Quo vadis, Komárom? II.



„A rosszat sokkal hamarabb észrevesszük, így a jó dolgok teljesen háttérbe szorulnak.“ „A nagyobb volumenű  problémákhoz még nem nyúltak hozzá.“ „Tudjuk, látjuk és érezzük mindannyian, valahol lemaradtunk.“ Komáromi civileket kértünk fel arra, hogy értékeljék lapunknak a városvezetés és a képviselő-testület tevékenységét. Komárom, merre tartasz? – II. rész.

Ismert civilek közéletről, helyi politikáról


KLEMEN TERÉZIA

középiskolai tanár, a Lehár Ferenc Polgári Társulás és a Szlovákiai Civil Becsületrend alapító elnöke:

Klemen TNekem is „Van egy álmom…” Folyamatosan a változások korában élünk, ahol verseny folyik, s ez a verseny a városok szintjén is zajlik. De Komáromnak nem a versenyzés miatt kell fejlődnie, hanem önmagáért, a polgárai miatt, akik bizony többet, jobbat érdemelnek. Körül kell nézni, és meg kell figyelni Dél-Szlovákia egyes városainak fejlődéstörténetét az elmúlt 25 évben. Ha egy város nem tesz lépéseket az előremozdulás érdekében, háttérbe szorul azokkal szemben, akik megteszik ezeket a lépéseket. Így bizonyos előnyök nagyon gyorsan tartós előnyökké tudnak válni, ugyanakkor pillanatnyi lemaradás igen könnyen pótolhatatlan veszteségeket eredményezhet. Tudjuk, látjuk és érezzük mindannyian, valahol, valamikor lemaradtunk. A ma általánosnak tekintett sikerkritériumok – mint például az elnyert címek és díjak, a nyertes pályázatok, a működő ipari parkok, a felépült hipermarketek és plázák, a betelepült multinacionális cégek, a kiépült autópálya-kapcsolat stb. – nos ezek minket szinte mind elkerültek. Több mint 40 éve élek itt Komáromban, láttam az embe­rektől nyüzsgő, pezsgő városi életet. Komáromnak minden adottsága megvan, vagyis minden adottsága meglenne, hogy valóban kiemelkedjék a környék városai közül, hiszen van egyeteme, volt hajógyára és páratlan történelmi múlttal, gazdagsággal rendelkezik. Szellemiségében megmaradt gazdagnak, de ez sokszor nem elég.  Sajnos a város fejlődését valahol eltérítették, s a jelenlegi képviselő-testület sem fáradozik eléggé, hogy valami előre mozduljon, hogy gazdaságilag is megalapozott legyen a polgárok élete. Valószínűleg a múlt öröksége még ma is nehéz teherként nyomja a vezetőség vállát. Van megosztottság máshol is, de talán úgy kéne viselkedni, hogy ne legyen. Lehet széthúzni, de abból semmi jó nem származik, mint ahogy ez már meg is mutatkozik. Mindig minden a városvezetésen, a testületen múlik. A város vezetése részéről mi, civilek látjuk és tapasztaljuk a jószándékú akaratot, és éppen ezért segédkezünk jobbá és gazdagabbá tenni a mindennapokat. És hogy mi az álmom?  Emberektől nyüzsgő, gazdaságilag jól prosperáló, élénk kulturális életet élő, turisták hadától látogatott város.


KOPÓCS TIBOR

festőművész, a Magyar Alkotóművészek Szlovákiai Egyesülete elnöke:

Kopócs III.Ha 1-től 5-ig kellene osztályoznom a város vezetését és a képviselőket, az elmúlt bő két évet hármasra, vagyis közepesre értékelném. Azért hármasra, mert vannak ugyan kézzelfogható eredmények (utcák, terek, járdák újulnak meg), de a nagyobb volumenű  problémákhoz a város vezetői és képviselői még nem nyúltak hozzá. Az eddigi erőfeszítéseket tehát nagyra értékelem, de egyúttal kevésnek is – bízom benne, hogy idővel az ambiciózusabb tervek is megvalósulnak. Ehhez azonban az is kell, hogy az a 25 városi képviselő, akiknek mi, választópolgárok bizalmat szavaztunk (jóllehet valamennyien különböző pártok vagy csoportusálosok tagjai), össze tudjon fogni, ha a város épüléséről és fejlődédéről van szó. Sajnos a valóság ezzel ellentétes képet mutat: a képviselő-testület tagjai gyakran pártkatonákká és különböző (csoport)érdekek szolgálóivá válnak. Jó hírnek tartom ugyanakkor, hogy Csémy Krisztián személyében végre van a városnak főépítésze. Nagyon bízom az ő tehetségében és tudásában. Fontos ugyanis, hogy Komárom tiszta és rendezett legyen, és hogy egy egységes városképpel rendelkezzen – ez nemcsak az ide érkező turistákat, hanem az itt élőket is szolgálná. S ha már itt tartunk, a főépítész után érdemes lenne megfontolni egy főkertész kinevezését is – egy olyan szakemberét, aki kiemelt figyelmet fordít a város „külalakjára“, zöldövezeteire. Bíztatónak tartom Észak- és Dél-Komárom együttműködését is. Talán sosem volt ilyen jó a kapcsolat a két város között, s ez mindkét fél számára perspektívát kínál. Örömmel látom, hogy egyre több az olyan szerveződés, amelyben a két város polgárai együtt vitatják meg és kínálnak megoldást közös dolgainkra. Ami pedig a kulturális életet illeti: a komáromiak valóban számos program, kiállítás, koncert és előadás közül válogathatnak hétről hétre, nekem azonban mégis van egy kis hiányérzetem. A különböző rendezvények ugyanis inkább improvizációk, hiányzik a hosszabb távú, tudatos tervezés. Ha befejezzük a katonatemplom tetőszerkezetének rekonstrukcióját, amire most kaptunk támogatást, egy olyan felvidéki magyar galériát szeretnénk itt létrehozni, amely nemcsak a kortárs magyar képzőművészet otthonaként, hanem kulturális centrumként is működhet.


JOZEF ČERNEK

rendező, kulturális menedzser, a komáromi Matica slovenská elnöke:

Cernek II.Legnagyobb problémának azt tartom (és ez nem csak a mi városunkra igaz), hogy kizárólag saját elvárásainkat helyezzük előtérbe: csak azt nézzük, hogy a város mit tesz értünk. Mindenért a helyi politikát okoljuk, és ellenségeket keresünk. A rosszat sokkal hamarabb észrevesszük, így a jó dolgok teljesen háttérbe szorulnak. Arra törekszünk, hogy a vétkeseket megtaláljuk és azonnal megbüntessük. Ez azonban teljesen értelmetlen és sehová sem vezet. Legfeljebb oda, hogy az ügyes és rátermett emberek háromszor meggondolják, hogy valamit is tegyenek a városért. Mert, ha sikerrel járnak, azzal senki nem foglalkozik, ha azonban csak egy kicsit is tévednek, azt máris a fejükre olvassák. Érdekes látni, hogy a negatívumok milyen gyorsan terjednek, a pozitív dolgok pedig alig, vagy sehogy sem. Ezt a jelenséget saját bőrömön tapasztaltam meg, amikor egy viccesnek szánt megjegyzést tettem közzé a közösségi hálón arról, hogy a tengerész szobránál található szökőkutat földdel töltötték fel. A bejegyzés azonnal heves rekaciókat váltott ki. Sajnos, nem olyanokat, amilyeneket kellett volna. Nem is sejtettem, hogy ennyire félremegy a dolog, és szavaimmal önkéntelenül is az önkéntesek munkáját dehonesztálom… Tulajdonképpen teljesen az ellenkezőjét értük el annak, amit szerettünk volna. Az emberek már nem bíznak egymásban. A közbeszerzéseknél és a pályázatoknál értelmetlen feltételeket szabnak, a kákán is csomót keresnek. Úgy tűnik, nem is az a cél, hogy ezekre bárki, szabadon jelentkezhessen, hanem az, hogy megakadályozza az ellenfélnek vélt jelentkezők pályázását. Magam sem tudom, hogy miként, de ha kevesebbet foglalkoznánk a helyi politikával, az talán a városnak is előnyére válna. Leginkább kulturális területen tevékenykedem, s azt tapasztalom, hogy nemcsak a kultúrára, most semmi másra sincs pénz. Ennek ellenére nem adjuk fel, és mindig igyekszünk – ahol lehet – valamit tenni. Sokan ezt nem is értik, és azt kérdezik: „Mindezt miből?  Mennyit kerestek ezzel? Hol van itt a trükk?“ A helyzet az, hogy nincs itt semmiféle trükk. Csak annyi, hogy nem szeretném megvárni, hogy az unokáim majd megkérdezzék: „A kétezres évek elején tényleg nem csináltatok semmi maradandót, semmi értékeset? Itt mindenki csak tiltakozott és mindent szétlopkodott?“


Langschadl Mátyás

Top