Van más lehetőség, mint a szlovákiai magyar pártok teljes összefogása? Hogyan jöjjön létre? Visszatérhetnek a csalódott választók? Mennyire figyel az MKP szavára a kormány? Mi az oka, hogy Komáromban és a régióban a pesszimizmus uralkodik? Ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Őry Péterrel, a Magyar Közösség Pártja ügyvezető elnökével, aki múlt hétfőn Szijjártó Péter magyar külügyminiszterrel is tárgyalt Komáromban – többek között a határzár enyhítéséről.
• A februári parlamenti választás szomorú, ám várható eredményt hozott, először fordult elő, hogy nem került be magyar párt a parlamentbe. A koronavírus okozta felfordulás miatt a szokásosnál kisebb teret kapott az eredmények értékelése. Mik a választás fő tanulságai?
– Bizonyosságot nyert, amit már egy éve hangsúlyoztam, hogy a durván 8,5 százaléknyi magyar közösség számára az 5 százalékos parlamenti küszöb megugrásához egyetlen közös választási lista szükséges. Érzékeljük a hangokat, amelyek arról szólnak, hogy „ki kit nem szeret”. Ám az elsődleges feladat és megközelítés mégis az kell legyen, hogy egyetlen listára van szükség, és az embereknek karikázással kell eldönteniük, hogy a listáról kit kívánnak és kit nem kívánnak képviselőjükké választani. Stratégiai helyeken kizárólag egy magyarnak tekinthető listát szabad indítani – minden országosnak tekinthető választáson. Ehhez az emberek megértésére is szükség van.
• Lehet alternatívája az összefogásnak?
– Két út lehetséges. Az egyik, hogy a magyar pártok egységesítik erejüket. A másik lehetőség, hogy egy szlovák párt listáján indulnak magyar jelöltek, például egy platform keretében vagy másként. De ez utóbbit nem tartom helyes útnak, hiszen a magyarságnak van annyi ereje, hogy képes legyen egy magyar tömörülést bejuttatni a parlamentbe és stabilan ott is tartani. Mivel az elmúlt időszakban nem sikerült az egyetlen lista létrehozása, a parlamentbe jutás sem jött össze, ebben a vonatkozásban nem alternatívákat – tagozatokat, platformokat – kell keresni, hanem az egyesülés irányába kell a közéletet mozdítani. A felvidéki magyar politikai élet nem bír el ennyi pártot, amennyi most van, ez egyértelmű. Az egy listán indulás az alaptézis, ebből kell kiindulnunk. Osztódással nem szaporodunk. Talán eljött az ideje, hogy tanuljunk a hibáinkból.
• Soha annyi magyar nem szavazott még szlovák pártra, mint legutóbb. Évről évre egyre kevésbé automatikus, hogy magyar választó magyar pártra voksol. Nem fenyeget az a veszély, hogy ezek a kiábrándult választók már az egyetlen magyar listát is elutasítják majd?
– Nagyon leegyszerűsítve, úgy gondolom, kétfajta magyar választó van. Az egyiket Zrínyi-típusúnak, a másikat Klapka-típusúnak szoktam nevezni. Mint tudjuk, Zrínyi Miklós kitört az ostromlott Szigetvárról, minden mindegy alapon, és hősi halált halt – ez a fajta választó minden körülmények között magyar pártra fog szavazni, ha lát ilyet. Ezzel szemben Klapka tábornok 1849-ben a hősi halál helyett a kompromisszumot választotta – ez a típusú választó úgy választ, hogy szavazata ne vesszen el, vagyis ha nem lát esélyt egy magyar párt bekerülésére, akár szlovákot választ. Képletesen szólva Zrínyit és Klapkát egy akolba kell terelnünk, egységet kell kínálnunk a magyar választóknak. Ha a Klapka-típusú választók azt látják, hogy szavazatuk nem a kukában végzi, illetve úgy érzik, a jó érdekében szavaznak, akkor sikeres lesz az új formáció, a korábban otthon maradók és a szlovák pártot választók visszatérhetnek. Nem folytathatjuk azt, amit eddig, mert az újabb próbálkozásunk is nyilvánvalóan sikertelen lesz.
• Nem lesz egyszerű az egység megteremtése az 5 magyar párt között, néhány szurkálást már láthattunk is a választások után. A legnagyobb támogatottsága nyilván az MKP-nak van, de nehéz meghatározni az erőviszonyokat. Nem lesz ebből vita?
– A kérdés az, hogy vitázni akarunk, vagy megoldást találni? Vitás kérdéseket bármikor találunk. A magyar közösségnek nincs parlamenti képviselete, ezen kell változtatnunk, ez a feladatunk. Egyébként a „hogyan oldjuk meg” kérdés egy intellektuális vita, a választók tömegét nem ez érdekli, hanem az eredmény, a cél meghatározása.
• A koronavírus-járvány uralja a közbeszédet, el is sikkadt, hogy az MKP egy többfordulós online konzultációt indított, melyben a magyar közösséget érintő kérdésekre keresi a választ. Mi a célja?
– A cél az, hogy meghallgassuk az emberek véleményét. Nem biztos ugyanis, hogy a leghangosabb szűk réteg véleménye megegyezik a halk többség véleményével. Gyakran fordul elő, hogy a közösségi hálón 20-30 ember éjjel-nappal keményen bírál, vagy kardoskodik valami mellett, de nagyon sokszor ez nem tükrözi a többség álláspontját. Az online konzultációval, amely a konzultacio.sk weboldalon érhető el, egy olyan kommunikációs csatornát kínálunk, ahol a csendesebb többség is elmondhatja nézeteit, ahol nem a trollok, álszemélyek és klikkelő programok befolyásolják a párbeszédet, hiszen regisztrációhoz kötöttük a válaszadást.
Az első, áprilisi körben a parlamenti választásokkal kapcsolatban kérdeztük az embereket, a most indult második fordulóban pedig a kormányprogrammal kapcsolatos véleményükre vagyunk kíváncsiak, illetve, hogy egyáltalán tudnak-e valamit erről? További fordulók jönnek, a legfontosabb kérdéscsokor pont arra vonatkozik majd, amiről az imént beszéltünk, hogy merre tovább a szlovákiai magyar politikában? Egy párt kell? Több párt kell? Nyilván ez lesz az a téma, ami a leginkább rezonál majd, ugyanakkor ki tudjuk majd szűrni a felszínes, csakis negatív kritikával élő személyeket, hogy ne az ő nézeteik legyenek a leghangosabbak, hanem azoké, akik „alkotni” akarnak.
• A kezdeményezés nyilvánvalóan a politika és a választók közötti új szövetség irányába mutat. Az viszont tény, hogy az első, bevezető körbe csak 600-an kapcsolódtak be. Lehetne 6 ezer is?
– Így van, ezúton is arra biztatok mindenkit, éljen a lehetőséggel, én is igyekszem népszerűsíteni, e téren a sajtó segítségét is megköszönjük. Az, hogy eddig viszonylag kevesen csatlakoztak, rámutat arra is, hogy az emberek sokkal jobban szeretik a bulváros köpködést, mint pár perccel több időt szánni néhány komolyabb kérdés megválaszolására.
• A sikertelen választás után lemondott a pártvezetés, azóta Ön az MKP ügyvezető elnöke. Mikor lesz tisztújítás?
– Eredetileg április végére hívtuk volna össze a tisztújító kongresszust, ám a koronavírus mindent felülírt, minden tolódik. Amint lehetőség lesz tömegrendezvények megtartására, a párt Országos Tanácsa összehívja a tisztújító kongresszust, becslésem szerint augusztus végére.
• Indul a pártelnöki tisztségért?
– Én munkát szoktam vállalni, nem tisztséget keresek. A feladatok egyértelműek, az osztódást meg kell állítani, a politikai kommunikációt nem a csúsztatásokra kell alapozni és el kell kezdeni az egységesítés folyamatát. Erre a feladatra kell csapatot képezni.
• Ez egy nem válasz?
– Nem mondtam se igent, se nemet.
• Néhány perccel ezelőtt a komáromi városházán Szijjártó Péter magyar külügyminiszterrel tárgyalt az MKP delegációjának vezetőjeként. Miről volt szó?
– Több témát érintettünk, a leglényegesebb, hogy vázoltuk a járvány miatt lezárt magyar-szlovák határ okozta problémákat. Ez nagyon sok családot érint, apák nem ölelhetik meg a néhány kilométerre élő gyereküket, mások nem mehetnek el elhunyt szerettük temetésére, mert karanténba kellene vonulniuk. Korábban levélben kértük Ivan Korčok szlovák külügyminisztertől a határzár enyhítését, most Szijjártó Pétertől kaptunk ígéretet arra, hogy a szlovák félnél közbenjárnak a magyar közösséget erősen sújtó korlátozás lazítása érdekében.
• Az MKP komáromi ténykedése nem egy sikertörténet. Az alapszervezetet többször feloszlatták, kizárások és viták tarkították az elmúlt éveket. Miért?
– Nem vagyok komáromi, kevésbé látok rá az itteni történésekre, nem vagyok tisztában a helyi közgondolkodással, annak regionális sajátosságaival. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az MKP komáromi alapszervezeteinek ténykedése tükrözi az itteni miliő hatását. Egyes városok a rendszerváltás nyertesének mondhatják magukat, Komáromot azonban inkább a vesztesek közé sorolhatjuk – gondoljunk például a hajógyárra –, ezért a komáromiak csalódottsága az élet több területén megmutatkozik. Nem tisztem kívülről belebeszélni, de Komáromnak és térségének egy olyan jó impulzusra lenne szüksége, ami segítené az itteniek pozitívabb gondolkodását, öntudatát.
• Például?
– Komárom nagyon jó adottságokkal rendelkezik, egyelőre mégsem tudja azokat kiaknázni. Maguknak a komáromiaknak és a városnak kellene az első lépéseket megtenni, az itteniek helyett senki más nem kezdi el – a törekvésekhez pedig partnereket kell találni. Itt van az egyetlen szlovákiai magyar egyetem, a Jókai Színház, a Duna Menti Múzeum, felvidéki pedagógus szervezetek központja, civil szervezetek székhelye, sorolhatnám. Például egy tető alá lehetne hozni ezeket az intézményeket, egy Magyar Házat létrehozni, hogy egymást erősítsék, hogy beinduljon az élet és a nyüzsgés, ami magával ragadhatja a közhangulatot is. Ebben partner az MKP. Komárom mindig is a magyar közösség szíve volt, szükség van egy fejlődő és pozitív Komáromra, a régiót vissza kell emelni a helyére. De ehhez a komáromiakra is szükség van, pontosabban Komáromnak a komáromiakra van szüksége, a külsősök pedig segítséget adhatnak.
• Egész röviden: hogyan értékeli a kormányprogramot?
– Vannak benne jó dolgok és vannak benne életveszélyesek. A választási körzetek kialakítása, az önkormányzatok átszabása nagyon veszélyesnek tűnik, viszont egy magyar nyelvű csatorna indítása a közszolgálati televízióban pozitív elmozdulás lehet. Meglátjuk, hogy a kormányprogram alapján mi hogyan valósulhat meg.
• Az MKP szava mennyire ér el a kormányig? Például állami tisztségek betöltésénél figyelembe veheti a párt javaslatait a koalíció?
– Kommunikálunk. A politikai életnek van egy látható felülete, és van egy kevésbé nyilvános, láthatatlan része, ami a háttérben zajlik. Az Egyszerű Emberekkel például mindig is kapcsolatban voltunk, Nagyszombat megyében együtt is kormányzunk. Hatékony, értelmes formában, ami alapot ad arra, hogy magasabb szinten is tudjunk együttműködni.
• Tapasztalatlan pártok alkotják a kormánykoalíciót, a járvány miatti gazdasági gondok pedig még csak jönnek. Kitölti a kormány a négyéves ciklust?
– Benne van a pakliban, hogy eljön egy pillanat, amikor szakad a koalíció, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a világhálón már most egymásnak üzengetnek egyes pártvezérek. Ez nem bölcs dolog, ez nem szokott jól végződni.
• Tegyük fel, hogy már jövőre előrehozott választások lesznek, vagyis nem lesz sok idő tető alá hozni a közös magyar indulást. Hogyan valósulhat meg mégis?
– Az egyik variáns egy olyan folyamat, ami már egyszer lezajlott a 90-es években, aminek eredményeként 1998-ra több pártból kialakult az egységes magyar párt. Ha viszont mindenki több pártban gondolkodik, akkor a másik lehetőség, hogy egy koalícióban induljunk, mint 1992-ben vagy 1994-ben. Ugyanakkor, hogy garantált legyen a parlamentbe jutás – és az 5 százalékos parlamenti küszöb vonatkozzon a tömörülésre –, inkább egy közös választási listán kellene indulniuk a magyar pártok jelöltjeinek. Az MKP nyitott egy platformrendszer kialakítására, hogy az eddig kívülállók és a korábban távozók véleménye megfelelő teret kapjon. Nincs erről döntés, de fel tudom ajánlani mindenkinek, lépjen be az MKP-ba, és alakítsa meg az identitásának megfelelő platformot. Az egység érdekében a párt nevének megváltoztatását is el tudom képzelni. A lényeg, hogy – mint Szili Katalin korábbi magyar házelnök fogalmazott – ne egymás skalpját vagdossuk, mert annak csak a sápadtarcúak örülnek!
Csaba Ádám
Kapcsolódó cikkeink:
Választások: taroltak az Egyszerű Emberek
Így szavaztunk a Komáromi járásban