A kulisszák mögött



Véget ért a nyári színházi szünet, a Komáromi Jókai Színházban már teljes a nagyüzem. Felújították első idei premierjük, Az ügynök halála próbafolyamatát. Tóth Tibor Jászai Mari-díjas színművészt, színházigazgatót az évadnyitó előtt faggattuk nézőszámról, új játékhelyekről, műsorpolitikáról és küldetésről.

Beszélgetés Tóth Tiborral, a Jókai Színház igazgatójával

Révkomárom, 2012. április 4. A Komáromi Jókai Színház épülete 2012. április 3-án. Szlovákiából a magyarság megmaradását és fejlõdését szolgáló 10 oktatási és mûvelõdési intézmény került fel a nemzeti jelentõségû intézmények listájára 2012 februárjában. MTI Fotó: Krizsán Csaba

MTI Fotó: Krizsán Csaba

• Hogyan alakultak a nézőszámok az elmúlt években a Komáromi Jókai Színházban?

– A jelenlegi nézőszámról még nem tudok nyilatkozni, mert még zajlik a bérletárusítás. Reményeim szerint, megmaradunk azon a szinten, mint az elmúlt színházi évadban. Komáromban véges a nézőszám, elég megnézni a magyar nemzetiségű lakosság arányát. Ennek ellenére azt tartom a legnagyobb sikernek, hogy a változó világ, a nézői érdektelenség, a régióinkban tapasztalható híguló kulturális kínálat ellenére sem mutat csökkenő tendenciát a nézők száma.

• Mennyire látogatja a színházat a fiatal korosztály? Mennyire jellemzőek a magyarországi nézők?

– Vannak magyarországi bérleteseink is, de a határ másik oldaláról inkább a szervezett, bérletszünetes előadásainkat látogatják nagyobb számban. Örülnék annak, ha Dél-Komárom polgárai is a sajátjuknak tekintenék ezt a színházat. Az általános és középiskolás diákok szervezett formában járnak színházba. Más a helyzet az egyetemistákkal. Csalódott vagyok, mert nem igazán mutatnak érdeklődést a színházművészet iránt. Nem beszélve arról, hogy az egyetemen pedagógiai kar van, és a jövendő magyar szakos tanárok életének része kellene, hogy legyen a színházkultúra.

• A nézőtérről jöjjünk beljebb, a kulisszák mögé! A színház a tavalyi évadban többször is megmutatta a díszletek mögötti világot, nyílt napokon, színházi fesztiválokon, felolvastak a gyerkőcfesztiválon. Mutatkozik valami pozitív hatása ennek?

– Ezt nagyon nehéz mérni. Azt látom, hogy ugyanazok jönnek a nyílt napra, akik a színházi előadásokat is látogatják. A különböző rendezvényeken, a bornapokon, fesztiválokon viszont azok is találkoznak a színházzal, akik eddig be sem léptek az épületbe. A színháznak azonban korlátozottak a lehetőségei ezen a téren. Eljutottak hozzám olyan észrevételek, miszerint a színház nem vesz részt kellőképpen a város köz-életi, kulturális életében. A színház azzal vesz részt a város kulturális életében, hogy évi 100 előadást tart a Komáromi Jókai Színházban, amely ebben a városban székel, működik. Ezeket az előadásokat lehet látogatni, és mivel feszített a tempója ennek a pici társulatnak, nem marad kapacitás arra, hogy másfajta közéleti szereplést vállaljon.

TóthTibor04

• Régen sokat tájolt a színház. Hogy van ez most? A szeptemberi műsorban olvasható, hogy Rimaszombatba mennek a Különös házasság előadásával.

– A színház hagyományainál és küldetésénél fogva vállalta és vállalja ezt a feladatot. Az előadásaink egyharmadát játsszuk vidéken. Egyre nehezebbek a tájolás lehetőségei: nem minden művelődési ház kap támogatást a fenntartójától, így egy kultúrház igazgató jobban megfontolja, hogy a színházunktól kérjen mondjuk egy Csehov-előadást, vagy egy ügynökségtől egy olyat, melyben sorozatsztárok szerepelnek és biztosan bejön rá a közönség. Sajnos sok helyen a beruházások és felújítások hiánya is megnehezíti vagy ellehetetleníti egy-egy színházi előadás megvalósítását.

• Vannak új helyszínek? Vagy a régi, jól bejáratott útvonalon járnak?

– Van néhány új település, ahol korábban nem játszottunk, de sajnos kopnak el a lehetőségek. Ezért intenzív munka folyik az új játszóhelyek felkutatásáért itthon és Magyarországon egyaránt. A nyár folyamán például Dunaújvárossal született egy megállapodás.

Nézzük a társulatot! Használna a Komáromi Jókai Színháznak, ha kifejezetten ismert színészeket szerződtetne? Olyanokat, akik már-már sztároknak számítanak, elsősorban a televíziónak köszönhetően.

– Nem biztos, hogy jót tesz a társulatnak egy sorozatszínész, vagy celeb jelenléte. Meglátásom szerint a nézők a felkészült, szakmailag igényes eszköztárral és múlttal bíró színészeket jobban értékelik, mint a sztárokat. S van amikor a kettő találkozik. Így tudott sikeres lenni Komáromban Csuja Imre, Nagy-Kálózy Eszter, Pogány Judit, Papp Zoltán is.

• Hány tagú a társulat?

– 13. A béralapból erre van lehetőség. Öt-nyolc vendégszereplővel dolgozunk, van, aki két előadásban is vendég.

TóthTibor06

• Mit szól ahhoz az internetes médiában is megjelent bírálathoz, hogy a felvidéki színházigazgatók szívesebben alkalmaznak Pozsonyban végzett színészeket, mint magyarországi diplomásokat?

– Ez így ebben a formában nem szempont. Azt viszont látni kell, hogy a Pozsonyban tanuló színművészeti egyetemisták szerződési lehetőségei szűkebbek, mint a magyarországi társaiké. Itthon két lehetőségük van a fiataloknak: a Komáromi Jókai Színház vagy a kassai Thália Színház. Így tanulóéveik alatt sokkal intenzívebb a kapcsolatuk az intézményünkkel, és jobban is érdeklődnek színházunk működése, élete, szakmai dolgai iránt. A Magyarországon tanuló egyetemisták szándéka általában az, hogy minimum budapesti, rosszabb esetben vidéki színházakban dolgoznak majd. Végső esetben, amikor nem jön össze a magyarországi karrier, kopogtatnak a Jókai Színház ajtaján – sok esetben sikerrel. Alanyi jogon viszont nem lehet elvárni, hogy bárkit is szerződtessünk. A színház nem tud mindenkit befogadni, nem jótékonysági intézmény. Úgy gondolom, hogy nem egészséges, ha egy Magyarországon tanuló diák üzenget a színháznak, és megpróbálja zsarolni azzal, hogy engem mikor hívsz meg. És az sem szerencsés, ha egy színészbojtárnak nagyobb az arca, mint a tehetsége.

• Milyen a színház pénzügyi helyzete? Ha jól látom, sok szponzoruk van. A Kulisszák színházi lapban három oldalon olvasható a jegyzékük.

– Mindenkinek hálásak vagyunk, akik valamilyen formában támogatják a színházat. A normatív támogatásunk a megyétől most is annyi, mint 2008-ban volt. Akkor 150 ezer euró támogatást levontak a gazdasági válságra hivatkozva, azóta is ennek az összegnek a hiányával küszködünk. Most azonban végre egy kis előrelépés történt: Nyitra Megye oktatás-, sport- és kulturális osztálya 13 százalékkal megemelte a béralapunkat, amit nem tudunk a színház működésére fordítani, de értelemszerűen emeljük a fizetéseket. Menet közben, az elmúlt hat-nyolc évben a megyétől függetlenül is megpróbáltam korrigálni a fizetéseket annak ellenére, hogy nem volt több pénzünk. Hálás vagyok a megye illetékes osztályának, különösen Kürti József osztályvezetőnek. Beruházásokra, invesztícióra viszont nagyon kevés jut. Bár évről évre kapunk rá egy kisebb összeget, de ez nem arányos az épület méretével – mindig csak a „tűzoltásra” elég. Ki kellene cserélni az ablakokat, az épület északi részét befedte a moha, feketedik. Kétszázezer eurót viszont nem olyan egyszerű előteremteni. Ezek a javítások sajnos luxuskategóriába tartoznak, pedig egyébként rendes költségvetési tételek lennének. Az elmúlt években a színpadtechnikát, a fény- és hangtechnikát sikerült felújítani, hogy a nézőnek ne legyen hiányérzete, ha beül hozzánk egy előadást megnézni.

• Egy nemzetiségi színháznak fokozottan kell egyensúlyoznia annak terén, hogy mennyire akarja kiszolgálni a tömegeket. Ezt mennyire tartják szem előtt, amikor új évadot terveznek: például éppen a kedden induló hatvannegyedik szezonnál?

– Mindenki a szórakoztatást várja el tőlünk, holott a színháznak elsősorban nem ez a küldetése, és úgy gondolom, nem is kell mindenáron beállnia ebbe a sorba. A Komáromi Jókai Színház küldetése, hogy igényes előadásokat hozzon létre. Ebbe beletartozik a szórakoztató jellegű előadás is, de nem elsősorban. A következő évadunk markáns szakmai programot képvisel, amelyben a könnyű műfaj is megtalálható. A színház küldetése, hogy gondolatokat ébresszen, lélekhez szóljon, értékrendet formáljon.

Bárány János
Fotó: Klinko Fanny

Top