custom term papers writing service write service write short essay college writing help free free calculus homework help

Hatékony védekezés az őszibarack levélfodrosodás ellen

Hazánk éghajlata és az érzékeny fajták sora kedvező életfeltételeket nyújt az őszibarack levélfodrosodás kórokozója számára. Őszibarackfáink egyik legsúlyosabb betegségéről van szó, az aggasztó méreteket öltő gutaütésszerű pusztulások és a részleges faelhalások kórokozóival együtt említhető.

Őszibarackfa levélfodrosodása 1

A levélfodrosodás közvetlen terméscsökkenést kiváltó tényező és az adott év eredményességét alapvetően meghatározza. Hűvös és csapadékos tavaszokon a fakadást követően rendkívül súlyos károkat okozhat. A közvetlen veszteségen kívül azonban közvetve is veszélyeztet, az erősen fertőzött fák hajtásai nem érnek be, egész ágrészek száradhatnak el, s az évenként ismétlődő kórfolyamat legyengülést, sőt pusztulást eredményezhet. A gomba megtámadja a fiatal leveleket, a levélnyelet, melyek megduzzadnak, torzulnak és piros színárnyalatot kapnak. A virágzat is megbetegedhet, sőt a nyáreleji fertőzések következtében a gyümölcsök is károsodhatnak. A fertőzés leggyakrabban a virágzás előtt, ill. alatt következik be 4°C-tól 14°C-ig terjedő napi átlaghőmérséklet mellett, nedves, csapadékos körülmények hatására. A járványos fellépésre kedvező az 5–8°C-os hőmérséklet tartós nedvesség-borítottságnál. A járvány kialakulását alapvetően az őszibarack rügyfakadása körüli időjárás határozza meg, meleg és száraz tavaszokon a fertőzés elmaradhat, ugyanis a hajtások fejlődése, a levelek kibontakozása ilyenkor felgyorsul, s a betegség veszélyessége lényegesen csökken.

A gomba nem csak a lehullott levelekkel telel át, hanem a fák kérgén, ágain, rügypikkelyeiben és hajtásain jelenlévő fertőző anyagok tömege révén is. Ezek a gombaképletek évekig fertőzőképesek maradnak, fejlődésük csak meleg nyarakon, ill. hideg teleken áll le.

Fontos kérdés a termesztett fajta érzékenysége is. Legérzékenyebbek a sárgahúsú közép- vagy kései érésű fajták, illetve nektarinok. A fehérhúsúak sokkal jobban ellenállnak a levélfodrosodásnak, s ha fertőződnek is, a betegség csak ritkán okoz hajtáselhalást, vagy nagyobb lombveszteséget. A közelmúltban jellemző gyakoribb tafrinás fertőzésekkel összefügg, hogy ma már elvétve találunk fehérhúsú fajtákat, míg a sárgahúsúak és nektarinok aránya megnőtt, ezzel összefüggésben a levélfodrosodás elleni hatékonyabb védelemre is szükség van.

A tafrinás levélfodrosodás elleni védekezés hatékonyságát alapvetően a lemosó kezelések eredményessége határozza meg, és egyéb károsítók visszaszorításában is kulcsszerepük van.

1. A lombhullás időszakában a gombaképletek pusztítására új, nagy hatékonyságú rézkészítmények állnak rendelkezésre, melyek a baktériumos ágelhalás, illetve korai pusztulás kórokozói ellen is hatékonyak.

2. Február végén, vagy március elején – amikor erre egy fagymentes periódus lehetőséget nyújt – kéntartalmú, pl. Vektafid S engedélyezett dózisával permetezzünk.

3. A metszési munkák időszakában réztartalmú készítmények valamelyikével ismét lemosó jellegű permetezést adjunk, ami a fás részeket pusztító kórokozók és a levélfodrosodást okozó dérgomba ellen egyaránt hatékony. Ez az időszak pirosbimbós állapotnál, ill. közvetlenül előtte van.

4. Pirosbimbós fejlettségtől olyan permetezés javasolható, mely mind a tafrinás, mind a citospórás (gutaütésszerű) fertőzések ellen eredményes. A kis lombfelület miatt erre a célra elsősorban kontakt és széles hatásspektrumú gombaölő szerek alkalmasak. A gomba az új levélkéket már akkor fertőzi, amikor azok 0,5-1 cm-esek. Ezért ettől a mérettől a meleg idő állandósulásig – amennyiben párás, esős és hűvös időjárás az uralkodó – permetezni kell a fertőzés megelőzésére. A Score és Folicur Solo hatásos szerek a baj ellen, de csak akkor, ha a fertőzéskor kezeljük velük a fát. A torzult levelek a fertőzés után 10-14 nappal jelennek meg, ekkor már a permetezés elkésett, de az újabb fertőzés ellen hatásos lehet.

Kép és szöveg: miriák

Top