help i can do my homework buy research paper need someone to do my essay for cheap price business report writing helper affordable papers graduate essay paper

Hogyan éljük túl a vírusfenyegetést?

jarvany

Különleges időket élünk. A koronavírus terjedése miatt elrendelt óvintézkedések következtében teljesen felborult életritmusunk, megszokott napirendünk. A gyermekes családoknál legalább az egyik szülőnek otthon kell maradnia, hiszen az iskolák, óvodák is bezártak, sokszor mindkét szülő otthon van, vagy óvatosságból, vagy azért, mert munkahelyük bezárt, szünetel, esetleg hivatalosan is karanténba került a család. Az egyedülállók még magányosabbak lettek… Mit tegyünk, hogy ezt a stresszes időszakot a lehető legkisebb sérüléssel vészeljük át? És milyen változásokat hozhat ez az időszak? Nagy Annamária szakpszichológust kérdeztük. 

Nagy Annamária


Nagy Annamária tanácsadó szakpszichológus, a komáromi Lelkierőd előadója. Jelenleg életvezetési tanácsadással foglalkozik felnőttek számára, tíz éve a felvidéki iskolákban prevenciós előadásokat tart tanulók, pedagógusok és szülők részére egyaránt. Két gyermek édesanyja.


• Mi okozza a nagyobb stresszt: a bezártság, a mindennapi szokások és életritmus gyökeres megváltozása, vagy a koronavírus fertőzéstől való félelem, bizonytalanság?

Azt mondanám: a kettő együtt – mindkettő hatalmas stresszforrás, és személyiségfüggő, hogy kit melyik visel meg inkább. Ezért is fontos, hogy kialakítsunk egy saját életritmust, szokásrendszert családunknak, amely viszonylagos keretet és biztonságot adhat; ha van módunk rá, ajánljuk fel segítségünket – vásároljunk be, hozzuk el a gyógyszereket stb. A fertőzéssel kapcsolatos aggodalmat csökkentheti, ha nem bújjuk folyton a híreket, halálozási arányokat, fertőződési térképeket vizslatva. Napi egy alkalommal tájékozódni éppen elég, ezt is megfelelő forráskritikával tegyük. Javasolnám továbbá, hogy tisztítsuk meg virtuális terünket is – a koholt rémhíreket terjesztő, szorongásukat és indulataikat másokon levezető ismerőseinket tiltsuk le.

• Félig viccesen azt mondják, a koronavírus miatt elrendelt rendkívüli helyzet után vagy a válások, vagy a gyermekszületések száma ugrik meg. Mit tegyünk (elsősorban férj és feleség viszonylatában), hogy ne az első lehetőség történjék?

A keretek, napirend kialakításakor fontos gondolni a párkapcsolatra is, hiszen ez is, mint minden más az életben, gondoskodást, karbantartást igényel – ha nem tápláljuk, tönkremegy. Érdemes heti szinten beiktatni olyan programot, amikor a pár kettesben, felnőtt módra töltheti együtt az idejét. Nem kell nagy dolgokra gondolni: gyerekek elaltatása után közös fürdőzés, pohár bor melletti beszélgetés, gyertyafény, közös zenehallgatás, filmnézés, kettesben elköltött vacsora, amihez kicsinosítják magukat. Ilyenkor fontos, hogy ne a napi rutin legyen a téma, hanem igazán egymásra figyelve beszélgessenek. Hogy ez megvalósulhasson, lehet, hogy a napi feladatokat úgy érdemes elosztani, hogy mindkét félnek legyen energiája a nap végén, illetve prioritásként kezelni az én-idő mellett a mi-időt is – tehát ha választani kell a mosogatás és nyugodt közös filmnézés között, válasszuk az utóbbit lelkiismeret-furdalás nélkül.

Sok a feszültség, súrlódás az összezártság alatt, rengetegen szoronganak, nyugtalanok – ez általában nem a gyermekáldást elősegítő állapot, de reméljük, rám cáfol a 2021-es születési statisztika.

• Talán nem túlzás kijelenteni – elég, ha körülnézünk például Komáromban, de a hírek szerint ez a tapasztalat más országokban is –, hogy pont a koronavírus által leginkább veszélyeztetett idősek azok, akik a legkevésbé fegyelmezettek ezekben az időkben. Mi lehet az oka, illetve mit tegyünk, hogy az időseket rábírjuk az otthonmaradásra?

Lehetséges, hogy az idősek jobban szenvednek a bezártságtól, a kiszolgáltatottságtól és magánytól, mint amennyire a fertőzéstől tartanak. Sokuktól távol áll az online világ, épp ezért sokkal elszigeteltebbnek érezhetik magukat. Lehet elítélni, szidni őket, ám azt hiszem, ezzel nem segítünk.

Hiszek abban, hogy az empatikus odafordulás, a fent említett igények kielégítése sokkal célravezetőbb. Ha van rá módunk, tanítsuk meg idős szeretteinknek a kapcsolatfelvevés biztonságos, online módját, keressük őket telefonon, érdeklődjünk hogylétük és mindennapjaik felől, beszélgessünk velük a kialakult helyzetről, tájékoztassuk őket. Hangot adhatunk aggodalmainknak, de mindezt tegyük kioktatás, szemrehányás nélkül. Egy kollégám például arra biztat, készítsünk gyermekeinkkel közösen rajzot és feliratot a nagyi ajtajára, amin kérjük, hogy maradjon otthon, mert fontos nekünk és még sokáig a körünkben akarjuk tudni.

15960

• Bezártak az iskolák, a gyerekek otthon vannak. Ha szóba kerül a koronavírus, hogyan viselkedjenek a szülők, hogyan magyarázzák meg a helyzetet? Mit tegyünk, hogy a gyerekek ne sérüljenek?

A gyermek számára az elsődleges fogódzó mindig a szülő, a mi véleményünk és viselkedésünk számára a minta, amit elsajátít. Ha azt látja, hogy mi folyamatosan a vírusról beszélünk, szorongunk és irritáltak vagyunk, rövidesen ő is így fog viselkedni, érezni. Az iskola, óvoda szünetelése miatt felborult a napirendjük, ami nagyon megterhelő, mert a stabil keretek biztonságot nyújtanak számukra – tudják, mire számíthatnak, mi a dolgok menete, mit szabad és mit nem.

A kisebbeket lehetőleg mi tájékoztassuk a kialakult helyzetről, ne nézzen, halljon híreket. Közlendőnk legyen rövid, egyszerű és megnyugtató: azért kell otthon maradnunk, mert van egy betegség. A betegséget úgy lehet elkapni, ha egymásra hapcizunk, vagy megfogunk olyan dolgokat, amit más lehapcizott. Aki otthon marad, gyakran kezet mos, sétakor pedig maszkot visel, egészséges marad.

A bezárások elrendelése előtti iskolai prevenciós előadásaim során érzékeltem, hogy az idősebb gyerekek, akik már használnak okostelefont és internetet, követik a híreket, beszélgetnek egymás között a betegségről, jelentős szorongást éltek át. Náluk is igaz, hogy a szülő véleménye szemléletformáló, végig kell hallgatni őket, megismerni látásmódjukat, aztán hitelesen, ám mégis megnyugtatóan kommunikálni feléjük – az idősekhez hasonlóan elfogadóan, nem felsőbbrendűen, kioktatóan.

Teremtsünk számukra lehetőséget a kortársaikkal való érintkezésre, például szervezzünk konferenciahívást az osztálytársakkal, barátokkal, unokatestvérekkel.

• Melyik az a társadalmi csoport, amelyik a leginkább veszélyeztetett ebben az időszakban?

Számos csoport felmerülhet: az idősek és krónikus betegek fizikailag veszélyeztetettebbek. Az egészségügyben dolgozók, vagy a vásárlási pánikot végigvivő elárusítók jelentős terhelésnek vannak kitéve. A megélhetésüket elvesztők, akik nem rendelkeznek jelentős tartalékokkal, joggal aggódhatnak, mivel gazdasági válság elébe is nézünk. De az otthonról dolgozó, gyermekeiket tanító szülők sincsenek könnyű helyzeten. A bántalmazott kapcsolatban élők számára az összezártság szintén hatalmas megterhelés lehet, és még sorolhatnám. Mindnyájan megszenvedjük a helyzetet.

53397792_2264465993876494_6420412418832203776_o

• Hová fordulhat segítségért, aki úgy érzi, nem képes elviselni ezt a szokatlan helyzetet?

Beszéljen olyan személlyel, akiben megbízik, aki valóban meghallgatja, „nyitottak a fülei” érzésekre, gondolatokra, nem okoskodik és/vagy bagatellizál. Ha nincs ilyen személy a közelben, vagy úgy érzi, szívesen beszélne ismerősein kívül mással is, akkor erre tökéletes teret biztosít a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat, ahol a segítő beszélgetésre és krízisintervencióra kiképzett önkéntesek várják az emberek hívását. A magyar nyelvű szolgálat 0-24 órában hívható a 0918 500 333 és 0904 500 338 nem emeltdíjas telefonszámokon, a felvidéki önkéntesek szerda este 6 és csütörtök este 6 között várják a hívásokat, a többi napon pedig magyarországi és kárpátaljai ügyelőkhöz vannak átirányítva a hívások.

Számos segítő felajánlással lehet találkozni a világhálón, amit kiemelnék: magyarországi önkéntes pszichológusok, pszichiáterek, mentálhigiénés szakemberek elérhetőségét gyűjti össze a pszi.hu oldal. Szakemberek a koronavírus krízise kapcsán 3-5 alkalmas online segítő beszélgetést kínálnak térítésmentesen.

• Mennyiben fog megváltoztatni minket ez az időszak? Jobbá válunk, vagy lesznek negatív hatásai is?

A krízishelyzetek sajátossága, hogy széthullik minden körülöttünk, és bizonyos helyzetekben valami sokkal jobb épül helyette, ahogy létezik poszttraumás stressz szindróma, úgy ismerjük a poszttraumás növekedés fogalmát is. Túlzott elvárásaink ne legyenek magunkkal szemben, lehet, hogy mégsem most fogunk megtanulni gitározni, vagy baklavát sütni, és ez rendben van. Gondoljuk végig, milyen értékek mentén priorizáljuk az időnket, és ne hagyjuk kikopni napjainkból az én időt, a párunkkal töltött mi időt, az esti mesét és idős hozzátartozóinkkal való kommunikációt.

Törekedjünk arra, hogy minél több időt töltsünk a jelenben ahelyett, hogy számunkra befolyásolhatatlan dolgokon rágódnánk. Például ha azon kapjuk magunkat, hogy elborítanak a szorongató gondolatok, irányítsuk a figyelmünket egy környezetünkben található természeti tárgyra, rántsuk vissza magunkat az „itt és most”-ba.

Egyik kedvenc gondolatom, ami segíthet a növekedés felé: nem minden nap jó, de minden napban van valami jó. Ha figyelmünket a napi apró pozitív dolgokra irányítjuk, indulatainknak úgy adunk teret, hogy másokat ne sértsenek, igyekszünk elfogadni az új világrendet és megtalálni benne a számunkra építő dolgokat, később visszatekinthetünk úgy erre az időszakra, mint egy nehéz, de előrevivő fejezetre.

(d)

Top