A komáromi VK Spartak röplabdacsapatának a bajnokság toronymagas esélyesével, az eperjesi gárdával kellett farkasszemet néznie a Szlovák Kupa privigyei döntőjében. A komáromiak óriási izgalmakat követően diadalmaskodtak: a kilencedik meccslabdát vitték sikerre. De beszéljenek inkább az érintettek!

Németh Ödön (másodedző):

Ha egy éve azt mondja Önnek valaki, hogy 2015-ben Szlovák Kupát fog nyerni a csapat, hogy reagált volna?

– Biztosan megkérdeztem volna tőle, hogy lázas-e? Viccet félre, nem gondoltam volna, hogy egy év alatt ilyen sikert fogunk tudni elérni. A mostani bajnokság előtt kirajzolódó gárdán viszont már éreztem, hogy sokra viheti. A kupadöntőben négy hasonló képességű csapat versengett az első helyért, most úgy érzem, hogy a pillanatnyi forma döntött, nameg egy kis sportszerencse.

Az internetes élőképen végig lehetett önt látni, és hát biztosan volt már nyugodtabb is az életében. Mit érzett az utolsó percekben?

– Fenomenális érzés volt. Egyszer fent, egyszer lent. Ugye voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy a meccs elúszott, de végül azért mi örültünk jobban. Egyébként az ezüstérmet is óriási sikernek tartottam volna.

Megérte hát ennyi évet végigdolgozni?

– Természetesen. Az ember sokat áldoz azért, amit szeret, és ez most a legnagyobb siker volt, amit a röplabdában elértem.

Ferencz László (klubmenedzser):

Németh Ödön áldozatokat emlegetett. Beszéljünk arról, mi minden kellett ahhoz, hogy eljussanak idáig?

– Ez egy lelkes csapat, és a munkát nem áldozatként éljük meg. Mindenkinek megvan a feladata. A végcél egy eladható termék előállítása, melyre van kereslet. Egyrészt a nézők, másrészt a támogatók részéről. A vezetőség minduntalan azon dolgozik, hogy a játékosoknak a lehető legmegfelelőbb körülményeket biztosítsa.

Tudomásom szerint a helyszínen szurkolt. Hány évet öregedett az utolsó 5 percben?

– Megjártuk a poklot, és a mennyországot. Feledhetetlen pillanatok voltak ezek, a meccs után nem győztünk ölelkezni, ujjongani. Sosem éltem még át ilyesmit. Ugyanakkor talán már a negyedik szettet is megnyerhettük volna, szerintem abszolút megérdemelt volt a győzelmünk.

Németh Zsolt (a csapat játékosa):

Szlovák kupagyőztes vagy. Hogy érzed magad?

– Ez karrierem eddigi legnagyobb sikere, és még mindig csak barátkozok a tényekkel. Azért azt nem gondoltam volna, hogy nyolc évvel a diákbajnokság megnyerése után most egy ilyen szép érem lesz a nyakamban.

Az eperjesiek már kétszer is „örültek” a kupának, amikor azt hitték, hogy a meccsnek vége. Pedig mindkétszer szabálytalanság előzte meg a pontjaikat. Mit éreztél, amikor őket láttad ünnepelni?

– Az igazság az, hogy amikor megláttam az ellenfél örömködését, ránéztem Marcelra, az ütőnkre, aki már a földön feküdt. Ekkor arra gondoltam, hogy hát ez most nem sikerült, de az ezüst is szép. Viszont később megláttam, amikor a liberónk azt mutatta, hogy mi jövünk. Ezt amolyan ajándékként fogtam fel. A bíró így döntött, így megkaptuk az esélyt a győzelemre. Azt hozzá kell tennem, hogy pályafutásom során ilyen összecsapást még nem láttam. Kilenc meccslabdánk volt, jó, hogy a történet részese lehettem.

Daniel Oravec (a csapat edzője):

Oravec úr! Egy szép pályafutással a háta mögött eljött Komáromba történelmet írni?

– A történelmet nemcsak én írtam, hanem mindenki, aki egy kicsit is hozzátett a dologhoz.

Hogy látja? Meddig juthat a csapat a bajnokságban?

– Ezzel a kupagyőzelemmel letettük a névjegyünket az asztalra. Azt tudni kell, hogy akik ellen meg kellett mérkőznünk, mind egy szálig profi csapatok voltak, szemben a mi amatőrjeinkkel. A döntőben azt kértem a fiúktól, hogy élvezzék a mérkőzést, hiszen a második hely is óriási siker lett volna. Ugyanakkor ellenfelünk túlmotivált volt, és olykor görcsösen játszott. Ez nekünk nagyon jól jött. Azt mondom, szép eredményt érhetünk el a bajnokságban is, ha hasonlóan fogunk röplabdázni.

Más csapatnál előfordult, hogy kilenc meccslabda kellett a végső győzelemhez?

– Nem. Sosem volt ilyen. De olyat már átéltem az egyik csapatommal, hogy az utolsó szettben 11:14-es vesztett állásnál győzni tudtunk 16:14-re. Az is elég drámai meccs volt.

Úgy tudom, ezzel a kupagyőzelemmel a csapat jogot szerzett a nemzetközi kupaporondon való indulásra. Örülhetnek majd ennek a komáromi szurkolók?

– Ez teljes mértékben a vezetőségen múlik, de azt tudni kell, hogy itt már más pénzekről beszélünk. Persze, szerencsés esetben kaphatunk egy magyar vagy egy cseh csapatot, de ugyanúgy utazhatunk Oroszország legtávolabbi zugába is. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Erről még korai beszélni. Lehetünk még bajnokok is, és akkor a Bajnokok Ligájában is indulhatunk. Ami fontos, hogy a jogot megszereztük, így felkerültünk a nemzetközi röplabda térképre. Ez pedig óriási siker Komárom városának. Ha ez nem fogja inspirálni a sportág iránt érdeklődőket, akkor semmi.

Balról jobbra: Daniel Oravec, Németh Zsolt, Ferencz László, Németh Ödön

A röplabdaklub vezetősége megígérte, hogy minden egyes játékos elmondja pár mondatban a véleményét a kupagyőzelemről. Ezt olyannyira vették komolyan, hogy a csapat összes tagjától kaptunk egy email-t. Nyilván arra nincs lehetőségünk, hogy mindet leközöljük, ezért inkább mazsoláztunk ezekből. A megkérdezett játékosok többsége egyértelműen élete legnagyobb sikereként könyveli el a történteket, és nagyon hálás a klubnak, hogy ezt lehetővé tették nekik. A leveleket olvasva az is nyilvánvaló lett számunkra, hogy a gárda nagyon összetart, az öltözői hangulat remek, és mindenki boldog, hogy a csapat tagja lehet. Persze, mókamesterek is akadnak. Az egyik húzóember, Andrej Patúc ismét humoránál volt, hiszen a feltett kérdésre (Hogyan értékeli a kupagyőzelmet?) a következőképpen válaszolt: „Grandiózne, veľkolepé, monstriózne, erősen – teda silne v maďarčine :)”. Boris Demeter hatalmas eredményként könyvelte el a győzelmet, amire szerinte nemcsak ő, hanem Komárom is büszke. Bár több bajnoki arannyal is rendelkezik, a Duna-parti csapattal elért kupagyőzelem súlyát rögtön ezek mögé sorolja.

A sort az egyik helybéli fiatal tehetség szavaival zárjuk. Ferencz Dávid a következőket nyilatkozta: „Hatalmas eredménynek mondhatom a Szlovák Kupa megnyerését. Ez egy óriási győzelem a csapat, és nem utolsósorban Komárom városa számára is. Ezen a hétvégén is látható volt, hogy mennyire összetartunk és küzdünk a siker elérése érdekében. Magas színvonalú mérkőzéseket játszottunk. Nagyon örülök, hogy ilyen jól alakult, és örömmel látom, hogy milyen sokan állnak mellettünk és buzdítanak a további szép sikerek elérésében. Köszönöm, köszönjük mindenkinek ez eddigi támogatást, és remélem közösen a bajnokságban is egy jó helyezést tudunk elérni.”

A győztes csapat névsora: Tomáš Hollý, Ľuboš Nemec, Boris Demeter, Miloš Horník, Andrej Patúc, Róbert Demčák, Marcel Kišš, Marek Patúc, Németh Zsolt , Ferencz Dávid , Maroš Hinduliak, Robin Pělucha.

(Kovács Gerzson Dávid)