„Megmentettük a kisiskolákat. Lehetővé tettük a kisebbségi nyelvek használatát a bíróságokon. Ésszerű lépéseket tettünk a romák integrációjáért. Hatékony off-shore ellenes törvényeket alkottunk“ – egy évvel a parlamenti választások után is teljes gőzzel üzemel a kormánypártok propagandagépezete. De vajon hihetünk-e nekik? Hogyan látja a kormány tevékenységét a jogász, a pedagógus, a vállalkozó és az önkormányzati képviselő? A kormánykoalíció megalakulásának „évfordulóján“ erre voltunk kíváncsiak.
A kormánykoalíció pártjainak elnökei: Bugár Béla, Robert Fico, Andrej Danko
Czíria Attila vállalkozó, korábbi komáromi polgármesterjelölt:
Noha a feltett kérdés a kormánykoalícióra vonatkozik, számunkra mindig közösségünk gazdasági, jogi állapotára gyakorolt hatása a mérvadó. Növekedtek-e lehetőségeink, vagy, mint az elmúlt negyedszázadban, a döntéseket mindig úgy alakították kormányzati szinten, hogy csak jelképes jogokkal élhetünk és gazdaságilag a perifériára kerültünk? A teljesítmény a lehetőségek és beváltott ígéretek eredője. A magyar-szlovák kapcsolatokban a múltbeli sérelmek lezárásának egyik feltétele, hogy megoldódjon a Beneš-dekrétumok ügye, Esterházy János rehabilitálása vagy akár a restitúció terjedjen ki 1948 februárja előtti időkre. Ezekben a kérdésekben a kormány, ahogy a korábbiak is, mélyen hallgat. Ha a felvidéki magyar identitásmegőrzés szempontjából tekintünk a kormányzat munkájára (nyelvi jogok, oktatásügy, kisiskolák megszüntetése, demográfiai állapot, kettős állampolgárság), a változás jelképes és nem rendszerelvű vagy teljesen jegelt. Véleményem szerint a magyarok által lakott területek gazdasági lemaradottsága a kormányzat legnagyobb vétke. Ugyanis ezt nem szabadna etnikai kérdéssé silányítani és teljes térségeket kivonni a gazdasági fejlődés fő vonalából. A legkétségbeejtőbb viszont közösségünk lelkiállapota. Ez viszont a kormányzaton kívül a magyar képviseleti szervek (pártok, intézmények) felelőssége is. A közhangulat javításában pedig ne feledjük a sajtó szerepét sem. Úgy látom, Komárom továbbra is zombi állapotban van. Megállt az időben és jégbe fagyva várja megváltóját.
Fodor Attila oktatásügyi szakember, a komáromi Comenius Intézet igazgatója:
Az oktatási kormányzat működése első évének legfőbb pozitívuma, hogy már a kormányprogram kidolgozásakor, majd pedig az oktatásfejlesztés hosszú távú koncepciójának tervezésekor is, eddig nem tapasztalt mértékben nyitott a szakmai szervezetek felé, bevonta a pedagógusközösségek képviselőit az előkészítő munkákba. A magyar iskolák szempontjából néhány fontos „tűzoltó” lépés is történt, gondolok itt elsősorban a kisiskolák megszűnése veszélyének elhárítására és az anyanyelvi óraszámok emelésére. Ugyanakkor félő, hogy a miniszter által beharangozott oktatási reform (ismét) megbukik – számos ad hoc, koncepciótlan, kapkodó lépés és intézkedés utal erre. Mintha a reformtervezeten dolgozó szakértői csapat és a minisztériumi apparátus nem tudnának egymásról… S mivel ez utóbbinak az elmúlt 25 évben minden mélyreható, „rendszerváltó” tervezetet, stratégiát sikerült bojkottálnia, a pedagógusszakmának éberen kéne figyelnie, nehogy ez újra megtörténjen.
Andruskó Imre iskolaigazgató, komáromi városi képviselő:
Amikor egy évvel ezelőtt létrejött ez a kormánykoalíció, meglepődtem, de úgy tartottam, hogy ez a kisebbik rossz. Nem volt más lehetőség. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az elmúlt év bizonyította, a koalíció működőképes, és bár érzékelem, hogy vannak a koalíción belül bizonyos problémák, a jelenlegi szlovákiai politikai palettán nem lehet más koalíciót összeállítani ma sem – ez nem jelenti azt, hogy 3 év múlva ne lehetne még jobbat. Nem szeretném az ellenzéki SaS-t vagy a Matovič-féle OĽaNO-t bírálni, de ahogy ezek a pártok politizálnak, megnyilatkoznak, számomra nem elfogadható. Kisebbségi magyarként úgy látom, azok a témák, melyek az elmúlt egy évtizedben rezonáltak, mint például a kétnyelvűség, a kulturális alap vagy a kisiskolák kérdése, mindenképpen pozitív irányba mozdultak el. Négymillióról nyolcmillióra emelték a kisebbségi alapot – ez Komárom számára is fontos, hiszen az itteni civil szervezetek az előző évi támogatások kétszeresét is megkaphatják. Elindulhat az új Duna-híd építése – ez azért kulcskérdés, mert csak azok a régiók tudnak fejlődni, ahol megfelelő infrastruktúra van. Ehhez azonban meg kell oldani a komáromi körgyűrű kiépítését is – bízom benne, hogy a kormány ezt prioritásként fogja kezelni. Ha tehát – számokban, érdemjegyekben kifejezve – kellene értékelnem, talán egy mínuszt vagy kettest adnék a koalíciónak.
Németh Iveta jogász-közgazdász, gútai városi képviselő:
Közel 25 éve a közigazgatásban dolgozom, ezért a kormánykoalíció ezidáig elért eredményeit ezen a területen belül érzékelem leginkább. A falvak és városok számára nyújtott részesedési adó nagysága folyamatosan növekszik, amely pozitívan befolyásolja az önkormányzatok beruházási lehetőségeit is. Bővültek a támogatási források a környezetvédelem, árvízvédelem, hulladékgazdálkodás, oktatásügy, civilvédelem, szociális és egyéb területeken. A kisiskolák megmentése során elért eredmények nagyon fontosak számomra. Sikernek számít a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozása és a helyi illetve regionális szintű kistermelői piacok kialakításának támogatása az elkövetkező időszakban.
Feszty Zsolt vállalkozó, komáromi városi képviselő:
Már hosszabb ideje nem nagyon tudok és nem is akarok beleilleszkedni a parlamenti választások vetésforgójába. Nem vezet ugyanis sehova, a bosszúságon kívül mást nem nagyon ad. Azt látom, hogy a NATO- és EU-tagság elérése óta ránk, magyarokra nézve mindegy, hogy éppen melyik párt vagy koalíció alakít kormányt. Semmit nem profitálunk belőle. Elég megnézni az úthálózat fejlesztését és az új gyárak, üzemek (beruházók) elhelyezkedését – a déli országrészek kiesnek minden nagy fejlesztésből, munkahelyteremtésből. A szimbolikus ügyek terén sem állunk jól: kettős állampolgárság, Malina Hedvig-ügy, iskolák, kétnyelvűség – gyakorlatilag patthelyzet van, nem mozdul semerre. A szlovák pártoknak nem érdekük, nekünk pedig sem erőnk, sem lehetőségünk érdekérvényesítésre. Az igazi gond az, hogy ahol a Smer és SNS alkothat kormányt, ott a nép vizsgázott le, nem a politika… Szinte természetesnek vesszük, hogy magyarságunkra szó szerint ráfizetünk, pl. tévécsatornák esetében a szolgáltatóknál – ha magyar csatornákat szeretnénk, akkor havi 4-5 euró pluszért vehetünk. Mivel a médiatörvény nem engedi, nincsenek magyar rádió- és tévéadóink. Mi ez, ha nem demokráciadeficit?! Komáromban egy vonatjegyet nem lehet magyarul megvenni, mert a jegyeladó nem érti. Egy magyar gyerek, vagy akár csak szlovákul nem jól tudó ember nem tudna még egy tűzesetet vagy egy balesetet sem bejelenteni, mert a diszpécser szolgálatnál nincs magyar nyelvű opció. De nincs a bankok, biztosítók telefonos ügyfélszolgálatainál sem – a pénzünk kell, de a nyelvünk nem jó?! Az adóhivatal honlapja angol nyelven is elérhető, de magyarul nem. Vajon hányan használják ki az angol változatot? Viszont félmillió magyar él ebben az országban. Milyen állam az, amelyik úgy viszonyul a polgáraihoz, hogy azok vannak őérte, nem pedig az állam őértük?!
lm