Leleplezték Erdélyi Zsuzsanna emléktábláját



Ekel. Emlékoszlopot és emléktáblát állított Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajztudós, a Nemzet Művésze születésének századik évfordulója alkalmából a helyi Erdélyi Zsuzsanna emlékét őrző társaság és a Simonics család, magánterületen, szeptember utolsó szombatján. Az eseményen megjelentek a szakrális szövegfolklórral, a népköltészet szimbolikájával foglalkozott neves etnográfus Budapesten élő gyermekei.

A Viharospusztán álló kastélyt, ahol Erdélyi Zsuzsanna a trianoni döntést követően 12 évis koráig élt, édesapja – az akkori rossz termés miatt bekövetkezett anyagi gondok miatt – adta el Simonics Béla nagyapjának, Szalay Bélának 1933-ban. Az Erdélyi család Budapestre költözött.

Viharospusztai föld a budapesti sírba

„Édesanyánk gyakran emlegette Viharospusztát, különösen az utolsó tizenöt-húsz évében, amikor megkereste Simonics Béla. Teljesen felvillanyozódott, hogy megint láthatja gyermekkora csodás színhelyét“ – mesélte Dobozy Borbála Liszt Ferenc-díjas csembalóművész, Erdélyi Zsuzsanna lánya. „Jómagam 2012-ben jártam itt először édesanyámmal. Megírta a naplójában, ha módja lenne rá, rögtön visszavásárolná ezt a helyet, mert neki itt volt a földi paradicsom“ – tette hozzá Dobozy Zsófia énekművész. „Nagyapám volt a kolozsvári könyvtár építtető főigazgatója. Mivel annak idején nem tette le az esküt a Román Királyságra, menniük kellett Erdélyből. Ide jöttek, mert Viharospuszta az öccséé, Erdélyi Zoltáné volt, aki 1912-ben elhunyt. Amikor megvette a birtokot Simonics Béla nagyapja, jó kezekbe került, kiváló gazdája lett ennek a helynek“ – nyilatkozta a néprajztudós fia, Dobozy Miklós latin-történelem szakos tanár, jelenleg vállalkozó. „Jó a kapcsolatunk a Simonics családdal, jó barátság volt édesanyánk és Simonics Béla között, mindketten egyformán szerették Viharospusztát“ – mondta Dobozy Dániel budapesti ügyvéd. „Megható volt, amikor édesanyám hat évvel ezelőtti temetésén Béla megjelent egy vödör földdel, amit Viharospusztáról hozott és a sírba szórta a Farkasréti temetőben“ – emlékezett Dobozy Borbála.

Az emléktábla avatóünnepségén Fekete Ivett polgármester asszony elmesélte, hogy Zsuzsa néni többször ült nagymamája konyhájában a gyűjtőkörútjain. Barna Gábor néprajzkutató méltatta az etnográfus munkásságát. Az emléktáblával ellátott oszlopot Tanító Viktória tiszteletes és Lőrinc atya plébános áldotta meg.

Ingyen adták a fát az asztalosok

„Amikor a gyulamajori székhelyű V-H-Č asztalosműhelyben megtudták, hogy Erdélyi Zsuzsanna emlékoszlopának lesz, ingyen adták a faanyagot – tudtuk meg Simonics Bélától. – Vendégh László, az egyik tulajdonos azt mondta, ez az ő ajándéka. Az Erdélyi Zsuzsanna emlékét őrző társaság tagjaival csiszoltuk le az oszlopot, a nagyobbik fiam vágta bele a mintát, a díszítéseket, Katalin, a felesége a festésnél segített. Mindenki ragaszkodott ahhoz, hogy csinálhasson valamit az oszlopon. Az emléktáblát gravírozónál készíttettük Budán.“ A házigazda azt is elárulta, hogy kapufélfa lesz az emlékoszlop. „Olyan kapu áll majd itt, amely mindenkit beenged, aki tesz valamit a magyarság ügyéért“ – fogalmazott Simonics Béla.

Tervezik, hogy hamarosan emlékhelyet alakítanak ki Erdélyi Zsuzsannának, Gerencsér Judit, a Makona Tervező Kft. munkatársának a tervei alapján, Makovecz Imre szellemében. Kisebb épületben vagy szentélyben gondolkodnak, abban szeretnék elhelyezni a Zsuzsa néni után maradt tárgyi emlékeket.

(báj)
Fotó: a szerző

Top