Életöröm és friss házitej a 101 éves Gizi néni titka



 

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy megérte az évszázados kort. A csallóközaranyosi Hranyó Gizella viszont túl is szárnyalta.

Gizi néni lányával

November közepéig családja körében élt, egy hónappal ezelőtt viszont beköltözött a helyi Centrál Nyugdíjasotthonba. Itt kerestük fel őt az ünnepek előtt, hogy életéről meséljen. Ebben segítségünkre volt lánya is, mivel Gizi néni már nem akarja bolygatni a múltat, szívesebben beszél mindennapjairól.

Gizi néni – ahogy a faluban mindenki hívja – 101 évvel ezelőtt,1915. szeptember 19-én született Csallóközaranyoson, egy hétgyermekes család harmadik gyermekeként. Mint meséli, nehéz gyermekkora volt, szülei egyszerű falusi emberekként sokat küzdöttek azért, hogy a család megéljen. Nem volt ritka, hogy a vacsorára csak egy nagy bögre tej jutott, ha kenyér is volt mellé, már örültek. Fiatal éveit szobalányként töltötte. Mint mondja, nagyon örült, amikor munkát kapott, amit meg is becsült, lelkiismeretesen dolgozott. Egy ismert komáromi bankigazgató irodáit takarította. Itt ismerkedett meg leendő férjével is, akitől két gyermeke született, egy fiú és egy lány, akik a mai napig élnek.

Halált hozó levél

Az élet viharai később sem kímélték a fiatalon megözvegyült Gizi nénit, akinek férje a második világháborúban a fronton teljesített szolgálatot, de onnan már nem tért vissza. „Csak egy levelet kaptam, amiben azt írták, hogy meghalt” – mondja az idős asszony, hozzátéve, sokkal többet azóta sem tudtak meg elhunyt férje sorsáról.

Így a két gyermekét egyedül nevelte, édesanyja segítségével. Mivel a háború idején és közvetlenül utána is óriási volt a szegénység, továbbra is szűkösen éltek. A megözvegyült édesanya egy moziban kapott állást mint jegykiadó és takarítónő, majd később Csallóközaranyoson megnyílt a komáromi tejüzemnek egy kis részlege, ahol tejbeszedőként dolgozott – kora reggel és késő este gyűjtötte be a falubeli kisgazdálkodóktól érkező házitejet.

Gizi néni 3

Közben a gyerekek a nehéz körülmények ellenére is tisztességben felnőttek. Fia a prágai Károly Egyetemen végzett, lánya pedig varrónőnek tanult ki, mivel falun akkortájt ez a megélhetés volt a legkézenfekvőbb.

1965-ben újabb csapás következett, a csallóközi árvíz elvitte a tejcsarnokot, így Gizi néni munka nélkül maradt. Később a komáromi cipőgyárnál takarítói munkát vállalt, nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott.

„A mai napig bot nélkül járok”

Ahogy teltek az évek, lassacskán jöttek az öregséggel járó különböző betegségek, meséli Gizi néni, megjegyezve, 80 éves korában egy komoly műtéten esett át. „Még az orvosok is csodálkoztak azon, milyen szépen felépültem utána. A mai napig bot nélkül járok” – mondja elmosolyodva. És hogy mi a hosszú élet titka? „Magam sem tudom. Talán azért élhettem meg ilyen magas kort, mert a mai napig minden nap megiszom legalább egy pohár tejet. De csak háztájit, frisset. A lányomék hozzák nekem mindig” – feleli kérdésünkre, majd hozzáteszi, megszokta, hogy ne legyen válogatós az ételekkel kapcsolatban, de leginkább a főzelékeket és a tésztaféléket szereti.

Nem volt éppen könnyű élete, de Gizi néni mindig életvidám, örökmozgó asszony maradt, idén nyáron még a kertben gyomlált. Mivel azonban már lánya családja is idősebb, kevésbé tudtak róla gondoskodni, ezért közösen úgy döntöttek, november közepétől a csallóközaranyosi idősek otthonába költözik. Azt mondja, itt is jól érzi magát, mivel rend van, tisztaság, az ápolók pedig kedvesek vele.

Csallóközaranyos híres arról, hogy a falubeliek szép kort élnek meg. Néhány éve Hubík Mariska nénit köszöntötték a faluban, aki 101 évesen hunyt el. Kívánjuk Hranyó Gizi néninek, hogy jövőre, a 102. születésnapján is köszönthessük!

Pint Sándor

Top