„Élvezzétek a pillanatokat, élvezzétek a futásaitokat!”



A dunaradványi kultúrház nagytermében az idei tűzvédelmi és sportnap keretein belül Vörös Péter főszervező beszélgetett Szőnyi Ferenc ultrafutóval, valamint Kele Géza futónagykövettel. Előbbi a Himalája hágóin megrendezett 480 km-es Hell Ultra Running elnevezésű versenyen tavaly és idén is egyedüliként ért célba, utóbbi pedig már több, mint 170 maratoni futáson van túl. A szervezők a jövőben hagyományt teremtenének, az előadók segítségével mutatnánk be a párhuzamokat élet és sport között.

20440217_1294179_ad080235484bc8ee7e1666ad046cc078_wm

Elsőként Kele Géza számolt be a sport és a mozgás fontosságáról. A maratonfutó gyermekkorától focizik, az első sportélményét a dunamocsi futballnak és edzőjének, Mogyorósi Kálmánnak köszönheti. A futás csak ezután jött, a nyolcvanas-kilencvenes években többször nyert járási, kerületi bajnoki címeket, valamint a csehszlovák országos mezei futóbajnokságon lett negyedik. Az 53 éves, tősgyökeres dunamocsi futónagykövet a sportág népszerűsítésében vállal nagy szerepet, s jó példával jár elöl: eddig 171 hivatalos versenyen teljesítette a maratoni távot, s ezzel Szlovákiában egyedüli csúcstartónak számít.

Az 54 esztendős ultratriatlon-világbajnok Szőnyi Ferenc sportpályafutása példaértékű, de nem feltétlenül követendő. Meglátása szerint óvatosan kell bánni a kilométerekkel, a számokkal, s nem piszkos módon visszaélni a képességeinkkel. „Élvezzétek a pillanatokat, élvezzétek a futásaitokat!” – mondta bevezetőjében.

38 km úszás, 1800 kilométer kerékpározás és 422 kilométer futás. Ezek a távok szinte felfoghatatlanok legtöbbünk számára, s egy egész élet is kevés lenne hozzá, hogy teljesíteni tudjuk őket. A komáromi Szőnyi ezeken már többször is túlesett, hiszen futott a Himalájában és áttekerte Amerikát is. 43 évesen kezdett el edzésszerűen futni, egy évvel később tanult meg úszni és nem sokkal ezek után már 124 kilométeres versenyen indult.

szonyikeleSzőnyi Ferenc és Kele Géza

Szőnyi összeállított egy listát is, amely a világ legnehezebb megmérettetéseit tartalmazza, s melyeket eddig csak és kizárólag ő teljesített. A listán a Dupla Decán, a The Hell Race-n, a La Ultrán és a Milano-Sanremón kívül olyan brutális távok is szerepelnek, mint a 4800 kilométeres Race Across America kerékpárverseny, a Spartathlon és az Ironman. A Dupla Deca alatt a versenyzők 76 km úszással kezdenek egy 50 méteres medencében. 1520 hossz leúszása után 3600 kilométer kerékpározás következik, majd 844 km futással zárnak. A komáromi ultrafutó a közelmúltban teljesítette a két ötezer méter feletti himalájai hágót, ahol a cél 3500 méter magasan volt. 108 óra, 52 perc és 29 másodperc került a neve mellé, ez mostantól egyben a világrekord is.

Szőnyitől megtudtuk, hogy a kerékpár a szerelme. Először rövidebb távokat, aztán hosszabbakat tett meg, Magyarország után Székelyföldet is körbebiciklizte. Később Skandináviába, néhány év múlva pedig még Ausztráliába is kijutott. Élete első triatlonos versenyére Mexikóban került sor, a Deca Iron 1800 kilométeres távjával birkózott meg. Később a Race Across America-n, a világ leghosszabb versenyén is részt vett. Az 5000 kilométer leküzdése nagy álma volt, mely végül kétszer is teljesült. A magyar rekordot is évekig tartotta, de arra is nagyon büszke, hogy a 757 kilométeres Le Mans – Bugatti Course-t is sikerült befejeznie.

Arra a kérdésre, hogy mi ad neki motivációt a sportoláshoz, így válaszolt: „Fontos a fizikális erőnlét, másrészt pedig a példamutatás, a fiam és a környezetem felé. A sport ugyanis egyfajta rendszert visz az ember életébe. Tímár Andrásnak volt erre egy jó gondolata: a küzdelemből akarat, az akaratból szokás, a szokásból pedig jellem lesz. Minél intenzívebben veti bele magát valaki egy tevékenységbe, legyen az munka, sport vagy éppen tanulás, az jobbá teszi az embert.”

Kele

Szőnyi – habár szerinte egy kívülállónak érdekesen hangzik – művészetnek tartja azt, amit csinál. “Borzasztó nehéz fenntartani a motivációt és tudatosítani a testben, hogy habár a felkészülés során a fejlődés nem látványos, a versenyen pedig a cél leírhatatlanul messzinek tűnik, menni kell tovább. Az állóképességünk fejlesztése rendkívül időigényes feladat, miközben láthatatlan. A versenynek ugyan van egy vége, egy célkapu, de nagyon nagy feladat a motivációt fenntartani, hiszen a testet folyamatosan ingerelni kell. Bár mindenki győzni szeretne, természetesen én is, engem nem motivál, hogy mindenféle anyagokkal tömjem magam. Csak az érdekel, hogy kihozzam a testemből a maximumot, az azutáni, mesterségesen előidézett állapotokra nem vagyok kíváncsi. A kulcsszó a tudatosság és a motiváció fenntartása: ha van cél, van erő is hozzá. Persze rengeteg munka, edzés, és kisebb versenyek szükségesek ehhez. Valamint nagy genetikai örökség” – zárta szavait Szőnyi.

A rendezvény végén a két sportoló részvételével a faluban közös örömfutásra került sor.

(Kép és szöveg: miriák)

Kapcsolódó cikkeink:

Kele Géza: 125 millió lépésen vagyok túl

Sokallják a nevezési díjat

Bangha Dezső: kevesebb tévé, több sport!

Top