REAL-K

Világörökséggé válhat

DSC_0596

A Limes Romanus kopogtat az UNESCO ajtaján – ezzel a címmel nyújtott be közös pályázatot Izsa és Almásfüzitő, mint kiderült, sikerrel. Ennek nyomán uniós forrásból bővítik az izsai Római Kori és Néprajzi Múzeumot. További fontos hír, hogy fél éven belül hivatalosan kérik a Limes Romanus egykori táborainak UNESCO-világörökséggé nyilvánítását, és ha a szlovák állam nem mulasztja el a kínálkozó lehetőséget, két éven belül az Izsa melletti Leányvár – Kelemantia – is elnyerhetné a nagy presztízsű címet.

Izsa község a magyarországi Almásfüzitővel közösen pályázott és nyert az Interreg V-A Szlovákia–Magyarország Együttműködési Program keretében. Összesen 1,7 millió eurót sikerült lehívniuk.

Domin István izsai és Beró László almásfüzitői polgármester közös sajtótájékoztatóján elhangzott, a sikeres pályázatnak köszönhetően Izsa 850 ezer euróból valósíthat meg fejlesztéseket, miközben a magyarországi félnek 520 ezer euró jut – a költségek 10 százalékát az egyes államok, 5 százalékát az önkormányzatok állják. A mostani pályázat kötődik a két testvértelepülés korábbi közös projektjéhez, amelynek során Izsán a múzeum, a Duna túlpartján pedig az Azaum tábor készült el.

muzeum2

Izsán most bővülhet a 2013-ban átadott Római Kori és Néprajzi Múzeum egy iparművészeti műhelyeknek helyet adó új épülettel, a falu két végére pedig a római kort idéző őrtornyokat helyeznek ki. „Tájházunk és múzeumunk udvarán eddig is tartottunk foglalkozásokat, nyári táborokat, az iparművészeti műhelyek elkészültével viszont magasabb szintre léphetnek ezek a foglalkozások” – mondta Domin István. Az új épület terveit, ahogyan annak idején a múzeumét is, Litomericzky Nándor építész készítette. Almásfüzitőn interaktív bemutatóteret, konyhát, négy korhű lakóházat, fűzlabirintust és római kori játszóteret létesítenek.

Mivel a pályázat utófinanszírozásos, a kért támogatás csak az összeg merítése és a számlák bemutatása után igényelhető. „A versenytárgyalások általában két hónap alatt zajlanak le, s ideális esetben 2018-ban elkezdődhetne a tervezett műhelyek építése“ – közölte Izsa polgármestere.

sajtotajekoztato

Világörökség: Szlovákiának most kell lépnie!

A jövő szempontjából legalább ennyire fontos, hogy Leányvár/Kelemantia egy nagy lépéssel közelebb kerülhet ahhoz, hogy az UNESCO-világörökség részévé nyilvánítsák. Ez óriási lökést adhatna nemcsak a községnek, hanem a régió turizmusának is, hiszen a cím rendkívüli reklámértékkel bír.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a németekkel és az osztrákokkal közösen a magyar kormány 2018. január 31-ig benyújtja a Limes Romanus nevezését az UNESCO-világörökség listára. Ehhez a beadványhoz csatlakozhatna a Római Birodalom határát alkotó egykori védelmi vonal két szlovákiai helyszíne is: az izsai Kelemantia, és a Pozsony melletti Oroszváron található Gerulata.

Az említett két katonai tábor világörökségre jelöléséről már évek óta szó van, ám Szlovákia egyelőre nem adta be a hivatalos nevezést. Az UNESCO bírálóbizottsága az utóbbi években olyan helyszíneket nyilvánít világörökségnek, amelyek sorozathelyszínek (amennyiben jellegükből adódóan ez lehetséges). Mindez azt jelenti, hogy Kelemantiának akkor van esélye a sikerre – kerülhet fel a világörökségi listára –, ha együtt pályázik azokkal az országokkal, ahol a római limes egyes részei, táborai találhatók: így Magyarországnak, Ausztriának, Németországnak és Szlovákiának közös nevezést kellene benyújtania. Domin István hangsúlyozta, nem szabad elmulasztani a kínálkozó lehetőséget, Szlovákiának január 31-ig be kell adnia a nevezését a másik három országgal együtt, nem szabad „lemaradnia a vonatról“.

DSC_0620-e1461940082922
A víztározó egy része

Az említett „sorozathelyszínes elv“ érvényesül egyébként a komáromi erődrendszer esetében is, ami az Osztrák-Magyar Monarchia erődeit, katonai örökségét bemutató nemzetközi együttműködés egyik helyszíneként kerülhetne fel a világörökségi listára – egy közös nevezés azonban hosszadalmas egyeztetések nyomán jöhet csak létre az érintett államok között.

Kelemantia Izsa község kataszterében található, az egykori légióstábornak a Duna Menti Múzeum a fenntartója, miközben maga a terület a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat tulajdona. Ez utóbbi hamarosan megváltozhat: az ősz folyamán a Nyitra Megyei Önkormányzat dönthet arról a javaslatról, melynek értelmében a megye válna tulajdonossá. Ez egy lépés lenne a jó irányba, hiszen ebben az esetben több pályázat valósulhat meg, több forrás válhat elérhetővé a megyei önkormányzat jóvoltából – egy kulturális örökséggel való törődés nem igazán a vízgazdálkodási vállalat feladata. Izsa polgármestere kérdésünkre elmondta, a megye vezetése támogatja a javaslatot, Kelemantia területének megyei tulajdonba kerülése a község számára is kedvező lenne.

DSC_0576-e1461939570967Római kori edények a Kelemantia Múzeumban

Idén egy fityinget sem adott az állam

Az első régészeti kutatást Leányváron még a 20. század elején végezte az izsai születésű Tóth-Kurucz János, majd fokozatosan egyre gyakoribbá váltak az ásatások, melyeket jelenleg a Duna Menti Múzeum régészei folytatnak. Az elmúlt években a múzeum rendszeresen pályázott a szlovák kulturális minisztériumhoz régészeti feltárásokra és a tábor részleges rekonstrukciójára, a legtöbbször sikerrel. A támogatások összege évente 5-15 ezer euró körül mozgott – nagyságrendileg százezer euró érkezett a tárcától a tábor rekonstrukciójára. Ebből a forrásból a feltárások mellett évről évre restaurálták a tábor falait – legalább 1 méter magasságig sok helyen újraépítették a falmaradványokat, szigorúan a római kori technológia alkalmazásával, például oltatlan meszet használva, a beépített köveket Süttőről hozva – onnan, ahonnan 1700 évvel ezelőtt a rómaiak is beszerezték.

Idén azonban nem járt sikerrel a múzeum beadványa, hiába dolgozták ki alaposan, 77 melléklettel ellátva – Csütörtöky József múzeumigazgató szerint az elutasítás különösen szomorú egy világörökségi várományos esetében. Sőt, ha azt nézzük, hogy a kérdéses kulturális alapból magántulajdonban lévő kastélyok, egyházi tulajdonú történelmi épületek rekonstruálására is jutott, az illetékesek döntése még inkább érthetetlen. A tábor északi kapujának rekonstrukciójára szerettek volna állami támogatást szerezni, ami az eddigi legköltségesebb helyreállítás lett volna – például egy őrtorony újjáépítése akkor is 15-20 ezer euróba kerülne, ha csak 1 méter magasságig húzzák újra a falakat.

kelemantia

Ha a nemzetközi együttműködés nyomán világörökségi helyszínné nyilvánítanák Kelemantiát, az nemcsak a turizmus fellendülését vonná maga után, hanem az állami pénzcsapok is megerednének. A világörökségi státusszal ugyanis kötelezettségei keletkeznének az államnak, ugyanis Szlovákia az UNESCO-programhoz való csatlakozáskor vállalta, hogy a területén fekvő világörökségi helyszíneket megóvja és megőrzi a későbbi generációk számára. Ehhez viszont jóval több pénzforrást kellene fordítania a tábor rekonstruálására, állagmegőrzésére.

Csaba Ádám, Miriák Ferenc


Előretolt helyőrség barbár területen

DSC_0603-e1461939149621

Kelemantiát a 2. században építették a rómaiak, először földtáborként. A szőnyi Brigetio légiós tábor és polgárváros egy „előretolt helyőrsége“, ellenerődje volt. Szerepe az itt élő germán – elsősorban markomann – törzsek támadásai elleni védelem volt. A földtábor azonban az egyik germán támadásnak áldozatul esett, ekkor döntöttek a rómaiak úgy, hogy kőtábort hoznak létre a helyén. Egy négyzet alaprajzú kőerődítményt építettek, melynek oldalai 172 méter hosszúságúak voltak, a külső falak 4-5 méter magasságig nyúltak, melyeket mintegy 20 torony erősített. A táboron belül kapott helyet a parancsnoki épület, a kaszárnyák, raktárak, istállók, műhelyek, kutak és a fürdő is. A 3. században az erőd megrongálódott, de helyreállították és a 4. század végéig fennállt. Később a romok nagy részét széthordták, a kövek környékbeli épületek alapjául szolgáltak – például a komáromi Öregvár építésekor is felhasználták építőanyagként.


Top