A katolikus temető revitalizációja során megtalálták Komárom első polgármesterének, Amtman Jenőnek és feleségének sírját. A Komáromi Napok keretében megtartott Temetők éjszakája ismeretterjesztő sétán – amelyet Kajan Péterrel és Ryšavý Boldizsárral közösen a Duna Menti Múzeum szervezett és Vanya Péter, az intézmény történésze vezetett – a résztvevők megtekinthették a közel 150 éves, felújításra váró síremléket is.
Vanya Péter először az izraelita temetőbe kalauzolta az érdeklődőket, ahol a komáromi zsidóság 18. század közepétől datálható folyamatos jelenlétéről beszélt. Kitért a közösség létszámának növekedésére (1791-re 250 fő, a 20. század elejére több mint 2000 fő), és a város társadalmába való integrációjára. Megemlítette az első temető helyét a Vágon túl, majd a mai helyszín kialakulását 1810-től, valamint a temető egyharmadának 1977-78-as megszüntetését. Kiemelte Schnitzer Ármin híres főrabbi városi megbecsülését és Spitzer Béla első nyomdatulajdonos különleges emlékművét.
Az evangélikus temetőben, amelynek kialakulásáról nem maradtak fenn dokumentumok, a résztvevők belülről is megtekinthették a 14 sírkamrát őrző, óegyiptomi szentélyeket idéző kriptát, amelyet a Csetke–Nádosy nemesi család építtetett Nagy Mihály, a Kultúrpalota építőjének tervei alapján. A historizáló stílusú sírbolttól, amelynek bejáratát a nemesi címerek mellett a görög mitológiából ismert szfinxek őrzik, a séta a református temető felé folytatódott. Tekintettel arra, hogy Jókai Mór és családja aktívan kivette részét a református gyülekezet életéből, a történész nagy írónk kortársainak, valamint azon személyeknek az életét és munkásságát ismertette, akik személyesen kötődtek hozzá. Számos érdekesség hangzott el a Jókai családról, Beöthy Gáspárról, Komárom megye táblabírájáról, aki Jókai Mór keresztapja volt, valamint fiáról, Zsigmondról, aki kiemelkedő jogtudós, bíró és költő volt. Orbán Gábor rajztanár neve kevesek számára volt ismert, pedig ő volt az, aki a rendkívül tehetséges és érdeklődő Jókai Móricot tanította a Szent András utcában 1825– 1848 között a Révkomáromi Királyi Rajz Oskola néven működő intézményben.
A katolikus temető felé tartva Vanya Péter elmondta, hogy a középkori Komáromban a temetők a templomok köré épültek, így az első városi temető valószínűleg az Öregvár mellett, a második a Szent András-templomnál helyezkedett el. A 17. század során a város nyugati terjeszkedésével új temetők létesültek a főtéren és a mai Szent András-bazilikánál. Emellett a 17. század második feléig a magasabban fekvő területeket is temetkezési célokra használták.
A katolikusok először a Szent András-, majd a Szent János-templomnál temetkeztek, később a Ráckertben, végül pedig 1785-től a mai helyükön. A városi előkelők kedvelték a templom-kriptákat: míg a ferencesek temploma alatt viszonylag kisméretű kripta található, addig a Szent András-bazilika monumentális, 500 sírfülkés kriptája mindössze körülbelül 50 évig volt használatban.
A katolikus temetőben megtekinthették a látogatók a felújított ravatalozót, valamint Harmos Károly, Alapy Gyula és több olyan személy síremlékét, akiknek élete és sorsa egybeforrt a városéval, és egész életükben a város fejlődéséért és lakosai jólétéért dolgoztak.
A Temetők éjszakája séta egyik kiemelkedő állomása volt Komárom első polgármesterének, Amtman Jenő (aki 1848–1852 és 1861–1867 között állt a város élén) és felesége síremléke, amelyet a katolikus temető Arany utcára néző délnyugati részének korábbi revitalizációja során találtak meg. Amtman Jenő az 1848/49-es szabadságharc idején nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor a Gönyűn állomásozó császári katonák Komáromba vezénylésének hírére szétszedette a dunai hajóhidat, megakadályozva ezzel az ellenséges zászlóalj átjutását a várba. A polgármester és felesége síremléke a felújítás után a tervek szerint méltó helyet kap majd, hogy a komáromiak le tudják róni előtte tiszteletüket.
JN.
Hol sírjaink domborulnak: kultúrtörténeti séta a komáromi temetőkben
Titokzatos kripta a templom alatt