Quo vadis, Komárom?



Hiányoznak az átfogó tervek, érzelmek és háttéralkuk mentén születnek a döntések, lassan mozdulnak előre az ügyek. Komáromi civileket kértünk fel arra, hogy értékeljék lapunknak a városvezetés és a képviselő-testület kétéves tevékenységét. Komárom, merre tartasz?

Ismert civilek a KomVaK-ról, feketelistáról, a város jövőjéről


LITOMERICZKY NÁNDOR
építész, a Palatinus Polgári Társulás elnöke:

litomeicky Komárom nem a semmiben létezik: vannak a környéken városok, van tehát összehasonlítási alap. Érsekújvárhoz, Dunaszerdahelyhez, Párkányhoz vagy Nagymegyerhez képest például jól meg lehet határozni, hogy mi az, ami a rendszerváltás óta Komáromban történt. Úgy érzem, hogy ezekhez a városokhoz képest Komárom nem teljesít jól. Sőt: utcahosszal le vagyunk maradva. Komárom mára halott város lett, sokat dolgoztak egyesek azért, hogy ez így legyen. Az embereknek nincsen pénze, este az utcák kihaltak, a város lakosságának több mint tíz százalékát elveszítette. Az, hogy Komáromban nem történtek meg azok a beruházások, fejlesztések, melyek a szomszédos városokban igen, azzal magyarázható, hogy nincs jövőképünk, nincs egy 20-30 évre kidolgozott koncepiónk. Ötletelések ugyan vannak, de határozott irányt, hogy merre kellene haladnunk, nem látok. Meg kellene végre fogalmazni, hogy Komárom mi akar lenni: idegenforgalmi központ, fürdő- vagy iparváros? Ez a mai napig nem történt meg, nem csoda, ha nem megy a szekér. Ha például idegenforgalmi központ akarunk lenni, akkor szállodákat kell építeni, a belvárost pedig rendbe kell tenni. Olyan nem fordulhat elő, hogy a város főterén van egy romhalmaz… Azt látom, hogy míg máshol egy jó vezető mögé fel tudott állni egy viszonylag egységes csapat, addig mi folyamatosan béka-egér harcokba bonyolódunk, és nem tudunk több cikluson átívelően gondolkodni. A legtöbb képviselőt ismerem, ahogyan az eddigi polgármestereket is. Jó szándékukat nem vitatom: lehet, hogy egyenként mindenki jó ember és rátermett, de csapatként nem tudnak együttműködni – márpedig a városi politika csapatjáték, ott el kell felejteni a politikai hovatartozást. S ha a jelenlegi városvezetésen látok is némi igyekezetet, látnunk kell, hogy ha az út 20 évig vezetett lefelé, akkor 20 évig fog felfelé is vezetni. Komárom ma egy szegény város, ráadásul „feketelistás”: nem tud külső forrásokra pályázni. Ez is egy szomorú történet: valaki nem teljesítette a kötelességét, törvényszegés történt, de mind a mai napig nincsen felelős. Olyan struktúrát kell kiépíteni, melyben a felelősségi körök világosan le vannak fektetve. A legszebb persze az egészben, hogy egy volt városi alkalmazott jelentette fel a várost.


KISS RÉKA
újságíró, a komáromi önkénteseket tömörítő Villa Camarum elnöke:

Kiss Réka Úgy érzem, sokkal eredményesebb lenne az önkormányzati munka, ha nem lennének az önkormányzatban “önjáró” emberek, s kizárólag az lenne az egyetlen érdek, hogy a város ügyei előre mozduljanak. Persze tudom, hogy illúzió azt gondolni, hogy “a politika nem a második legősibb mesterség, mely kísértetiesen hasonlít az elsőhöz”, de mégis meglep, hogy a nagypolitikai folyamatok és jelenségek mennyire megjelennek a helyi színtéren is. Menthetetlennek ítélem, amikor azt tapasztalom, hogy érzelmek és háttéralkuk mentén születnek döntések, s nem józan megfontolásból. Ugyanakkor nagyon örülnék például annak, ha minden egyes képviselő lakossági fórumokat hívna össze (személyes, vagy virtuális formában) rendszeresen – nem is értem, hogy ez miért nem egy alapvetés a képviselő munkájában. Így talán nem éreznék az emberek annyira elemelkedettnek a helyi politikusok munkáját, a nép hangja talán csiszolna a döntéshelyzeteken.

Ami pedig a civil szféra és a helyi politikai kapcsolatát illeti: meggyőződésem, hogy a kölcsönös együttműködés mindkét fél számára előnyös és nagyon fontos. Egy önerőből, pályázatból, vagy szívességek garmadából táplálkozó civil ugyanis sok mindent nem tud megoldani. A városvezetőnek pedig jól jön a civil erő, hiszen sok többletfaladatot levesz a válláról. Komáromban általánosságban elmondható, hogy a jelenlegi városvezetés és a civil szféra kapcsolata jó. A kulturális és közösségi rendezvények jelentős hányadát civilek szervezik a városban, így a jó kapcsolat mindkét fél számára fontos (kellene, hogy legyen). Van persze gáncsoskodásra is példa, de azzal nem kell foglalkozni, mert csak feleslegesen hátráltat. Vallom, hogy mindenki nem lehet mindenkinek a barátja, de a fejlődés, a fejlesztés, a város élőbbé tétele össze kellene, hogy kovácsoljon civilt a városvezetővel, képviselőt a képviselővel. Számos esetben azonban hiányzik a közös cél és a közös akarat.


VIOLA PÁL,
orvos, a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre alelnöke:

viola Komáromban korábban többször is felmerült az a szlogen, hogy a „város többet érdemel”, és sajnos ez a gondolat még ma is nagyon aktuális. Komárom valóban sokkal többet érdemel annál, mint amit korábban kapott. Ezzel lényegében az elmúlt évekről el is mondtam a véleményem, beleértve a jelenlegi képviselő-testületet is, amelytől sokkal többet vártam, mint amennyit az elmúlt két évben kaptam. A testületi üléseken továbbra is parttalan iszapbirkózás tapasztalható: a hétköznapi szemlélő számára áttekinthetetlen viták zajlanak, ami részben a városvezetés határozatlanságának is betudható. Jól látható, hogy a testületben bizonyos célok nagyon tudatosan érvényesülnek. Sok esetben ezek az érdekek közelebbről ugyan meghatározhatatlanok, de csak ritkán találkoznak Komárom város érdekeivel. Elég, ha csak a KOMVaK-ügyre gondolunk, melyet egy független könyvvizsgálatnak a fennálló törvények figyelembevételével már régen le kellett volna zárnia. A kritika ugyanakkor egyoldalú lenne, ha nem ismernénk el, hogy a város jelenlegi vezetése nehéz helyzetben van: egy olyan múltat „örökölt”, amelyből nagyon nehéz kiszabadulni. Gondnak látom a képviselők elszámoltatásának hiányát is, ami azzal „fenyeget”, hogy a következetlen választópolgárok négy év múlva újra megválasztják azokat a jelölteket, akik korábban már bizonyították alkalmatlanságukat. Úgy látszik, ki kell várni azt az időt, amíg a polgárok majd sokkal meggondoltabban döntenek. Arról a három kormánypárti parlamenti képviselőről sem tudok sok pozitívumot mondani, akiknek a szlovák törvényhozásban Komáromot és a régiónkat kellene képviselnie. Tevékenységükről a médiából nem értesülünk, munkájuk így értékelhetetlen számomra. Biztatónak látom ugyanakkor a civil szféra szerepvállalását. Fontos lépésnek tartom, hogy a helyi civil szerveződéseknek megalakult egy új ernyőszervezete, amelyben 16 egyesület vesz részt. Az ernyőszervezet tagja Komárom polgármestere és egyik alpolgármestere is, így a civilektől közvetlen információkhoz juthatnak.


KOLLÁR ZOLTÁN
vállalkozó, hajléktalanokat és rászorulókat segítő komáromi civil szervezetek koordinátora:

Kollár Zoltán Még csak a választási időszak fele telt el – ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a jelenlegi városvezetés munkájának értékelésére vállalkozunk. Annyi azonban megállapítható, hogy lassabban mozdulnak előrébb az ügyek, mint ahogyan azt a képviselők választási ígéreteikben megfogalmazták. Bízom benne, hogy az előttünk álló két év elegendő lesz az ígéretek és tervek megvalósítására. Ha úgy tetszik, az elmúlt időszak inkább a keresés időszaka volt, és őszintén bízom abban, hogy a következő évek már a megvalósításról fognak szólni. Úgy tapasztalom, hogy a polgárok nagy része kevéssel is beérné: csupán annyit szeretnénk, hogy a környezetünk tiszta, rendezett és biztonságos legyen. Ez utóbbi területen a város vezetése azzal, hogy rendőrőrsöt hozott létre az egyes és kettes lakótelepen, jól kezelte az ott kialakult helyzetet. Közútjaink minősége azonban nagyon rossz állapotban van. Az egyes és a hetes lakótelepet összekötő út például a város egyik legforgalmasabb szakasza, felújítása mégis évek óta késik. Sokszor halljuk, hogy ebben a városban nem történik semmi. Véleményem szerint ez nem igaz: Komáromban rengeteg sport- és kulturális esemény történik – nem hetente, hanem naponta. Van színházunk, művelődési házunk, új mozink, sportcsarnokunk, ezen a téren tehát jól állunk – természetesen a városban működő civil szervezeteknek is köszönhetően. Ami számomra még nagyon hiányzik, az a helyi nagyvállalkozók lokálpatriotizmusa. Más városokban helyi vállalkozó tartja fenn például a futballcsapatot. Nem mondom, hogy erre van feltétlenül szüksége Komáromnak, arra azonban igen, hogy a vállalkozói elit szélesebb rétege is szerepet vállaljon az „építkezésben”. Mert ma csaknem mindig ugyanazoknak a vállalkozóknak a nevét halljuk. Komárom akkor nyerheti vissza régi fényét, ha mindenki – különösen, ha a maguk területén a legtehetségesebbek is – részt vállalnak a közös munkában. Mert így is szép Komárom, és jó itt élni, de mindig lehet jobb is és szebb is. Önkéntesként és a szociális bizottság tagjaként látom azt is, hogy Komáromban egyre több a szociálisan hátrányos helyzetű ember. Mi, civilek sokszor a város helyett dolgozunk: ruhákat gyűjtünk, melegételt osztunk, rászorulóknak segítünk. Ez azonban csak „tűzoltás”, szükségét látom ezért egy olyan menedékház létrehozásának, amely komplex szolgáltatást nyújtana azoknak is, akik gyors, azonnali segítségre szorulnak.


Langschadl Mátyás

Top