Vége az uborkaszezonnak. Jó hír a főszerkesztőnek, csütörtökön itt az első testületi ülés Komáromban, több érdekes téma lesz, lesz miről írni.

Persze Komárom különleges hely, az ember előre tudja, hogy este 8 óránál hamarabb nem ér véget az ülés. A mostani eredetileg a második felvonása a júliusban kezdődöttnek, néhány új ponttal kiegészítve. Sebaj, gondolja a főszerkesztő, ez már csak így van, valamit valamiért, estig több érdekes döntésre lehet számítani, jó kis cikk íródik olyan hírekkel, melyek a lakosok mindennapjait érintik. Előre betervezi, mit emel ki a lapban, aztán ha a képviselők mégsem érnek a napirendi pontok végére, majd lesz az ülésnek harmadik, vagy „egypluszkettedik“ felvonása.

Kezdődik az ülés, ami Komáromban azt jelenti, hogy néhányan – de Andruskó Imre halálbiztosan – elkezdik módosítgatni a programot. Tegyük az egyik pontot előre, a másikat hátra, amazt amoda, és legyen egy-két új pont az elején. Negyed óra elmegy a rakosgatással. Utána nem tervezett, de fontos ügy, az I-es és II-es lakótelepek lakói kérdőre vonják a városvezetést, hogy milyen intézkedések történtek ügyükben a nyáron. Hát nem sok, nyilvánvalóan itt nem lesz döntés, nincs érdemi javaslat. De másfél óra újra elröppen.

Jön az újabb extra programpont, interpellációk, ami röviden annyi, hogy a képviselők számonkérik az illetékeseket, illetve problémákat vetnek fel. Egyébként van mit, kár, hogy ezzel is szépen telik az idő, jobban mint kellene. Aztán a képviselők jóváhagyják az idősotthon új igazgatónőjének kinevezését – érdekes, ez ment a leggyorsabban, pedig előtte volt izgalom. 20 perc. Később kiderül, a 7 órás ülés egyetlen érdemi határozata született meg. A júliusi özönvíz okozta károk fontos téma, nagyjából elhangzik az, amit előző számunkban igyekeztünk összefoglalni – most viszont csak a katasztrófahelyzetről szóló városi jelentést veszik tudomásul. Két és fél óra.

És már este 6 óra van, 5 órát üléseztek eddig, a főszerkesztő csalódott, ez még a komáromi viszonyokhoz képest is csigatempó. Hiába tervezte azt, hogy például a buszmegállók felújításáról is hírt adnak a következő számban, erre már biztos nem lesz idő. Erre sem.

De legalább a jövőre nézve felcsillan a remény, hiszen következik az eredetileg második (azaz 2.) programpont. Vetter János új tárgyalási javaslata, melynek célja, hogy elejét vegye a szócséplésnek, többek között kevesebb időt hagyva az egy témához való hozzászólásokra. A javaslatot támogatók az állítólagos jogcsorbítók, hiszen korlátozni akarják a képviselők jogát abban, hogy hosszan fejthessék ki véleményüket. Aztán vannak az állítólagos időrablók, akik a többiek idejével garázdálkodva egy témához újra és újra hozzászólnak, ismételgetve érveiket. A főszerkesztő tiszta szívéből szurkol a jogcsorbítóknak, saját érdeke miatt is, hátha változik valami, tud előre tervezni, és legközelebb talán családi bonyodalmat sem okoznak a több napig tartó ülések. Kicsit el is szégyelli magát, amiért elsősorban magára és munkájára gondol, holott a gyorsabb döntéshozatal a lakosok érdekét is szolgálná.

Két órán át zajlik a vita jogcsorbítók és időrablók között, ez már önmagában is utóbbiak győzelmét jelenti. Ahogy a végső szavazás is, hiszen döntetlen az eredmény, az új tárgyalási rendet nem fogadták el. Csalódás.

A testület nem akarta önmagát szűkebb keretek közé szorítani, nem fogadták el az ülések menetét meggyorsító javaslatot. Most már csak egy másik lehetőség marad, amely a csigatempót legalább teknőssebességre kapcsolná: a polgármester szigorúbb ülésvezetése, kiegészülve a minőségibb hivatali javaslatokkal. Ha már a testület nem tudta átlépni árnyékát, a polgármester képes lesz erre? A remény hal meg utoljára.

Csaba Ádám, főszerkesztő

(Cikkünk a Delta szeptember 12-i számában jelent meg)