REAL-K

„Magasabb szintre emelnénk a komáromi focit”

A KFC a második liga téli szünetében az utolsó helyen várta a tavaszt, közben a klub vezetői gőzerővel dolgoztak a csapat erősítésén. Feltett szándékuk volt ugyanis, hogy a Sport utca közönsége a következő szezonban is a második számú országos bajnokságban érdekelt gárdának szurkolhasson. Úgy gondolták, a sikeres bennmaradáshoz új edző is kelleni fog, ezért az egykori DAC focistát, Radványi Miklós valamikori jobbkezét, Jozef Olejníket kérték fel a feladatra. Vele készült interjúnkban a sikeres bennmaradásról és a jövőről is beszélgetünk.


32764684_10160382097420162_2639347481741099008_n

• Nagyon kellett egy jó edző Komáromba, s mint utólag kiderült, az ön szerződtetése jó lépésnek bizonyult. Hogyan került a Duna-partra?

– Szüllő Béla, a klub alelnöke és Vincze István sportigazgató közösen kerestek meg. Még decemberben ültünk le egy beszélgetésre, ahol vázolták az elképzeléseket, terveket. Felkeltették az érdeklődésemet, így meg is egyeztünk.

• Milyen állapotban vette át a csapatot?

– Ami a leginkább szembetűnő volt, az a fegyelem hiánya. Miután megérkeztem, gyorsan lefektettünk néhány szabályt, melyeket minden egyes játékosnak feltétel nélkül el kellett fogadnia. Aki erre képtelen volt, attól elköszöntünk. A névsoron végül nagy változást hajtottunk végre, az őszi csapatból mindössze négyen maradtak itt.

• Azt beszélik, hogy ön egy kemény, szigorú edző. Sikerült ez alatt a pár hónap alatt a játékosokba sulykolni a filozófiáját?

– Bízom abban, hogy igen. Mindenek fölé helyeztük a csapat érdekeit, a játékosok pedig ez alapján kapták meg a saját egyéni feladatukat.

• A bajnokság hamarosan véget ér. Mennyire elégedett a tabellán elfoglalt helyezéssel?

– Amikor eldöntöttem, hogy Komáromba jövök, sokan csavargatták a fejüket. Azt kérdezték, minek vállalom el ezt az állást, hiszen semmi esélyünk sincs a bennmaradásra. Később, amikor meglátták az új és főleg nagyon fiatal játékosokat, azt oldogatták, vajon mit akarok velük elérni? Én viszont már két hét után tudtam, hogy ezekkel a srácokkal sikerülni fog, így érthetően elégedett is vagyok.

• Ki lehet emelni néhány átlagon felül nyújtó játékost, vagy sokkal inkább a csapat egysége járult hozzá a sikerhez?

– Egyértelműen azt mondom, hogy a tavaszi jó eredményeket a csapatmunkának köszönhetjük.

• Van olyan tavaszi mérkőzés, amelyikre jobban emlékszik majd, mint a többire?

– Az egész félszezonra boldogan tekintek majd vissza. Nagyon örültünk annak, hogy egyre többen jöttek ki szurkolni, sőt, még idegenbe is szép számmal elkísértek. Tették ezt akkor is, amikor messzire, például Bártfára utaz­tunk.

• Párat pislantunk, és már indul is a következő pontvadászat. A legfontosabb kérdés talán az, hogy ősszel is önt láthatjuk majd a kispadon?

– A szerződésem még egy évig él. Mást egyelőre nem tudok hozzáfűzni.

kfc(fotó: Karol Scholtz)

• Mondana valamit a klub további terveiről? Tudni már, hogy a hazai mérkőzéseket hol játsszák majd?

– Én csak a csapatért felelek, az ilyen kérdéseket a klub vezetőinek kell megválaszolniuk.

• Beszélgessünk egy kicsit a magánéletéről. Mindenkinek világos, hogy a focit imádja, de biztosan vannak más dolgok is, amiket szívesen csinál…

– Nagyon szeretek a kertemben lazítani, vagy a barátaimmal kártyázni. Ezenkívül szívesen ülök fel a motromra is.

• Mivel tölti egy második ligás edző a szabadidejét egy ilyen kisvárosban?

– Komáromnak gyönyörű történelmi központja van, ahova szeretek bejárni. Az asszisztensemmel, Kršťeňanský Zdenoval és a csapat vezetőjével, Cséplő Gyulával gyakran leülünk kávézni. Most, hogy jó idő lett, még szebb minden.

• Biztos vagyok abban, hogy nálunk is megismerkedett már sok mindenkivel. Hogyan jellemezné az itteni lakosok mentalitását?

– Karrierem során már több városban is dolgoztam, legyen szó Szlovákiáról, vagy éppen külföldről. Úgy gondolom, hogy az emberek alapjában véve mindenhol ugyanolyanok. Annyiban szerencsésnek érzem magam, hogy az esetek többségében mindig a jobbik fajtával hozott össze a sors.

• Mit vár a következő szezontól?

– Nagyon szeretném, ha a komáromi focit közösen emelnénk egy olyan szintre, melyre minden egyes itt élő ember büszke lehet. Ehhez kelleni fog a csapat, a szurkolók, a vezetők, a támogatók és a szimpatizánsok is, s most úgy látom, erre jó esély van.

(Robert Mihalička, Kovács Dávid)

Kapcsolódó cikkek:

Zsoldosok helyett harcosokat a pályára!

“Kutya kötelességünk bennmaradni”

Újabb félmillió a komáromi focira

Top