get someone write my paper writing a good book report buy essays online for cheap i need help writing a personal statement cpm homework help geometry homework assignment help

Rió után – nagyinterjú Komárom hőseivel

A két komáromi kajakos, Tarr György és Vlček Erik a szlovák kajaknégyes tagjaiként ezüstérmet hoztak a riói olimpiáról. Ezzel természetesen nagy örömöt szereztek a város lakóinak, az egész országnak, és külön a szlovákiai magyar közösségnek is. A két sportember hazatérése után eddig még nem igazán talált időt a kikapcsolódásra, rengeteg meghívásnak kell eleget tenniük. Ennek ellenére a komáromi csónakházban sikerült őket alaposan kifaggatnunk.

Hazatérés

• Mi történt veletek azóta, hogy hazajöttetek Rióból?

V.E.: Csak az ilyenkor kötelezőnek mondható dolgok: tévé, rádió, interjúk, barátok és a család. Persze most nagyon sűrű a program, de idővel majd alakul. Azt már tudjuk, hogy november végén lesz a szlovák olimpiai bizottság fogadása. Az iskolaügyi miniszter ígéretet tett arra, hogy a paralimpia után, a paralimpionokkal együtt lesz fogadás. A pozsonyi várban is voltunk vacsorázni, ahol a parlament elnöke és alelnökei fogadtak minket. Szerencsére nem kell otthon ülni, mert ha így tennénk, az azt jelentené, hogy nem nyertünk semmit.

T.Gy.: Azt gondoltuk, hogy végre pihenhetünk, de igazából azóta futkosunk, amióta hazajöttünk.

tarrvlcek1

• Mikor szálltok újra vízre?

V.E.: Nem tervezek most vízre szállni, Peking után például 7 hónapig nem is ültem be a kajakba. Edzés ugyan volt, de csak amolyan lazább. A kiesést azonban nem vettem észre, hiszen az előtte lévő időszak olyan nehéz edzésekkel volt tele, hogy az emberben ugyanúgy megmarad a kemény munka.

T.Gy.: Éppen most beszéltünk Petivel (Likér Péter edző), valószínűleg nemsokára elmegyünk egy fürdőbe regenerálódni, majd novemberben Amerikában edzőtáborozunk, a jövő év elejétől pedig ismét elkezdjük a felkészülést.

• Nem sajnáljátok az aranyat?

V.E.: Tudtuk, hogy ez a német hajó nagyon erős, és nehéz lesz őket legyőzni. Tudtuk, ha ők nem hibáznak, akkor szinte lehetetlen a feladat. Az olimpiára egyébként úgy készültünk, hogy akár az első helyet is meg lehet csípni, de azért mindvégig tudtuk, hogy hányas a kabát.

T.Gy.: A világbajnokság után mindenki azt mondta, hogy mi vagyunk a favoritok, de mi nem ezt gondoltuk magunkról. Ugyanakkor csak egy hajótól kaptunk ki, ezért szerintem jó eredményt értünk el.

Az ellenfelek

• Tehát a németek voltak az egyedüli ellenfelek?

V.E.: Ahogy mondtam, tudtuk, hogy ők lesznek a legkeményebbek, de mindenkit le lehet győzni. Volt még 5-6 nagyon gyors hajó, például a cseh, a spanyol, a portugál, vagy az ausztrál. A spanyolokat és az ausztrálokat olimpia előtt nem is győztük le, pedig kétszer, háromszor is versenyeztünk ellenük. Éreztük, hogy van még bennünk tartalék, de a többiekről nem sejtettük, hogy még miben tudnak újítani.

• A felsorolásból kihagytad a magyar hajót…

V.E.: A magyarok nagyon nehéz évet tudhatnak maguk mögött. Sok válogatót rendeztek, hiszen nem tudták összerakni a négyest, mindig valami doppingügyük volt. A tavalyi kvartett, amelyik második volt mögöttünk, nagyon veszélyesnek nézett ki, de végül nem tudtak kijutni az olimpiára, mert minden válogatón elvesztették a versenyt. Gyanús volt ez már nekünk akkor is, éreztük, hogy valami nincs náluk rendben. Magyarországon is lehet egyébként látni, hogy hiányzik egy generáció.

T.Gy.: A magyar hajó Tokióban már jó lehet, most viszont elég sok gondjuk akadt. Ahogy Erik mondta, hiányzik náluk egy generáció.

• És a ti négyesetek hogyan alakult ki?

V.E.: Mi sem számoltunk ezzel, amikor először gondolkoztunk rajta. Amíg nem ülsz bele a hajóba, nem tudod, hogy mi vár rád. Ezzel szemben mindjárt az első edzsésen éreztük, hogy ez egy nagyon érdekes összetétel, ebben bizony lehet valami. Ugyanakkor kajakban nagyon nehéz lemérni egy pontos szakaszt, egy pontos időt, hiszen itt nincsenek világcsúcsok. Le van mérve az 1000 méter, de elég egy kis szembeszél, vagy hátszél, és mindjárt változik az időeredmény. A víz hőfoka, esetleg a folyási irány is sokat nyom a latban. A világbajnokságon sikerült nyernünk, és bennünk volt, hogy ezt az olimpián meg tudjuk ismételni.

• A döntőben aztán a kajakozásnak úszás lett a vége…

T.Gy.: Nem akartam, de így sikerült. A célba érés után tettem egy mozdulatot, a többiek pedig nem fogták meg a hajót, így beleestünk a vízbe. Visszanézve olyanok voltunk, mint a számkivetettek.

• Milyen a kapcsolatotok a négyes másik két tagjával, Linka Tiborral és Myšák Denisszel?

V.E.: Nagyon jó. A fiúk szerények, hallgatnak ránk, de mi nem szeretnénk nagyon szigorúak lenni velük, úgyhogy inkább barátkozunk. Ha van valami tanács, ha tudunk nekik valamiben segíteni, akkor nagyon szívesen megtesszük, hiszen egy csapatról van szó. Továbbá nekik is plusz motiváció, hogy két ilyen tapasztalt kajakossal ülnek egy hajóban.

T.Gy.: Jól megértjük egymást, és ami fontos, hogy tiszteletben tartanak minket. Próbáljuk nekik átadni a tapasztalatainkat, de olykor persze cikizzük is őket. Ez már csak így megy. A fiúk szerintem szeretnek velünk lenni, edzeni, es megértették, hogy nagyon sokat tanulhatnak tőlünk. Jó velük együtt dolgozni, ők még sokat el tudnak érni ebben a sportágban.

tarrvlcek2

• Denis mit szólt, hogy Komáromban így fogadtak titeket?

V.E.: Nagyon meg volt lepődve, hiszen neki ez volt az első ilyen nagy eredménye. Fogalma sem volt, mi vár rá, de Gyurival mi már átéltük ezt, így azért elmondtuk nekik.

• Menjünk vissza Brazíliába! Rio? Olimpiai falu?

V.E.: Az olimpiai falu egy teljesen újonnan felépített lakótelep, ami körbe volt kerítve, belül pedig buszok közlekedtek. Összesen 12 ezer sportoló volt itt összezárva, na meg a kisérőik. A csehekkel és az észtekkel voltunk egy házban, a szlovák küldöttség a 6.-10. emeleten lakott. Ehhez képest a kínaiaknak egy egész ház jutott. Összegezve, az olimpiai falu tulajdonképpen egy önműködő kisváros volt, tornatermekkel, orvosi rendelőkkel és buszmegállókkal.

T.Gy.: Na meg mosoda, uszoda, és ingyenes fogorvos is a rendelkezésünkre állt. Mondjuk a kanalizációval gyakran akadt gond. Éjjelente csatornabűzt éreztünk mindenhol, aztán rájöttünk, hogy a szagok a fürdőszobai lefolyóból áradnak vissza. Letakartuk hát egy zacskóval, ráraktuk a szemeteskukát, és ez megoldotta a problémát. A híresztelések ellenére azért nem volt olyan rossz a helyzet. Tény, hogy a szállás és a berendezés eléggé fapados volt, de alvásra, pihenésre ideális. Mondjuk a kaja talán gyengébb volt, mint Londonban.

• Valóban sok sportoló panaszkodott a körülményekre…

V.E.: Amikor megérkeztünk, kiszálltunk a buszból, felmentünk az emeletre és 5 ventillátor búgott egy kis folyosón, hiszen a falak még vizesek voltak. A vízzel egyébként az első két napban is gond volt, hiszen Denisnek és Tibornak a zuhanyzás is gondot okozott. Később jött egy szerelő, szétszedte a zuhanyrózsát, kiszerelt belőle valamit és onnantól már ezzel sem volt probléma.

Egy nap Rióban

• Miből állt egy napotok?

V.E.: Reggeli után kimentünk a kajakpályára, edzés után pedig vissza. Az út nagyjából 50 perces volt. Délután már a faluban voltunk, elmentünk tornázni, vagy éppen futni. Ezután jött a vacsora, és az alvás. Majd minden kezdődött elölről.

• A bulizás tabu ilyenkor?

V.E.: Csak a verseny után lehetett szó ilyesmiről, ekkor viszont egy óriási bulit csaptunk a szlovák házban, ahol egyébként komáromiak is voltak. Szólt a cigányzene, még az „Az a szép” című örökzöld nótát is eljátszották nekünk.

T.Gy.: Fantasztikus juhtúrós galuskát kaptunk, tele szalonnával, ahogy kell. Imádtam. Egyébként mindent meg kellett enni és inni, mert augusztus 21-én zárták a szlovák házat (augusztus 20-án volt a verseny – szerk.).

• Városnézés?

V.E.: 21-én kimentünk szurkolni Peter Sagannak, aztán a következő két napon a városban is körülnéztünk. Nekem nagyon tetszett, szép környék hegyekkel, sziklákkal. A víz is sokkal tisztább volt, szúnyogot pedig egyetlen egyszer láttam, a buszban. A szobán egyébként annyi szúnyogriasztó szer volt, hogy dobálózni lehetett vele. Mondhatom úgy is, hogy nem volt annyi konnektor, ahány szúnyogriasztó.

• Hogyan tovább? Anyagilag be vagytok biztosítva ezzel az ezüsttel?

V.E.: Most a pihenés jön. Mivel ezüstöt hoztunk, négy évre megvan a támogatásunk, tehát nem történik semmi, ha jövőre nem hozunk érmet. Ha világbajnokságot nyersz, akkor ez két évre szól. Egyszeri pénzt is kaptunk, fejenként 28 ezer eurót, de ebből még adózni kell, ráadásul a biztosító felé is kell fizetni. Ezen kívül a várostól is kaptunk 2000 eurót. Csak összehasonlításképpen, Magyarországon ennek a háromszorosát kapják, és azt is tisztán, ráadásul 35 éves koruktól életjáradékot is kapnak. Nálunk csak olyasmit hagytak jóvá, hogy a majdani nyugdíjunk nem lehet kevesebb, mint 800 euró.

T.Gy.: Kicsit ellentmondok Eriknek, de szerintem klasszikus pihenés nem hiszem, hogy lesz. Valamit mindig csinálni fogunk. Jött egy olyan javaslat is, hogy kevesebbet kajakozzunk, nehogy megundorodjunk tőle. 30 éve kajakban ülök, és nem árt, ha az ember még ennyi idősen is élvezi azt, amit csinál. A felkészülést egyébként mindenki individuálisan kezdi, de edzőtáborba biztosan együtt megyünk.

• Gyuri, egyébként hogy szolgál az egészséged? Évekkel ezelőtt súlyos betegséggel küzdöttél…

T.Gy.: Boldogan mondhatom, abból már teljesen felépültem. Azóta persze gyógyszert szedek, és évente eljárok kontrollra. Remekül érzem magam, remélem, ez most már így is marad.

• Egy beteg barátodnak fel is ajánlottad az érmedet…

T.Gy.: Ezt a média félreértette, hiszen a második helyünket ajánlottam neki, nem az érmet.

Példaképek

• Hogy látjátok a komáromi kajak-kenu jövőjét?

V.E.: Nagyon sok fiatal jár ide, de még eltart néhány évig, amíg feljutnak a felnőttek mezőnyébe. Az alap megvan, de sok szerencse és még temérdek minden más is szükségeltetik ahhoz, hogy egy bizonyos szintre valaki eljusson. A legnehezebb feladat szerintem átjutni a juniorból a felnőtt kategóriába.

• Na és mit szóltok ahhoz, hogy egy csomó gyerek példaképei lettetek?

T.Gy.: Mi mindig is azt szerettük volna, hogy a sportágat a lehető legjobb színben tüntessük fel, hiszen ez arra ösztönözheti a gyerekeket, hogy sportolni kezdjenek. Persze, jó érzés, amikor az emberhez odajönnek, és elismerik, ugyanakkor ez valahol kötelez is minket.

• A távoli jövőben elképzelhető, hogy edzősködésre adjátok a fejeteket?

V.E.: Ennyire még nem szaladnék előre, de ha belegondolok, kár lenne ezt a sok tapasztalatot, kapcsolatot nem kihasználni.

T.Gy.: Természetesen szeretném majd átadni a tudást, vagy éppen segíteni néhány pályafutást. Miért ne? Lehet, hogy edző leszek, nincs kizárva, hogy egyszer majd kívülről adom az utasításokat a hajóban lapátoló gyerekeknek.

Az elveszett lapátok

• Apropó hajó, lapát. Mindenki ugyanazzal versenyez, vagy ez inkább amolyan személyre szabott dolog?

V.E.: Van egy standard hajó, az apró részletek viszont ránk vannak szabva. Ilyen például az ülés magassága. A lapátok mérete is változó, fontos a hossz és a vízbe érkezési szög is. Ugyanakkor Denis és Tibor egyforma súlyú és magasságú, mégis teljesen más evezőjük van.

• Úgy hallottuk, Rióban két evezőpár is eltűnt…

V.E.: Így van. Gyuri és Tibi evezőjét a németek pakolták el. Elvitték a faluba és ott a Facebookra felírták, hogy találtak két evezőt. Ennek köszönhetően végül visszakerültek hozzánk.

Meglepő gratuláció

• Váratlanul ért benneteket, hogy még Orbán Viktor is gratulált?

V.E.: A szlovák köztársasági elnök csak a Facebookon írt valamit, de még nem keresett meg minket. Lehetséges, hogy a paralimpia után az egész szlovák csapatot összehívják, de ha nem, akkor sem történik semmi. Orbán levele viszont meglepett, igaz, kellemesen, mert ez nem szokás. Kaptunk egy Puskás Ferenc könyvet és egy jóféle magyar fehérbort.

• Gyuri, valóban megfordult a fejedben, hogy magyar színekben fogsz versenyezni?

T.Gy.: Ez valami félreértés lehet, ezen sohasem gondolkoztam el komolyan. Magyarországon teljesen más a kajak-kenu, más pénzekért megy a harc, ezért nagyobb a konkurencia is. Jó nekem itt.

• Azt is hallottuk, hogy Likér Péter edző igazi diktátor.

V.E.: Főleg a fiatalokkal ilyen, hiszen mi nagyon régóta ismerjük egymást és mi hárman egy hullámhoszszon vagyunk. A Tibi lustább fajta, őt hajtani kell, így jót tesz neki a szigor. Peti odafigyel arra, hogy mit eszünk, mit iszunk. Kell, hogy valaki ilyen diktátor legyen. A sikerben ő is nagy szerepet játszott.

• Tokió?

T.Gy.: Még úgy érzem, hogy van bennem tartalék. Igaz, addig még négy év el fog telni, de ha jól szolgál az egészségem, akkor szeretnék még egy olimpiát bevállalni.

Szénássy Tímea, Kovács Dávid

Top