A vadászat nem úri hóbort



Kevés olyan szakma van, melynek a megítélése és a presztízse annyit romlott volna az elmúlt évtizedekben, mint az egykor megbecsült és sokra tartott vadászoké. Ennek egyrészt a médiában felkapott cikkek, az egyre hangosabb természet- és állatvédelem, valamint az emberek városiasodása az oka, hiszen ma már sokan nem látnak bele a munkájukba. Hogy szerepüket minél többen megismerjék, Sánta Norbert erdőmérnök, a Komáromi Körzeti Vadászkamara szakreferense fontosnak tartja a „civilek” megszólítását. Előadott már a Gombaszögi Nyári Táborban, a Baróti Szabó Dávid Napokon, kollégáival együtt bemutatót tartott a Komálom Gyerkőcfesztiválon, nemrégiben pedig a dunaradványi alapiskolában.

„Egyre több tévhit kering a szakmánkról. Sokan egyfajta mesevilágként tekintenek a természetre, ahol az állatok emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, de a valóság ennél sokkal prózaibb – mondja a fiatal erdőmérnök, aki a brünni Mendel Egyetem Erdészeti és Faipari Karán diplomázott. – Fontosnak tartom, hogy a felnövekvő generáció már nyitott szemmel forduljon a természet és annak aktív, fenntartható védelme felé. Ők terelhetik helyes irányba szüleiket is, így nemcsak egyre több embert tudunk a vadászok ügye mellé állítani, de egyre többen értik meg, hogy mi a szakmánk valódi feladata, célja és az értelme.”

A fiatal szakember, aki gyermekkora óta a természetben érzi leginkább otthonosan magát, kifejtette, hogy míg a vadászat egyidős az emberiséggel, addig az erdészet egy viszonylag új keletű dolog. Mária Terézia, illetve II. József uralkodása alatt elindult iparosodás, a gőzgépek megjelenése, olyan óriási faanyaghiányt eredményezett Közép-Európában, hogy felvetődött a kérdés, hosszútávon fenntartható lesz-e a fakitermelés. A fenntarthatósági elvekre való törekvés alakította ki magát az erdész szakmát, hogy az erdőknek a kihasználása és a vadgazdálkodás hosszútávon kiegyensúlyozott legyen. Az erdészek feladatköre az erdőgazdálkodás, az erdőtelepítés és a fakitermelés irányítása és ellenőrzése. De bizonyos esetekben feladataik közé tartozik a vadgazdálkodás irányítása és az erdővédelem is, ami részben magába foglalja a vadállomány károkozásának megelőzését is. Az erdőmérnökök tanulmányaik során megszerzik a felsőfokú vadászvizsgát is, tehát szakképzettséget szereznek ezen a téren is, de a vadászok a képzések során egy-két kivételtől eltekintve nem szereznek jártasságot az erdészetben.

Az erdőjárás kultúrája

Sánta Norberttől megtudhattuk, hogy az alapiskolás korosztálynak legfőképpen az állatok viselkedéséről, egymáshoz való viszonyáról mesél, és azokról a vadfajokról (nyúl, fácán, szajkó, őz, szarvas, vaddisznó, róka, borz), amik a környéken élnek. A magával vitt preparált állatokon, képeken szemlélteti legfőbb jegyeiket. A gyerekeknek rendszerint elmagyarázza az agancs és a szarv közti különbséget, és azt, amit még sok felnőtt is tévesen gondol, hogy szarvasnak az őz nem a kicsinye, csupán nagyon távoli rokonok. „Az őzekről azért fontos beszélni, mert az emberek, ha május-júniusban magára hagyott őzgidát látnak, hajlamosak azt gondolni, hogy a ’gonosz vadászok lelőtték az anyját’, miközben, ha ismernék a jogszabályokat, tudnák, hogy őzsutára csupán szeptember végétől december végéig lehet vadászni” – hangsúlyozta.

Sokszor azonban a felvilágosítás sem hozza meg a várt eredményt. Elmesélte, hogy Dunaradványon 13, határba vezető út mellé helyezett ki kétnyelvű információs táblákat, melyeken felhívta a természetjárók figyelmét arra, hogy ellési időszak van, és az állatok kicsinyeihez nyúlni tilos. „Sajnos ennek ellenére előfordul, hogy tavasszal megtelnek a menhelyek ’megmentett’ őzgidákkal. Miközben, ha valaki megfogja, és hazaviszi az őzgidát, elköveti a vadorzás bűncselekményét, ami 2 évig terjedő börtönbüntetést vonhat maga után” – mondta. Előadásain rendre figyelmezteti a hallgatóságát arra is, hogy a természetjárás közben nem szabad hangoskodni, ricsajozni, mert akkor elriasztják a vadon élő állatokat.

A mérleg két oldala

Nem lehet egyszerűen a természetre bízni a természet ökológiai egyensúlyának a fenntartását – vetettük fel. „Ez egy paradox helyzet, a társadalom egyik része ugyanis azt várná el tőlünk, hogy ne nyúljunk a vadállományhoz, bízzunk mindent a természetre. A másik része meg azt, hogy a vadak ne tegyenek kárt a mezőgazdasági terményekben. Míg a harmadik csoportba tartozó sofőrök azt szeretnék, hogy ha a vadak ki se dugnák az orrukat az erdőből, holott nem az erdő megy át az úton, hanem az út szabja ketté a szántóföldet, az erdőt. Többen a közlekedés biztonsága érdekében útszéli kerítéseket emeltetnének, de azok meg a vadak migrációját akadályozzák. Amennyiben az állatok beszorulnak egy adott területre, nem tudnak más populációkkal találkozni. Ezáltal fragmentálódik az élőhelyük és a génkészletük, ami vadegészségügyi problémát, baleseteket, ezernyi megoldásra váró gondot hoz magával” – magyarázza a szakember.

A vadászat nélküli világ utópiája

Talán meglepően hangzik, de ha egy-két évre betiltanák a vadászatot az országban, az ugyanolyan hatással lenne az élelmiszerárakra, mint a jelenlegi háború okozta infláció, ugyanis a kukorica-, repce-, szőlőtermés jó részét elpusztítanák a vadak. „A nagytáblás növénytermesztés kifejezetten kedvez a szarvasoknak és a vaddisznóknak. Amennyiben ott megfelelő vízforrásra talál, hónapokig ki se dugja az orrát, és bizonyos helyeken egy kukoricaszár sem marad körülötte. A vadászok évente több mint 150 ezer csülkösvadat ejtenek el, amivel megpróbálják megelőzni a károkat. Ne gondolja senki, hogy emiatt csökken a vadállomány száma, ugyanis a klímaváltozás miatt tapasztalható gyengébb telek kedveznek az állatok elszaporodásának. Korábban, a zord, fagyos hónapokat csak a legerősebb és a legegészségesebb egyedek élték túl. Az előírások szerint elsősorban a vadállomány elöregedett, vagy gyengébb egyedei kerülhetnek elejtésre. Ha elszaporodna a rókák populációja, akkor nagyobb eséllyel ütné fel a fejét veszettség vagy az általuk terjesztett egyéb betegségek, pl. az emberre is veszélyes májférgesség. Panaszkodhatnának a gazdák, hogy elvitték a tyúkokat, emellett veszélyt jelentenek az apróvadra is, melyek közül a fogoly az elmúlt ötven évben a vegyszerezés miatt már kipusztult a területeinkről, és ha nem foglalkozunk velük, hasonló sorsra jut a nyúl és a fácán is” – sorolja Sánta Norbert.

Doktor Bubó csak a mesékben rendel

Állatbetegségekről nemigen mesél a gyerekeknek, arra viszont rámutat, hogy miért is fontos a vadászok által végzett célirányos etetés. Példának a szarvasokat hozza fel, amelyeknek nagyon érzékeny az emésztőrendszerük, és bizony nem tudnak elszaladni a gyógyszertárba széntablettáért. De az állatok részére az ivóvíz biztosítása is a vadászok feladata.

A jogszabályok azt is előírják, hogy például a mezei nyúl számára 50 hektárra kell egy itatót kialakítani. Az 1720 hektáros dunaradványi területen alig van természetes vízforrás, így nyáron a hőségben bizony ki kell hordani a vizet az állatoknak. Ha az őzek nem jutnának vízhez, nem lenne elég tejük, hogy táplálják a kicsiket. „Minden vadfajnak egyformán kijár a víz, függetlenül attól, hogy kártékony vagy hasznos, bár ma már így nem kategorizáljuk őket. Saját életciklusuk szerint jönnek inni, így nincs konfliktus az állatok közt a vízért. Egyensúlyra törekszünk, ami az ember által megváltoztatott kultúr-tájban már rég nincs meg” – mutat rá.

Nem sport, hanem életforma

A vadászat az egyik legszigorúbban szabályozott szabadidős tevékenység. Az írott és íratlan szabályok meghatározzák, hogy adott időpontban milyen vadra, milyen fegyverrel, milyen napszakban, milyen módon lehet vadászni. Sajnos egyre pejoratívabb értelmet nyert a helytelenül használt „sportvadász” kifejezés, és ezáltal sokan azt gondoljak, hogy a vadászok afféle úri passzióból lövik a vadakat. Miközben egy igazi vadászember számára az, hogy meghúzza a ravaszt az utolsó. Első helyen a vadgondozás, a vadnevelés és a célszerű vadgazdálkodás áll. „Egy adott területen a vaddal törődtek az őseink is, és ha ugyanezt a vadállományt az unokáinknak is örökül szeretnénk hagyni, akkor azzal foglalkozni kell és a mai kor szakmai elvei szerint nevelni a vadállományt. A vadászokat nem az vezérli, hogy tele legyen a fagyasztójuk, vagy több száz trófea lógjon a házuk falán. Ez egy életforma, ami például azzal is jár, hogy karácsonykor is először a vadat látjuk el élelemmel, utána következhet az ünneplés” – mondja a szakember.

Vendégvadászok erdeinkben

Ez mind szép és jó, de mi a helyzet a német vagy osztrák vendégvadászokkal? – kérdeztük a szakembert. „Az ország vadállománya alkotmányból adódóan minden állampolgár természeti öröksége. Az állam ennek az örökségnek a kezelését rábízta a vadásztársadalomra. Fontos tudni, hogy az állam a vadászatot anyagilag egyáltalán, vagy csak elvétve támogatja. Országos szinten erre a szakterületre a minisztérium átlagosan párezer eurót különít el évente, és ez a fajta ’bőkezűség’ megmutatkozik az ágazatban dolgozók bérezésében is. A vadásztársaságoknak a működésükhöz szükséges anyagi fedezetet saját maguknak kell előteremteniük. A külföldi vendégvadászok által megfizetett vadászatokból befolyó összeg általában az adott terület élőhely és állományfejlesztésére fordítják” – adta meg a választ Sánta Norbert, aki napjai nagy részét a munkájának és egyben hobbijának szenteli.

Janković Nóra

Top