Zöld válasz: A legjobb háziállatok



Régóta mondogatom, hogy nekünk vannak a leghasznosabb háziállataink. Lássuk, mit tudnak:
• csendesek,

• nem kell nekik külön ételt vásárolni,
• még az ürülékük is hasznos, sőt!

gilisztak

Biztos sokan kitalálták már, hogy a gilisztáinkról mesélek. A mi gilisztáink a mosogató alatt laknak. Egy nagy fekete dobozban, vagyis a vermikomposztálónkban, amelybe a biológiailag lebomló szemetet dobjuk. A gilisztákat meg kell vásárolni, ez ugyanis egy különleges fajta, amelynek sokkal gyorsabb az anyagcseréje, mint a nálunk élő trágyagilisztáé. Így tud igazán effektív lenni a házi komposztálás. Ha azonban vigyázunk rájuk, és rendszeresen kezeljük a komposztunkat, szaporodnak és sokasodnak, olyannyira, hogy a következő évben akár már adhatunk is belőlük azoknak, akiket „megfertőztünk” ezzel az életformával. A tartásuk már nem kerül pénzbe, és aranyat csinálnak. Igen, nekik köszönhető a humusz, amelyet a szüleink kertjében, vagy a virágládáinkban szórunk szét. Nincs is szebb annál, mikor bekapcsolódunk a természet körforgásába. A mi „szemetünkből” teremnek jövőre a finomabbnál finomabb zöldségek és gyümölcsök. Arról nem is beszélve, hogy komposztálással a szemetünk mennyisége majdnem a felére csökken. Szlovákiában évente 160 kg ételt dobunk ki személyenként. Ez a már jól ismert éves „megtermelt” szemétmennyiség, a 480 kg (www.480.sk) 35 százaléka.

A vermikomposztáló nagyon egyszerű szerkezet. Férjem három egyforma, fedeles dobozból készítette. A felsőben gyűjtjük a növényi eredetű hulladékot. A középsőben laknak a giliszták – ezen a dobozon lyukakat fúrunk, az alsóban gyűlik a szintén nagyon értékes „komposzttea”, amellyel nagyszerűen helyettesíthető a műtrágya. Csak felhígítjuk vízzel 1:10 arányban, és már locsolhatjuk is a növényeinkre. Nagy előnye, hogy mivel teljesen természetes eredetű, a fűszernövényekre is locsolható.

A végére pár hasznos tanács:

• a helyes komposztálódás folyamatához fontos, hogy figyeljünk a megfelelő szén-nitrogén arányra (erről rovatunk előző részében ejtettünk szót). Ha ez az arány nem megfelelő és eltolódik a nitrogén irányába – ami az otthoni körülmények közt gyakran előfordul, ugyanis rengeteg az élő anyag, pl.: gyümölcs-, zöldséghéj –, komposztunk bizony büdös és túlságosan nedves lesz. Ezt úgy tudjuk helyretenni, ha szellőztetjük, és keverünk bele széntartalmú anyagot, pl.: faforgácsot, szétdarabolt tojástartót, vagy akár szalmát;

• lakásban történő komposztáláskor előfordul, hogy megjelennek a muslicák. Mivel nagyon gyorsan szaporodnak, elég kellemetlen tud lenni a jelenlétük. Ezt meg tudjuk előzni azzal, ha a komposztálót lezárjuk egy hálóval, ami lehet egy régi szúnyogháló vagy függöny darabja;

• a giliszták érzékenyek a hidegre, ha a balkonon tartjuk a komposztálót, télen megfagyhatnak;

• a komposztálás egy hosszú tapasztalati tanulás. Adjunk időt magunknak, ne adjuk fel!

Mi azt tapasztaljuk, hogy állandó használat mellett a vermikomposztáló túl kicsi egy négytagú, tudatosan táplálkozó családnak. Ezért mi igyekszünk a környezetünkben megvalósítani a közösségi komposztálást is. Miért ne lehetne a kukák mellett egy-egy komposztáló is? Mit gondolnak erről? Írjanak nekünk e-mailt: kompakt.komarom@gmail.com.

Szegi Aranka

Kapcsolódó cikkeink:

Zöld válasz: A műanyagok szelektálása egyszerű

Zöld válasz: Miért fontos az újrahasznosítás?

Zöld válasz: A felelősségteljes szemétkezelésről

Zöld válasz: Tudatos vásárlás, kevesebb szemét

Zöld válasz: Hogy lesz egy csapásra kevesebb szemetünk?

Top