Komárom. Március első péntekén fejeződött be a városban a hajléktalanok részére a melegétel-osztás. A nemes kezdeményezést Kollár Zoltán vállalkozó 11 éve indította el és koordinálja a mai napig. A téli hónapok során hetente háromszor kínáltak ebédet, november közepétől összesen ezerkétszáz adagot osztottak ki.

A Pro Urbe-díjas vállalkozó elmondta, hogy az otthontalanok felkarolása érdekében indított karitatív szolgálatához még a kezdetekben csatlakozott a katolikus, a református, az evangélikus és a baptista egyház, valamint a Zsidó Hitközség, ami országos szinten is egyedülálló, illetve több helyi vendéglátó-ipari egység. „A járvány miatti szigorítások, bezárások nagyon nehéz helyzetbe sodorták az éttermek, büfék tulajdonosait. Megtakarításaikat felélve küzdöttek a fennmaradásért. Aggódtam, miként oldjuk meg ilyen nehéz időkben a dolgot, lesz-e elég támogató, és elmondhatom, idén még több helyről jelezték, hogy szeretnének segíteni. A Csillag Óvoda, az Apáli Csárda, a Ring Bár, a Milles Étterem, az Apetit, a Banderium, a Fiesta, a Litovel Pub, a Bástya Csárda, a Danubius, a Gusto Étterem, a Tatai Pizza, a Trevi Bufet, a Dönner Street Food, a Neptun Pizzéria, a RÉV és a Ropogó biztosította az ebédeket” – sorolta.

Mindenkinek jutott ebéd

Kezdetben Kollár Zoltán és a munkáját segítő civil önkéntesek a város hajléktalantérképe alapján „házhoz” vitték az meleg ételt, 2016-tól viszont a VII-es lakótelepen és a II-es bástyánál van az ebédosztás. Kollár Zoltán, Földes István és Svanczár Róbert alkalmanként 25-30 adaggal indult el Szedlák Krisztiánnal, illetve a Szlovák Polgárőrség más tagjával. Rendszeresen kerül az autók csomagterébe száraz élelmiszercsomag is. „Mindig attól tartunk, hogy nem lesz elég, hiszen ennél több otthontalan ember él köztünk, de egyszer sem fordult elő ilyen. Korábban páran megpróbáltak visszaélni a helyzettel, de miután rájöttünk, a város hajléktalanjainak igazolványt készíttettünk. Legtöbbször kimaradt egy-egy adag, amit elküldtünk annak, aki éppen nem tudott eljönni” – számol be munkájukról Kollár Zoltán.

A koronavírus megjelenése előtt vasárnaponként magánszemélyek főztek ebédet a hajléktalanoknak, de a közegészségügyi rendeletek megszigorítása idén ezt nem tette lehetővé, így élelmiszercsomagot kaptak a hét utolsó napjaira. „A tél folyamán mindkét élelmiszerüzletemben adakozhattak a vásárlók. Az így összegyűjtött tartós élelmiszerből juttattunk a hajléktalanoknak, de leginkább rászoruló nagycsaládoknak és néhány, két-három gyermeket egyedül nevelő szülőnek is igyekeztünk ilyen módon segíteni. Sajnos egyre többen és többen élnek nehéz körülmények közt. Az ember, amíg egzisztenciális és érzelmi biztonságban érzi magát, nem is igen gondol bele, hogy mindez mennyire törékeny. Elképesztően gyorsan le lehet csúszni” – mondja elkomorodva a vállalkozó.

A változást maguknak kell akarni

Visszakapaszkodni viszont rettenetesen nehéz. Az elmúlt évtizedben mindössze párnak sikerült, annak ellenére, hogy a város és a civil önkéntesek is mindent megtesznek a hajléktalanok társadalmi integrációjáért. A változást azonban nekik maguknak is akarniuk kellene, de erre minden egyes utcán töltött nappal kevesebb az esély. A velük szemben mutatkozó előítéletek hatására a „hajléktalan” jelző az énképükben is megjelenik, és ahogy azonosulnak vele, úgy veszítik el önbecsülésüket és az uralmat saját életük felett. Beletörődnek. Feladják. Egyre mélyebb lelki krízisbe kerülnek, amit sokszor alkohollal vagy egyéb addiktív szerekkel igyekeznek oldani, míg az önsorsrontásuk el nem hatalmasodik rajtuk. „Szinte mindegyiküknek van valamilyen függősége. Van, aki eleve emiatt került utcára, ezért fordított neki hátat családja, és van, aki más oknál fogva került a társadalom perifériájára – részletezi László Rózsa ápolónő, aki civil önkéntesként évek óta segíti a bajbajutottakat. – A mi dolgunk azonban nem az, hogy az okokat, a miérteket keressük, hanem az, hogy tőlünk telhetően segítsünk nekik. Nem könnyű, mert nehéz őket együttműködésre bírni. A hajléktalanszállón lévő higiénés lehetőséget sem nagyon akarják igénybe venni. Négyszer próbáltuk a télen megszervezni a ’fürdetésüket’, és nem igazán lett sikertörténet. Annyit viszont sikerült elérnünk, hogy ha egészségi gondjaik vannak, akkor bizalommal fordulnak hozzám, az egyik egészségügyi nővérhez, vagy Jády Tóth Bernadett szociális terepmunkáshoz. Leginkább a fagyási sérülések elkerülésére figyelünk.”

Legtöbbjüknek nincs egészségbiztosítása

Ha megbetegszenek, vagy ha gyógyszerre van szükségük, nehéz helyzetbe kerülnek, mivel legtöbbjüknek nincs érvényes egészségbiztosítása, így csupán abban az esetben igényelhetik az egészségügyi ellátást, ha életveszélyben vannak. Önköltségen pedig, bevétel híján, nehezen tudnák megtéríteni a kivizsgálást, vagy a kezelést. „Több magánszemély és társaság, Zámbó István és Nóra, Turinič Dusan, Vajkai Melinda, Anna Apfelová, a Bagger Komárom, az Optika Monza, az El Construkt Kft. nem csupán az étkezésükhöz járul hozzá, de szükség esetén a gyógyszeres kezelésük költségeibe is besegít” – árulta el Kollár Zoltán.

Az egészségtelen életmódjuk, és a szabad ég alatt töltött fagyos éjszakák hamar aláássák az egészségüket. Az idősebbeknek, vagy akiknek az állapota megköveteli a folyamatos ápolást, a város szociális osztályával együttműködve és magánszemélyek segítségével szociális otthonban helyezik el. Az évek során a komáromi Náruč és a kolozsnémai idősek otthonába kerültek néhányan. Ezek azonban kivételes esetek.

Nyolcan elhunytak a télen

„Az elmúlt hónapokban nyolc hajléktalant veszítettünk el. Ketten tragikus körülmények közt haltak meg (kigyulladt a garázs, ahol meghúzták magukat – a szerk. megj.), a többiek viszont életvitelükből adódó betegségben – tudtuk meg Koncz Adriannától, a városi szociális osztály vezetőjétől. – Egész évben két szociális és két terepmunkás próbál segíteni nekik minden téren. Jelenleg városunk hajléktalantérképén 55-en szerepelnek. Az önkormányzat által működtetett hajléktalanszállón, ami 2020 elején lett felújítva és 35 fősre bővítve, jelenleg 29 személy él. Ők állandó lakók. Szerződéses viszonyban, minimális összegért vehetik igénybe a szolgáltatást, használhatják a higiéniai vizesblokkot és a mosodát is. Van a városnak egy hét fő befogadására alkalmas melegedője is, de teltházra még soha nem volt példa. Vannak, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a megszokott, szabad életformájukhoz. (A lopások erőfordulása és az alkoholfogyasztás tiltása a fő visszatartó erő – a szerk. megj.) A COVID-19 megjelenése érzékelhetően megnehezítette az ő helyzetüket, de az önkormányzatét is. Nehéz időszak van mögöttünk, de elmondhatom, hogy a járvány időszakában betartották a higiéniai előírásokat és valamennyien beolttatták magukat. Felelősségteljes hozzáállásukkal nem csupán saját egészségüket, de a város többi lakosáét is óvták.“

Janković Nóra

Kapcsolódó cikkeink:
Önkéntesként közterületet takarítottak a hajléktalanok
Harcban a reményért
Az utca dermesztő hidege
Hajléktalansorsok