Sokszor nem is gondolunk arra, hogy életünkben mennyire fontosak a párkapcsolataink. Már fiatalon megismerjük a szerelmet, annak boldog és boldogtalan oldalát is. Múlnak az évek, eljön a házasságkötés ideje, majd családot alapítunk. Közben a felmerülő gondokat, megoldatlan vitákat gyakran a szőnyeg alá seperjük. Sok esetben aztán előkerülnek a válási papírok is. Miközben lehetséges, hogy csak beszélnünk kellene a problémáról és segítséget kérni. Itt kerül képbe a szakember, a párterapeuta.

Kérdéseinkkel Süll Tamást kerestük fel, aki lelkipásztor, mentálhigiénés szakember és már több mint öt éve foglalkozik házassági tanácsadással, párterápiával komáromi ZIPS központjukban.

• Miért döntött úgy, hogy párterápiával kezd foglalkozni?

– Először is túl sok házasságot láttam az ismeretségi körömben, mely tönkrement, beleértve a lelkészházaspárokat is. Miközben nem láttam senkit, aki hozzáértően és hatékonyan segíteni tudott volna. A másik erős motiváció, hogy amíg ifjúsági lelkészként szolgáltam, gyakran előjött a fiatalok körében az örökzöld téma, a szerelem. A doktori munkámban is a férfi és a nő kapcsolatát kutattam. Nem utolsósorban magam is nős vagyok, és én is arra vágytam, hogy boldog házasságban éljek. Összefoglalva: szerettem volna professzionális módon megérteni és segíteni. Elkezdtem keresni, hol képezhetném magam. Több terápiás módszert is elsajátítottam, bővítettem a szakmai eszköztáramat. Minden egyes klienspárosnak örülök, és nagyon tisztelem őket, hogy bizalmat szavaznak nekem, amikor bejelentkeznek, és eljönnek.

• Mit is értünk párkapcsolat alatt?

– A párkapcsolat alatt értjük azt a hosszútávú elkötelezett kapcsolatot két ember között, amely hagyományos formája az egy férfi és egy nő között létrejött házasság. Elsősorban azért fontos az életünkben, mert amit a gyermekkorban betölt egy gyermek-szülő kapcsolat, azt a felnőtt korban a párkapcsolat tölti be: a kötődést! Létezik jó és rossz párkapcsolat, miközben egy rossz párkapcsolat nem azt jelenti, hogy a felek nem jók, sem nem azt, hogy nem illenek egymáshoz, hanem inkább azt, hogy nem megfelelően működtetik a kapcsolatukat.

• Ahhoz, hogy egy egészséges párkapcsolatot tudjunk kialakítani, először saját magunkat kell szeretni és elfogadni.

– Egyre többször halljuk, hogy milyen fontos az önismeret, az egészséges önértékelés és az önbizalom, viszont egyelőre a társadalmunk nagy része azon a szinten van, hogy csak beszél róla. De attól, hogy általánosságban beszélünk róla, még az egyénben nem fog kialakulni a lelki egészség. Azt mindenkinek egyenként kell művelnie! A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy lelki egészségről szóló igényes irodalmat veszünk a kezünkbe – ajánlom pl. Bagdy Emőke írásait –, előadásokon, közösségi alkalmakon veszünk részt. Jó, ha legalább egyszer aktívan is kapcsolódunk például egy önismereti csoporthoz, vagy elbeszélgetünk egy személyes mentorral. Ezek szükségesek ahhoz, hogy valóságosan is belenézzünk saját lelkünk tükrébe.

• Óriási gond, hogy manapság hamar eljutunk a kék csíktól a válási papírokig. Mi lehet ennek az oka?

– Valahol logikus, hogy manapság ezt tapasztaljuk. Minden nagyon felgyorsult az életünkben, nem szeretünk várni, és nem is halogatunk döntéseket. Így, ha valami nem felel meg, vagy nem működik, és nem ismerjük a javítás lehetőségét, azt lecseréljük. Régebben egyrészt a válás nagyobb botránnyal és szégyenérzettel járt, másrészt nagyobb hangsúlyt kapott az elköteleződés egy életen át tartó kapcsolatra, amit legtöbbször be is tartottak, még ha nem is működött jól. De állítom, hogy napjainkban sokkal több házasság alakul át jobb házassággá, mint régen, éppen a terápiáknak köszönhetően.

• Sok serdülőkori/fiatalkori kapcsolat sérelme sem kerül minden esetben feldolgozásra. Mivel magyarázható ez?

– Ennek két oldala van: minden kapcsolati szakítás veszteség, azaz gyász, melyet fel kell dolgoznia a lelkünknek. Aki úgy gondolja, hogy gyorsan túl tudja tenni magát a szakításon, az csak azt erősíti meg magában, hogy megtanulta elnyomni a saját érzelmeit, ami egyáltalán nem válik a következő kapcsolat javára. De minden kapcsolatban tanulhatunk valamit, amit – ha kellőképpen feldolgozunk – beleépíthetünk a következő kapcsolatunkba. Ebben a feldolgozási folyamatban lenne érdemes felkeresni egy segítőt.

• Mindegyik félnek vannak elvárásai a másikkal szemben, még ha nem is mondja ki ezeket. Vegyük például a friss házasokat, mennyire kap fontos szerepet náluk a bizalom?

– Állítom, hogy ha a párok naponta, vagy legalábbis rendszeresen több időt szánnának egymásra, sokkal erősebb kapcsolatok alakulnának ki. De ez az egymásra szánt idő valósággal elkülönített idő kell legyen, amikor mindkét fél kellő mennyiségű időt kap arra, hogy a másik csak rá figyel, meghallgatja, kifejezi érdeklődését, támogatását és szeretetét. Nemcsak az intim nemi együttlétekre van szüksége a párnak az elkülönített időben.

• A koronavírus-járvány már jó ideje keresztülhúzza a házasságkötéseket.

– Ez a pároknál megnehezíti a kapcsolatuk alakulását. Sokuknál ez az első igazi próbája a kapcsolatuk működésének is. Van rá példa, hogy el is maradt a házasságkötés, de így legalább időben rájöttek, hogy nem lenne jó egybekötni az életüket. De ismerek olyanokat is, akik kitartanak egymás mellett, és a házasságkötést is kivárják.

• Mikor érzékelhető, hogy probléma van és megromlott a párkapcsolat?

– Jobb lenne már akkor jelezni a másiknak az elégedetlenségünket, amikor még nem olyan nagy a baj. De az emberi lélek így működik: megvárja, amíg már kibírhatatlan a helyzet, és csak akkor jelez, de akkor már kiborul. A másik fél pedig meglepődik, hogy mi történt hirtelenjében. Ne dobjuk ki azonnal a kapcsolatunkat, de az érzéseinket nyíltan vállaljuk fel egymás előtt, hogy még időben lehessen változtatni. A párkapcsolatunkat félthetjük, de ne féljünk valós lépéseket tenni érte.

• Milyen hatással van a párkapcsolatokra a járványhelyzet?

– Mindenkit megpróbál a hosszúra nyúló korlátozás, van, akinél ez hozza fel a felszínre az egyébként lappangó kapcsolati elégedetlenséget. Mert mondjuk sok időt tölt együtt bezárva egy házaspár, de nem tudnak egymásnak megnyílni és egymásra úgy figyelni, hogy az megerősítően hasson. Az érzelmi intelligencia fejlettsége mutatkozik meg ezekben a helyzetekben.

• Mi a teendő akkor, ha úgy gondolja valaki, hogy szeretne már párt találni, de mégsem sikerül?

– Semmi sem történik véletlenül, és mindennek több oka van. Merjünk elgondolkodni azon, hogy miért van ez így. Ha ezt megtesszük, nemcsak előre lépünk, hanem sikerül megelőznünk olyan kényszerkapcsolatokat is, melyekbe akkor esnénk bele, ha csak muszájból és mások unszolására, nem a belsőnk hangjára hallgatva lépnénk valakivel közeli kapcsolatba. Egyébként nagymértékben a kötődési mintánk a felelős ezért, ezt lehet közelebbről megvizsgálni.

• Van olyan eset, amikor nem tud segíteni a párterapeuta?

– Ha a segítség alatt azt értjük, hogy egy válságba került házasságot megmentünk, akkor van, hogy nem tud a terapeuta sem segíteni. Ez általában akkor van így, ha legalább az egyik fél már nem is akar együttműködni, vagy ha van egy harmadik. Vagy amikor bántalmazásról van szó a kapcsolatban, ilyenkor nem a házasságot kell megmenteni, hanem az egyéneket. De amikor két elkötelezett fél keres fel azzal a szándékkal, hogy szeretnék helyretenni a dolgokat és megújítani a kapcsolatukat, akkor ez olyan, mint amikor egy ingatlan tulajdonosai keresik fel az építészeti irodát, hogy szeretnék felújítani a házukat: üljünk le, beszéljük át a részleteket, nézzük át a rendelkezésre álló anyagokat, erőforrásokat, majd tűzzük ki a célokat, és lássunk neki a munkának! Nagy élmény újjáépíteni egy házasságot!

Ferenczy Viki