Komáromi rendező sorozata a Markízán



A komáromi Molnár Csaba rendező a Markízán mutatkozik be, első alkalommal egy sorozat rendezésével. Az Atletiko Cvernofka című sorozat beharangozója is látványosra sikerült, minden bizonnyal a film is sok nézőt csal majd a képernyők elé. Hogyan jutott el a fiatal rendező a legnagyobb kereskedelmi csatornáig, milyen titkokat árulhat el az induló sorozatról? – faggattuk a fiatal komáromi rendezőt, akinek élete augusztusban egy fontos állomáshoz érkezik.

Kipróbálhattam egy csomó mindent, amiről eddig csak álmodtam”

Hogyan kerül egy fiatal rendező a Markíza látókörébe?
Ezt én is szeretném tudni, de csak találgatok. Állítólag Martin Šulíkot, az egyetemi tanáromat kérték, hogy ajánljon fiatal, tehetséges rendezőket, akiknek jó humorérzékük van. A Markíza egyik vezető nézettségű sorozata, a Horná Dolná egy komédia, és gondolom hasonló műsorokat szeretnének gyártani, nekem pedig pont a humor az erősségem. Úgyhogy szerencsém volt. Két évet vártam erre. Aztán jöttek a kötelező körök – személyes találkozások a producerekkel, aztán különféle próbák – egy másik sorozat pár részének megrendezése, treatment megírása. Éreztem, ahogy hétről hétre, hónapról hónapra egyre jobban megbíznak bennem. Aztán egyszer csak hívtak, hogy eljött a nagy nap, kaptam egy saját sorozatot.

Eddig inkább a művészfilmek világában bizonyítottál sajátos látószögeken keresztül bemutatva egy témát. A kereskedelmi tévék viszont szintén egy más tempót és hangulatot kívánnak. Mennyire más egy ilyen munka?
A film számomra egy lassabb, emelkedettebb, mélyebb műfaj, a tévézés egy őrületes tempót diktáló showbiznisz. Más ez, nyilván, de rendezőként számomra inkább felszabadító érzés volt. A saját filmjeidbe kicsit bele kell halni, a tévézés ilyen értelemben azért lazább. Olyan szintű terhelésnek voltam kitéve, hogy egy idő után már nem meditáltam a dolgokon, inkább ugrottam ejtőernyő nélkül, bele a közepébe. Azzal együtt is, hogy fizikailag és pszichikailag is nagyon megterhelő, nagyon élveztem, és ez főleg az alkotótársaknak köszönhető. Azt éreztem, mintha lenne egy ki nem mondott szabály: mindannyian a stábból egy csónakban evezünk, és próbálunk emberek maradni. Negyed ötös ébredés és 13 óra folyamatos koncentráció után nagyon sokat jelent egy jó szó, egy megértő, támogató gesztus.

A művészfilmek és a kereskedelmi tévék sorozatainak a költségvetései is mások. Mennyire mások a munkakörülmények?
A filmmel ellentétben itt egyszerre több kamerával dolgozunk, kettővel, néha hárommal, amely egész másfajta vizuális megközelítést igényel. Továbbá egyszerre forgatjuk majdnem az összes epizódot, így nagyjából 1000 oldalnyi szituációt kell a fejedben tartanod. Viszont a stáb kiforrottabb, ezek az emberek már évek óta ismerik egymást és állandóan együtt dolgoznak, így nem kell annyit várni, míg összeérik a stáb. Ez a szakmai oldala. Ami a költségvetést illeti, ezt nem lehet általánosítani, vannak művészfilmek, amelynek nagyobb a költségvetésük, mint egy egész évadnyi sorozaté, és vannak olyanok, amelyeknek kevesebb mint egy epizódé. Nem volt kaviár reggelire, ha erre gondoltál.

14009793_10154423220503114_696634811_n

Egyszeri kitekintés ez a sorozat, vagy inkább egy hosszú távú terv része? Lehet az eltérő zsánereket keverni, vagy most még csak belekóstolsz mindenbe?
Lehet, hogyne lehetne, és 30 éves vagyok, ez nekem már nem a belekóstolgatásról szól. Mikor elvégeztem a komáromi gimit, meg voltam róla győződve, hogy bárhogy is alakuljon az életem, biztosan nem egy szlovák egyetemen szerzem majd a diplomámat. Majd miután lediplomáztam a pozsonyi filmművészetin, biztos voltam benne, hogy bárhová megyek majd, csak a tévébe nem. Ezek után remélem érthető, hogy nehéz erre a kérdésre válaszolnom :). Komolyabbra fordítva a szót, az elmúlt két év számomra az egzisztencia megteremtéséről szólt. Most eljutottam oda, hogy azt csinálhatom, amit a világon a legjobban szeretek, és 12 év után először meg is élek belőle. Ez egy nagyon hálás helyzet és nagyon sok erőt ad a más jellegű terveimhez is. Azt hiszem, ez keveseknek adatik meg, így remélem, hogy ez az állapot még sokáig fog tartani.

Milyen tervek vannak még a közeljövőben?
Nyilván egy egész estés bemutatkozó film lenne a következő karrier-lépés, de most már nem sietek vele annyira. A sorozat segített abban, hogy sok dolgot kiadjak magamból, kipróbálhattam egy csomó mindent, amiről eddig csak álmodtam, végre forgathattam naphosszat. Így egyrészt most kevésbé homályosítja el az ítélőképességemet a kényszer, hogy végre valamit alkossak, másrészt pedig nyilvánvalóbbá váltak számomra a jelenlegi szakmai és emberi határaim is. Most azon dolgozok, hogy ezen továbblépjek, és hiszek abban, hogy akkor eljön majd az egész estés film is.

14031055_10154423220613114_396354976_n

Mikortól lesz látható a sorozat?
A sorozat ősszel kerül a tévébe.

Augusztusban más fontos változás is vár rád, házasodni készülsz. Változtat ez valamit a munkában? A párod inkább az állandó kritikusod, vagy olyan valaki, akivel inkább kiszellőzteted a fejed, kerülöd a munkát?
A párom leginkább egy kiapadhatatlan inspiráció-forrás, feltölt, útba igazít, visszaadja a hitemet, vagy éppen csak elkészíti a frissen facsart narancslevet, mikor hajnalban munkába indulok. Azt a fajta pszichikai terhelést, amit ez a munka megkíván, én biztosan nem tudnám ilyen erős háttér nélkül csinálni. Amíg csak alkalmi jelleggel dolgoztam, a küszöbön hagytam a munkámat és nem beszéltem róla, de egy bizonyos mértékű intenzitás után (ha egész nyarad abból áll, hogy hajnalban indulsz munkába és este érsz haza), nyilván elkerülhetetlen, hogy beavasd a másikat. És igen, megnézzük együtt a filmjeimet, de nem elemezzük ki őket.

És készül videó az esküvőről is? Ki rendezi?
Nemrég édesapámmal megtaláltunk otthon néhány családi VHS kazettát, a kíváncsiság kedvéért betettük őket a lejátszóba, és utána órákig csak ültünk, ültünk és néztük a régi felvételeket. Olyan volt, mint egy időutazás. Úgyhogy lesz esküvői videó, egészen biztos vagyok abban, hogy eljön majd az a pillanat, amikor szeretnék visszautazni az időben 2016-ba.

(d)

Top