Nehéz helyzetben vannak a városi képviselők, hamarosan dönteniük kell a komáromi elkerülő útról.

A párhuzamosok olyan egyenesek, melyek soha nem találkoznak. Ha igen, akkor is csak a végtelenben. Mivel nekünk ennyi időnk nincs, jó volna, ha a komáromi elkerülő útról szóló viták – Kell-e? Nem kell-e? Merre vezessen? – mielőbb nyugvópontra jutnának. A múlt héten megrendezett nyilvános szakmai fórum is arról árulkodott, nem lesz egyszerű menet olyan megoldást találni, amely mindenki megelégedésével járna.

A vagy B? Egyik sem!

Mint ahogyan arról már többször írtunk, Komárom város jelenleg érvényben lévő most készülő új területrendezési tervében két nyomvonal szerepel: a hosszabb (A-variánsnak nevezett) útvonal Gadócot, a rövidebb (B-variáns) pedig a Holt-Vágot, vagyis az Apáli félsziget egy részét, az ott található rekreációs övezetet érinti. Egyik megoldás sem tűnik megfelelőnek, jól mutatja ezt, hogy a városi képviselő-testület júniusban, amikor az új területrendezési terv elfogadásáról kellett volna szavazni, szeptemberre halasztotta a döntést. A júniusi vita során a képviselők többsége amellett érvelt, hogy az elkerülő útra ugyan szüksége van Komáromnak, de ezért „feláldozni“ a Holt-Vágot nem szabad. Ezen a véleményen voltak a lapunk által korábban megkérdezett szakemberek is (lásd korábbi cikkünket: „El a kezekkel a Holt-Vágtól“ – Delta 2017/25. szám), de a tervekben szereplő két nyomvonallal a lakosok nagy része sincs kibékülve. Előbb a gadóciak indítottak petíciót az A-variáns elfogadása ellen (tiltakozva a várható zajszennyezés, a por és a kipufogógáz ellen), majd az Apáli félsziget megmentése érdekében kezdtek aláírásgyűjtésbe civilek. Érveik között szerepelt, hogy a Holt-Vágon keresztül vezető elkerülő út tönkretenné Komárom egyetlen üdülésre és pihenésre alkalmas területét és visszafordíthatatlan természeti károkat okozna.

Kinél pattog a labda?

Amíg nem dönt a képviselő-testület arról, hogy az elképzelések közül melyik változat kerüljön be a városrendezési tervbe, addig a Holt-Vág felett vezető útvonal marad érvényben, hiszen a 2005 óta hatályos városrendezési tervben hivatalosan ez szerepel. A helyzet fonákságát ugyanakkor jól mutatja, hogy hiába söpörnék le a képviselők az asztalról a Holt-Vágot érintő nyomvonalat, ez még nem jelent garanciát, hogy nem ez az elképzelés valósul meg a jövőben. Ugyanis a városrendezési tervhez hasonlóan a Nyitra megyei területrendezési terv is a rövidebb, Holt-Vágon keresztülhaladó szakasszal számol. Előbbinek pedig igazodnia kell az utóbbihoz: vagyis a városi tervekben sem szerepelhet más, csak az, ami összhangban van a nagyobb területi egységek (esetünkben Nyitra megye) területrendezési terveivel. Ha tehát új változat(ok) merül(nek) fel, ahhoz előbb hatástanulmányok kellenek, végül pedig egyeztetni kell a hivatalos szervekkel: a Szlovák Útkezelővel, a Nemzeti Autópálya-társasággal, a beruházást finanszírozó közlekedésügyi minisztériummal és a Nyitra megyei önkormányzattal. Mindez elég reménytelennek tűnik, különösen úgy, hogy a szaktárca tanácsosa is meglehetősen határozott álláspontot képvisel az ügyben. Juraj Valent még júniusban a képviselő-testület előtt jelentette ki: ha nem szavazzák meg, hogy az új városrendezési tervben is a Holt-Vág felett vezessen az elkerülő út, akkor a kormány ejti az egész komáromi projektet, és a város elesik a beruházásra szánt eurómillióktól. Az elkerülő út tervezett nyomvonaláról tartott múlt heti szakmai fórumon pedig úgy fogalmazott, a rövidebb változatnál nagyon nehezen találni jobb és előnyösebb nyomvonalat.

Az új híddal nem lesz sűrűbb a forgalom?

A nagy érdeklődés mellett zajló nyilvános vitán felmerült az a kérdés is: van-e egyáltalán szükség elkerülő útra? Egy nemrégiben végzett átfogó felmérés szerint igen, de ha ezt az új Duna-híd miatt látjuk szükségesnek, akkor nem feltétlenül. A HBH projektiroda Komárom közlekedését és az elkerülő út szükségességét vizsgálva ugyanis arra jutott, hogy a város központján áthaladó napi mintegy 21 ezres forgalommal (ennek 18 százalékát a város áruellátását szolgáló teherforgalom teszi ki) az I/63-as és az I/64-es négysávos elsőosztályú utak – bármilyen hihetetlenül is hangzik – meg tudnak birkózni. A probléma sokkal inkább a főutakra csatlakozó kereszteződésekkel (amelyek akadályozzák és lassítják a forgalmat) és a kétsávos Érsekújvári úttal (a Vág-hídtól kifelé vezető útszakasszal) van. Az erről szóló kutatást Tatiana Blanárová, a HBH projektiroda munkatársa ismertette, kiemelve azt is, hogy alaptalanok azok a félelmek, melyek az új Duna-híd megépülése után jelentős forgalomnövekedést várnak. A szakember ettől függetlenül úgy látja, a komáromi elkerülő út szükséges, de igazán csak akkor, ha megépül a Komáromot Nyitrával összekötő R8-as gyorsforgalmi út.

A kormány „csodafegyvere“

Arról az R8-asról van szó, amelynek még az első (Nyitra és Nagytapolcsány közé eső) szakasza sem épült meg – pedig a nagytapolcsányi születésű Robert Fico már tíz éve ígéretet tett erre. Bastrnák Tibor parlamenti képviselő szerint azonban most „történelmi“ lehetőség előtt áll Komárom: az új Duna-híd mellett, amely „Európa vérkeringésébe kapcsolná be a várost“, esély nyílhat arra is, hogy az eredeti tervekkel ellentétben az R8-as Nyitrától egészen Komáromig vezessen. Ezzel pedig „Szlovákia vérkeringésébe kerülne be városunk“. Az esélyt a politikus az ún. adósságfék feloldásában látja. Az államadósság mértékét szabályozó eszköz még 2011-ben lépett érvénybe, a kormánypártok azonban most amellett érvelnek, hogy amennyiben a szabályozást feloldják, jelentős mennyiségű forrás válik elérhetővé nagyobb infrastrukturális beruházásokra – autópályák és gyorsforgalmi utak építésére. Úgy tudni, 11 projekt már elő is van készítve – köztük a Komáromig húzódó R8-as gyorsforgalmi tervezete. Ez utóbbi Bastrnák Tibor szerint még az elkerülő út kérdésénél is fontosabb, ugyanakkor – mint azt hangsúlyozta – „annak, hogy R8-ast építsünk elkerülő út nélkül, semmi értelme nincs, ha pedig nem lesz elkerülő út, hamarosan a Komáromot elérő gyorsforgalmi is lekerülhet a napirendről“.

A történet bökkenője csupán az, hogy az adósságfék-szabályozás felfüggesztéséhez kétharmados többség (azaz 90 képviselő szavazata) szükséges, az ellenzék pedig korábban már jelezte, hogy nem támogatja a törvénymódosítást – ráadásul mintha maga Robert Fico is elbizonytalanodott volna ez ügyben. A miniszterelnök a parlament első őszi ülése előtt kijelentette, hogy mindenképpen be szeretné tartani azt a szigorú költségvetési fegyelmet, amit az EU elvár kormányától. A Fico-kabinet „csodafegyvere“ tehát könnyen csütörtököt mondhat, de még ha működőképesnek bizonyul is, könnyű belátni, hogy a Komáromig húzódó gyorsforgalmi a politikai „széljárástól“ függ majd. Vegyük észre, ha mindez csupán nagypolitikai játszmákon és háttéralkukon áll vagy bukik, a Holt-Vágot végérvényesen „hazavágni“ nem vall józan észre.

Spórolni? Miért megint rajtunk?

Ahogyan az sem éppen a megfontoltság és a felelős gondolkodás jele, ha az olcsó és a könnyebben megvalósítható megoldások helyett a jóval költségesebb és bizonytalanabb projekteket részesítjük előnyben – érvel Ján Kovalčik. Az INEKO gazdaságkutató intézet elemzője maga is részt vett a komáromi fórumon, ahol elmondta, az elkerülő út éppen az utóbbi kategóriába tartozik: a legdrágább és (megvalósulását tekintve) a leghosszadalmasabb megoldás. Mint rámutatott, arra még nem volt példa, hogy egy ilyen jellegű beruházás kevesebb mint 10 éven belül megvalósuljon – de még 15 éven belül is csak nagyon kivételes esetekben. „Az országban több olyan város is van, amelynek még Komáromnál is nagyobb szüksége lenne elkerülő útra, ám a mai napig hiába várják, és még sokáig várhatják is, hogy elkészüljön. Ezzel így lenne Komárom is, ahol ráadásul még csak most kezdődik az erről szóló vita, a város számára tehát rövidtávon nem az elkerülő út a megoldás – még akkor sem, ha volna rá elegendő anyagi forrás“ – vélekedett a szakember. Véleménye szerint országszerte általános vélemény, hogy az elkerülő út mentesíti a város belvárosát az átmenő forgalom alól – ám ez illúzió. Éppen ezért mindenekelőtt a tömegközlekedésben rejlő lehetőségeket kell megvizsgálni (például, hogy hogyan lehet a vonatjáratok sűrűségén javítani), valamint azt, hogy miként lehet a forgalmasabb kereszteződések kapacitásának növelésével Komárom úthálózatát racionalizálni.

Komárom közlekedési gondjainak megoldását egyedül az elkerülő úttól remélni, és minderre tétlenül másfél évtizedet várni, valóban botorságnak tűnhet. Ahogyan az is, ha van szerényebb és olcsóbb, mi mégis a drágábbat választjuk – pláne úgy, ha a kettőnek a „hatásfoka“ megegyező. Másfelől viszont: miért egy olyan kivéreztetett régióval kapcsolatban jut eszükbe a szakembereknek a takarékoskodás, mint a komáromi? Csak nehogy a végén megint mi húzzuk a rövidebbet!

Mi lesz veled, Vág-híd?

Ahogyan az a Tiszti pavilon dísztermében, az új Duna-hídhoz kötődő komáromi elkerülő út nyomvonaláról tartott nyilvános fórumon elhangzott, a városból Érsekújvár felé kivezető főút Komárom közlekedésének legkritikusabb pontjai közé tartozik. Ráadásul a Vág-híd – talán kevesek előtt ismert – rendkívül rossz állapotban van. Nem véletlen, hogy nemrégiben 25 tonnás korlátozást vezettek be rajta. Vajon meddig bírja a terhelést, s a jövőben hogyan birkózik meg a rá nehezedő forgalommal? Jó lenne a kérdésekre megnyugtató választ kapni, hiszen a komáromi közlekedés teljes bénultságát okozná, ha a hidat – műszaki állapota miatt – le kellene zárni a forgalom elől.

Langschadl Mátyás