és sokukhoz még igazán nagy anyagi befektetésre sincs szükség. Például a Nádor utcai boltok kirakatainak rendezésére, megvilágítására. Nem hiszem, hogy pénzkérdés lenne egy bolt kirakatának ízléses berendezése.

Bemutatkozásában arról is beszélt, hogy a belváros arculatának egységesítése és a város emblematikus épületeinek díszkivilágítása mellett szükség lenne a város közlekedésének markáns megváltoztatására: több egyirányú utcát alakítana ki.

Az egyirányúsítás is egy olyan kérdés, amely viszonylag csekély anyagi ráfordítás mellett jelentős előnyökkel járna: megnőne a belvárosi kerékpárutak száma, csökkenne az autós forgalom és mindemellett több parkolóhelyet is ki lehetne alakítani. Ma egyre több az autó, egyre több a parkolóhely-igény, ezeket a problémákat és egyáltalán a városi parkolás kérdését kezelnünk kell. Egyértelműen parkolóházakban kell gondolkodnunk.

Milyen megoldásokat javasol ezen a területen?

Én azt szeretném, ha ingyenes lenne a parkolás a városban. Ez azonban nem jelentené azt, hogy valaki munkába jövet egész napra leteheti az autóját a belvárosban. A helyes irány az lenne, ha egy bizonyos ideig – mondjuk 15-20 percig – ingyenes, utána pedig fizetős lenne a rendszer. Ezzel elkerülhető lenne, hogy az emberek egész napra olyan helyen hagyják autójukat, ahol semmi keresnivalója, viszont azoknak, akik csupán hivatali ügyintézésre érkeznek, nem kellene fizetniük.

Mit szól ahhoz az elképzeléshez, amely szerint a történelmi belváros megnyílna az autós forgalom számára?

Ellenzem. A Nádor utca sétálóutca jellegét meg kell őrizni. Ez a város legpatinásabb utcája kell, hogy legyen – az más kérdés, hogy mai állapotában ezt a szerepét sajnos, nem tölti be, de bízom benne, hogy egyszer új arculatot kap.

Modern, a kortárs divatokat követő, vagy a hagyományaira, történelmi múltjára építő Komáromot lát maga előtt?

A két dolgot ketté kell választani: Komáromnak van egy jelentős történelmi – épített – öröksége, én azonban szeretném, ha lenne egy kortárs építészeti értékekkel bíró jövőképe is. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy az előbbit eredeti fényében megőrizzük és ápoljuk. De legalább ugyanilyen fontos a jövőbetekintés. Az építészszakmában ugyan már elcsépelt, de máig érvényes jelenség a Bilbao-effektus. Az után, hogy ebben a korábban jellegtelen spanyol iparvárosban megépült egy különleges múzeumépület, elkezdett felfelé ívelni a város. Ez az egy emblematikussá váló épület nemcsak turistákat vonzott a városba, hanem más egyéb beruházásokat is, melyeknek köszönhetően ma Bilbao egy virágzó város képét mutatja. Hiszem, hogy Komáromnak, kiváló földrajzi elhelyezkedésénél fogva, nem csak a múltból kellene élnie. Arra törekszem, hogy jövőképet adjak és a kortárs koncepciókra is felhívjam a figyelmet.

Gondolom, ebbe a törekvésbe illeszkedik az az Erzsébet sziget csúcsára tervezett modern épületegyüttes, amelynek egyik része Dunára bocsátható uszályként is funkcionálna. Mi ihlette ezt az egészen grandiózus tervet?

Ha az ember hajóval érkezik Komáromba, elég keveset lát a városból. Tanulmánytervem erre a problémára reagál: ha már nem látszanak a Duna felől történelmi épületeink, legalább a városból mutassunk meg egy különleges épületet. A Szerpentin tervei múzeumnak és konferencia-központnak készültek, de egy kicsit több is annál. Azért Szerpentin a neve, mert az egyes homlokzatai bejárhatók, vagyis fel lehet menni az épület tetejére, ahonnan kiváló panoráma nyílik a városra. Ennek az egy vonalvezetéssel kialakított épületnek van egy olyan része, amely egy uszályon folytatódna. Az uszályrészen lehetne egy időszaki vagy állandó, mondjuk Komárom történetét bemutató kiállítás, amely aztán a Dunán hajózva Komárom jó hírét vinné a Duna menti nagy városokba. Ez a folyón mozgó épületrész és kiállítás nagyban hozzájárulna Komárom imázsának kialakításához.

Az ötlet ragyogó, de az embernek azonnal az jut eszébe: honnan lesz minderre pénz?

Különböző fejlesztések és tervek kapcsán gyakran találkozom ezzel a kérdéssel, de azt gondolom, hogy nem lehet mindent ennek a prizmáján keresztül látni. Szükség van pénzre, sikeres pályázatokra, ez kétségtelen, de ugyanilyen fontos az is, hogy legyenek vízióink és olyan tanulmánytervek, melyeket kedvező esetben már csak elő kell venni. Az uniós források felhasználásával is az az egyik legnagyobb gond, hogy mindig csak abba az irányba fejlesztünk, amire az EU-tól támogatást kapunk. Ahhoz, hogy ne ez határozza meg a célokat, hanem az, ami valóban a város érdekeit szolgálja, kell hogy legyen egy átfogó koncepciónk. Ennek alapja a területrendezési terv zónatervei, hogy legyenek konkrét elképzeléseink arról, hogy mi mit akarunk. Csak egy példa: Budapest jövőre elnyerheti a 2024-es olimpia rendezési jogát. Nekünk már most fel kell készülnünk arra, hogy mit teszünk annak érdekében, ha egy ilyen jelentős sportrendezvényt Komárom vonzáskörzetében rendeznek majd meg.

Langschadl Mátyás

(Szerettük volna Csémy Kritsztián néhány korábbi, Komárommal kapcsolatos látványtervét is bemutatni, ám a főépítész ehhez nem járult hozzá – a szerk.)

(Interjúnk a Delta október 31-i számában jelent meg.)

Top