deconstructing musical theatre an essay term paper writer discount code pay someone do my homework essay on write my paper canada assignment help services

Komáromi röplabda: a fiataloknak van kitől tanulniuk

A komáromi röplabdások ugyan egy évvel korábban még csak a második legnívósabb ligában szerepeltek, a szinte helyi fiatalokból álló csapat kiharcolta az extraligába való visszajutást. Az első számú országos bajnokság azonban már “más kávéház”, így a Duna-parti egyesület kénytelen volt erősíteni, ugyanakkor az utánpótlás nevelését továbbra is első számú prioritásként kezeli.

Ez a felfogás hosszú távon igencsak kifizetődhet, ennek jeleit pedig már most látni. A fiatalokból és a tapasztaltabb rókákból álló gárda ugyanis (cikkünk írásakor) 10 mérkőzést követően 5 győzelemmel és ugyanennyi vereséggel a tabella középmezőnyét erősíti, s ehhez még csak méregdrága légiósok sem kellettek. Ezt a felállást a szurkolók is díjazzák, hiszen a csapat mérkőzésein népes tábor szurkol a piros-fehér győzelemért, ami pedig különösen “szemet gyönyörködtető”, amikor például a 15 éves saját nevelésű Pati-Nagy Simon a 147-szeres szlovák válogatott Matej Kubš-sal kézen fogva küzd Klapka városáért. A komáromi tehetséggel, valamint a hatszoros szlovák bajnok liberóval készítettünk rövid interjút.


Pati-Nagy: mindig lehetsz még jobb is!

ropiinterjuk_patinagyPati-Nagy a veterán labdafeladóval, Michal Sedláčekkel

• Milyenek voltak a kezdetek? Mikor és hol kezdtél foglalkozni a röplabdával?

– A labdához való vonzalmamra már kiskoromban fény derült, második osztályos koromban kezdtem el focizni a helyi futballklubban. Az edzésekre és a meccsekre 7 és fél éven keresztül kitartóan jártam, a foci mellett azonban 6. osztályos koromban belekóstoltam a röplabdába is, ami egyre nagyobb teret kapott az életemben. Ebben közrejátszott a tornatanárom, Százvai Szabolcs biztatása, ugyanis ő ajánlott Jobbágy Lajos bácsi figyelmébe, akinek döntő szerepe volt abban, hogy amikor a foci és a röplabda között választanom kellett, az utóbbit választottam.

• Fiatal korod ellenére már túl vagy néhány sikeren is…

– Számomra a legnagyobb siker mindenképpen az, hogy 15 évesen az extraligában kapok lehetőséget. Ha konkrét eredményt szeretnék említeni, akkor mindenképp a két évvel ezelőtti, az alapiskolák országos bajnokságán elért 3.helyet emelném ki.

• Hogy tetszik az extraligás szereplés? Nehéz ilyen fiatalon az első oszályban játszani?

– Óriási megtiszteltetés, hogy az edzőm, Robin Pělucha bizalmat szavaz nekem, és hogy a tapasztalt játékosok elfogadnak engem, tanácsaikkal pedig igyekeznek segíteni a fejlődésemet. A közös munka nagy öröm számomra, de egyben óriási felelősség is. Igyekszem mindig a maximumot nyújtani, de valóban, az extraliga nehéz, mert az ország legjobb játékosaival szemben kell helytállnunk. Ugyanakkor, ahogy az előbb említettem, így fejlődhetek a legtöbbet.

• Több csapatban is játszol.

– Így van. Még beférek a diák csapatba, és pályára lépek a kadétokkal, illetve az 1. ligás csapattal is.

• Milyen messzire juthat a jelenlegi extraligás csapat?

– Véleményem szerint a középmezőnyben elfoglalt hely a reális, ugyanakkor ha ez a frissen összeállt csapat jobban összekovácsolódik, előrelépés is elképzelhető.

• Van időd a sport mellett az iskolára, családra es haverokra?

– A heti 4 edzés és a hétvégi meccsek (mivel több korosztállyal játszom) eléggé sok időt emésztenek fel, de azért tudatosítom, hogy a tanulás legalább olyan fontos, mint a sport, és természetesen a barátokkal is igyekszem tartani a kapcsolatot. A családom mindenben támogat, igyekszünk minél több közös programot szervezni.

• Mit szeretnél üzenni azoknak a fiatal sportolóknak, akik szintén sikeresek akarnak lenni?

– Találják meg azt a sportágat, amiben a legjobbak tudnak lenni, és szeretik is csinálni. Ha ez megtörtént, legyenek kitartóak, az esetleges kudarcok ne szegjék kedvüket, inkább a keményebb munkára ösztönözzék őket. A sikertől pedig ne legyenek önteltek, mert mindig tudnak még jobbak is lenni.


Kubš: szeretném átadni a tudásom!

ropiinterjuk_kubs

• Az alapszakasz felénél járunk és a tabellán is a középmezőnyben foglalunk helyet. Elégedett a csapat?

– Azt gondolom, hogy az eddig elért eredmények nem számítanak meglepetésnek, hiszen azok ellen a csapatok ellen győztünk, akik ellen mi számítottunk esélyesnek. Különösen nagy öröm, hogy az erősebb Eperjest is le tudtuk győzni, persze a vereségek ettől függetlenül bosszantanak minket.

• Komárom számára hatalmas erősítést jelentesz. Hogy kerültél a Duna-parti városba?

– A jelenlegi edző, valamint egykori csapattársam, Robin Pělucha szólított meg és próbált rávenni arra, hogy öltsem magamra az egyetemi csapat mezét. Tetszett, amit felvázolt, ezért kapcsolatba léptem Ferencz László elnök úrral, és a tárgyalások végül sikerrel zárultak.

• Hogyan értékeled a csapatot és szerinted mire lehettek képesek ebben a szezonban?

– A gárda néhány tapasztalt játékos köré épül, a többiek fiatal, főként környékbeli játékosok. Azt várom, hogy a középmezőnyben fogunk mozogni, vagy egy kicsit feljebb. Bízom abban, hogy azért sikerül pontokat rabolni az élmezőny csapataitól is.

• Milyenek a személyes céljaid?

– Természetesen a teljesítményemmel a lehető legjobb eredmények eléréséhez szeretném segíteni a csapatot. Annak azonban különösen örülnék, ha a tapasztalataimat és a tudásomat át tudnám adni azoknak a fiataloknak, akik még csak most vannak karrierjük kezdeténél.

• Még csak nemrég vagy a komáromi csapat tagja, ennek ellenére volt már időd megismerni, esetleg megszeretni néhány helyet minálunk?

– A város nem ismeretlen számomra, hiszen régi jó barátomnak, a komáromi Dano Končalnak köszönhetően már jártam itt párszor. Az edzésekre és az itteni meccsekre Pozsonyból járok, ezért ezen kívül sok időt itt nem töltök el. Ennek ellenére már megnéztem az Európa-udvart, a belvárost és a Duna-partot.


(Robert Mihalička/Kovács Dávid)

Top