Egyedi kézműves tejtermékeket és borokat Gútán is találni. A Georgina farm egy igazán sajátos kezdeményezés. Visszaidézi a régmúlt időket, nagyszüleink kiegyensúlyozottabb életét. A rohanó világban egy aprócska sziget, a békéé és a nyugalomé. Ugyanakkor a rengeteg munkáé is.
Zsúfolt, forgalmas utca forgatagában találjuk a Georgina farmot. Egy kis béke szigete a Béke utca 63-as szám alatt. Már a fogadtatás is családias, gondosan rendezett szalmabálák, sütőtökök és tejeskannák fogadják a vendégeket, érkezzenek bárhonnan is. Deni, a bolt szívélyes és készséges eladója beljebb invitál. Megérkezik Nagy Veronika, a gazdasszony, a mindenes, aki férjével, Gézával megálmodta a farmot. Jelenleg is nagyban zajlik az építkezés, Veronika pedig sorolni kezdi a fejlesztéseket. Merthogy az élet egy farmon sosem áll meg, és újabbnál újabb ötleteik megvalósításán dolgoznak. „Talán egy-két év múlva már beáll egy normális szintre, mert bevallom, nagy kihívás mindent megoldani” – mondja kissé fáradtan, de lelkesen. Ám talán ő sem gondolja, hogy képes lesz visszafogni magát és leállni.
Kecskesztárok
Az udvarra lépve két fekete pulikutya rohan felénk. Csaholásukkal köszöntenek, az istállók felé vesszük az irányt. Egy csomó jószág a kerítés mögül vizslat. Veronika tapssal hívja magához állatait. Nagy kotkodálással tyúkok érkeznek, majd megjelennek a kecskék, a farm sztárjai. Neveiket hollywoodi sztárokról kapták. Öten vannak, ám mind közül Brad Pitt, a bakkecske az igazi celeb. Szeretik is őt a nőstény kecskék. Ám párja nem Angelina (talán Veronikáék megérezhették a hollywoodi sztárpár szakítását?), hanem például Katica és Zsuzsi – de akár Katherine és Susan is lehetnének. „Ők maradtak a több tucatból. Nem győztük, mert a kecske igényes állat, sokat kell vele foglalkozni. Napi szinten elég körülményes törődni velük, így már csak három maradt az eredeti állományból. Hét éve kezdtük. Semmit nem tudtunk a kecsketartásról. Férjem unszolására szereztük be a ’biofűnyírókat’. Fokozatosan tanultunk bele a tartásukba” – meséli a kezdetekről Veronika, miközben egyre több állat dörgölőzik hozzánk. Megérkeznek a macskák is, akik a tejadagukért nyávognak. A gazdasszony szeretetteljes szigorral tessékeli odább őket.
A fejlődés útján
Állatszeretet lengi be a területet. Veronika elárulja, itt senki sem vágja le a haszonállatokat sem. A tyúkok is végelgyengülésben múlnak ki. „Úgy gondolom, minden állat megérdemli, hogy fájdalommentesen távozzon az élők sorából. Itt igazán jól élnek, ameddig el nem jön az idejük.” Másoknak is megmutatják, merthogy a farm nyitott lesz, a többháznyi telken és az ötven-hatvan fős, jellegzetesen régies házban ugyanis állatsimogatót terveznek, ahol kellemesen eltölthető az idő kézműves sajtok és borok társaságában. „Igyekszünk egy igazán pompás helyet varázsolni a városban, ahol kikapcsolódhatnak a látogatók” – mondja Veronika. Közben belépünk „a gútai sajtkirálynő” szentélyébe. Oda, ahol a tejes finomságok készülnek. Rendezett, tiszta és steril környezet, vadonatúj hűtőkamrákkal. „Pályázati pénzből szereztük be a hűtőket, a Bethlen Gábor Alap pályázatán nyertünk nagyobb összeget, ami sokat segített. Olyanokat támogattak, akik önellátóak. Ezzel a pénzinjekcióval előrelendítik vállalkozásunkat” – dicséri a kezdeményezést Veronika. Az egyik hűtőkamrában roskadozó polcokon érlelődnek a különféle félkemény sajtok. A folyamat akár több hétig is tarthat. A gazdasszony mindegyiket úgy kezeli, mintha a legbecsesebb kincse lenne. Azok is, hiszen különleges gonddal bánik velük, azok pedig ízekben gazdag eredménnyel hálálják meg. „Kemény, áldozatkész munka és kitartás” – fogalmazza meg krédóját Veronika, aki elárulja, volt, hogy a sírás határán volt a nehéz fizikai munkától. „Ritka, ha nekem egy hónapban egy vasárnap délutánom szabad. Olyankor leginkább a családommal vagyok. Két lányom van, kilenc és tizenkét évesek. Miattuk is visszük ezt a vállalkozást. Nincsenek nagyratörő vágyaim. Elég, ha havonta tudom fizetni a csekkeket és tisztességesen tudom felnevelni a lányaimat. Nagyrészt hitelből fejlesztettünk, két kezünkkel építettünk. Lényegében hárman visszük a manufaktúrát. Férjem, Gézi, Deni az alkalmazottunk, illetve jómagam. Legújabban pedig csatlakozott hozzánk Niki is. Elhivatott és dolgos emberek.”
Kézműves borok széles skálája
A kézművesség akkor is megmarad, ha bizonyos folyamatok automatizáltak. Ezt mondja Veronika, miután a hatalmas, 500 literes üstre és más segédeszközökre esik a pillantásom. „Minden egyes munkafolyamatnál ott vagyok, hozzáadom a magamét, amitől igazán jellegzetes lesz.” Ez pedig – bármennyire is klisé – a szeretet, amivel a sajtokat készíti. Gouda, félkemény, trappista, Chedar, Monterey Jack – csak néhány termék a kínálatból. A Chedar két és fél hónap után lesz igazán jó, nem is készítik gyakran. „Legjobban a kecske gouda sajt fogy. Nagyon sokat eladunk belőle. Aztán sokan a félkemény sajtokat kedvelik, de akadnak igazi ínyencek is, akik a legkülönlegesebb falatokra utaznak, számukra is tudunk sajtokat kínálni” – mondja Nagy Veronika, miközben a borok közé lépünk.
Az már férje, Géza felségterülete. Rögtön bele is kezd a borkészítés folyamatainak ecsetelésébe. Csak úgy záporoznak a szakkifejezések. Kürtről és Muzsláról hozatják a szőlőt. Jó talaj és kellően napfényes terület, igazán finom borokat lehet készíteni az ottani szőlőből. Negyven fajta boruk van. „Három hektárnyi szőlészetből erjed a Rajnai rizling, a Merlot és a fűszeres Tramini. Kapósak is, illetve a félédes és félszáraz borokat kedvelik a régióban. Ha Gútát nézzük, akkor az itt szüretelt szőlőből is lehet finom és minőségi bort előállítani. Kellő szaktudás szükséges hozzá” – mondja Géza. Ami meg is van a borásznál, hiszen szinte tankönyvszerűen mondja az egyes borfajták jellemzőit és készítési fortélyait. És bár akadnak olyanok, akik a minél idősebb borokat kedvelik, azonban a gútai borász úgy véli, a bor addig jó, amíg élvezeti cikk. „Azért iszom, hogy jól érezzem magam. Nem a mértéktelen ivászatról szól. Sokat kell kortyolni. Úgy válik csak az ember igazi borfogyasztóvá.” Ugyan ő is megkóstolná a Cháteau Petrus borokat, amik palackonként 600 euróba kerülnek, de leginkább a Zöld Veltelíni a kedvence. Éppen a hatalmas szőlőkád előtt áll, Pinot Noir erjed benne, megkavarja. Ismét betoppan Veronika, aki sajtkóstolóra hív.
Szerényen előre
Hangulatos házikóban pazar sajtlakomát ígér a terülj-terülj asztalkám. Igazi vendégmarasztaló. Végigkóstoljuk a sajtmenüt. Miközben falatozunk, Veronika feleleveníti a kezdeteket. Pedagógusként dolgozott, majd pedig Ausztriában ápolónőként próbált szerencsét. Miután várandós lett, visszatért és magánbölcsödét alapított, ami mellett besegített férjének a pincészetnél. Egy alkalommal pedig Géza felvetette, készíthetne sajtokat. „Fogalmam sem volt, hogyan álljak neki. Akkoriban alig volt elérhető információ, az interneten próbáltam összeollózni a tudnivalókat. Fórumokon és ismerősökön keresztül aztán eljutottam egy csehországi csoporthoz, akiktől nagyon sokat tanultam. Kiderült, hogy a korábban alkalmazott technikám nem a legjobb, s tőlük elsajátítottam a sajtkészítés csínját-bínját. Jártam tanulmányutakon Hollandiában, Franciaországban és Szlovéniában – az ottani sajtokhoz hasonlókat idehaza is tudok készíteni” – mondja Veronika. Sajtjai pedig messzi földön híresek. Kisboltosok is felkeresik, ugyanakkor nagy presztízsű éttermek és szállodák is vásárolnak tőle. Szlovákia legnívósabb szállodája, az Arkádia is az étlapján kínálja Veronika kézműves tejtermékeit.
Sajtot mindenkinek!
Egyre többfajta sajtot kínál. Van kecske-, tehén- és juhsajt. És mivel hiányolta a piacról a kézműves joghurtokat, így belevágott azok előállításába is. Ma már hamisítatlan házi túrókrémeket készít, különféle ízesítéssel. Van kakaós és vaníliás. Házi tejfölt is kínál. Mindegyik puhán, selymesen olvad el a szájban. A hazainál nincs jobb, és a minőség mégis megfizethető. A gútai gazdasszony azt mondja, hét év alatt egyszer emelt árat, mert addig próbálja tartani, amíg csak lehet. A tartósítószer nélküli, természetes alapanyagokból készült tejkészítmények nagy népszerűségnek örvendenek. Ennek folyománya, hogy módosítaniuk kellett boltjuk nyitvatartását. Mindenki megtalálja a kedvére valót, még a tejérzékenyek is. Veronika azt mondja, kétféle tejérzékenység van. A tejfehérjére érzékenyek például kecsketejtermékeket fogyaszthatnak, a tejcukorérzékenyek pedig házi túrót, mivel abban meglehetősen alacsony a laktóz mennyisége. Az érlelt kecske gouda sajtot lényegében bárki fogyaszthatja. Kézműves sajtjaikkal és boraikkal nemcsak a Georgina farm gútai boltjában találkozhatnak, hiszen gyakori vendégek különféle fesztiválokon és vásárokon is. Streetfood-os megoldáson is ügyködnek, a mozgó Cheese Bar-ban (sajtbár) sajtos toastokat és salátákat lehet majd találni.
Már sötétedik, amikor távozunk. A Nagy család szívélyes vendégszeretetével élményszerű időtöltésben részesít minden látogatót. Akár a régmúlt időkben, amikor úgy tartották, vendég a háznál, öröm a háznál.
Borka Roland,
Fűri Gábor felvételei