„Trendi lett a borászat”



Régiónk borászai az idei szüretről, a minőségi borkészítés titkairól, és arról, hogy a borászat hogyan vált az elmúlt évek alatt Dél-Szlovákia egyik sikerágazatává. Delta-ankét.


Hengerics Péter,
Hengerics pincészet, Kővágó

HengericsAnnak ellenére, hogy voltak zavaró tényezők az év folyamán, nagyon jó minőségű évnek nézünk elébe. Szentpéter és Újgyalla határában, Kővágón, ahol a szőlőültetvényem található, a nyári időszak előtt komoly jégeső pusztított. Ez a szőlő egyik felét elverte. Az volt a szerencsénk, hogy a jégverést nagyon kedvező időjárás követte, így nem kezdődött meg a zöldrohadás. A Chardonnay például 21,6, a Savignon 21 körüli, a Veltelini pedig az utolsó szüretkor 22,6 mustfokot mutatott – ezek nagyon biztató eredmények. Bizakodásra ad okot az is, hogy a készülő újbor valamennyi fajtából nagyon jó ízekkel, illatokkal rendelkezik. Azt persze, hogy éppen milyen év vár ránk, nehéz megmondani. Az elmúlt négy évben mindig történt valami rendkívüli, ezért ma már inkább az számítana rendhagyó évnek, ha nem történne semmi ilyesmi.

Szentpéteren és környékén az elmúlt 5-10 évben óriásit fejlődött a borkészítés. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy „trendi“ lett a borászat, és az emberek komoly pénzkereseti lehetőséget látnak benne, ami által jobban odafigyelnek a borkészítés technológiájára. Jelentős szerepe van ebben a folyamatban a szentpéteri borversenyeknek. Az itt felmerülő szakmai bírálatokból és véleményekből nagyon sokat tanulhatnak a helyi termelők.

Számomra az egyik leglényegesebb a múlt. Azt mondják, hogy amivel az ember legalább tíz évig foglalkozik, az fokozatosan bevésődik a génjeibe. A családom, amely 100 éve birtokolja azt a területet, ahol jelenleg is folyik a munka, már negyedik generáció óta foglalkozik szőlővel, borkészítéssel. Fontos ugyanakkor az is, hogy egy borász tisztában legyen az alapvető szakmai kritériumokkal. Folyamatosan képeznie kell önmagát. Ám ezzel együtt sem lesz valakiből jó borász, ha nem érzi ösztönösen, hogy a borkészítés különböző stádiumaiban mit kell csinálni a borral.

Úgy gondolom, nem szabad beleavatkozni a természet dolgaiba, csak a megfelelő feltételeket biztosítani. Minimális beavatkozással maximálisat kihozni az adott évjáratból és szőlőfajtából, vagyis: nem hozzányúlni, hanem irányítani – ez az én alapfilozófiám. Ezt a gondolkodásmódot természetesen csak úgy lehet alkalmazni, ha kezdettől fogva odafigyelünk a szőlőre, hiszen a gyümölcs minőségén múlik, hogy a végeredmény jó legyen.


Karkó János,
Vintop Karkó, Búcs

Karkó 1A mi filozófiánk abból indul ki, hogy minél tökéletesebb legyen az alapanyag. A siker és a jó eredmény több mint ötven százaléka ezen múlik, vagyis az érett, egészséges és nem túlterhelt szőlőn. Hasonlóan fontos kérdésnek tartom a technológiát is. Azok például, akik kisebb mennyiségben termelnek, nagyon szép és kiváló borokat tudnak készíteni, meg tudják ugyanis választani a legalkalmasabb időpontot a szüretre. Nemcsak az a fontos, hogy melyik napon, hanem, hogy a napnak melyik szakaszában kezdünk hozzá a szürethez. A nagy melegben leszüretelt szőlő ugyanis, ha nincs lehűtve, gyors erjedésnek indul. Márpedig az erjesztés alatt dől el minden: hogy illatos vagy kevésbé illatos lesz a bor. A hideg erjesztés a jó – ezt már a nagyapáink is tudták. Mint ahogy azt is, hogy akkor lesz kiváló minőségű a bor, ha lassan pöcörög-forr ki, ha ugyanis ez gyorsan történik, az illatok is gyorsan távoznak belőle. A nagyobb termesztőknél ezt hűtött erjesztéssel tudják elérni. A műszaki-technológiai feltételek az erjesztés során nélkülözhetetlenek. Mi erre mindig odafigyeltünk, éppen ezért sok fejlesztést hajtottunk végre ezen a területen, beleértve a legapróbb technológiai apróságokat is.

Ahhoz persze, hogy a végeredmény legalább 70-80 százalékos minőségű legyen, fontos, hogy a borkészítés minden egyes elemére odafigyeljünk. Minél jobb borász az ember, ez annál inkább így van. Ennek ellenére mégis akadnak olyan borok, melyek nem úgy alakulnak, ahogy azt előzetesen szerettük volna. Végső soron ugyanis a természeten múlik minden, még akkor is, ha nagyon sok mindent befolyásolni tudunk.

Véleményem szerint a szőlővel egész évben foglalkozni kell. Mindig ott kell lenni a közelében, a szőlő ezt nagyon igényli. Kulcsfontosságú, hogy a kétkezi munkát (kapálás, hajtásválogatás, hónaljazás stb.) se hanyagoljuk el. Ezeket a nagytermelésben már nem mindenki tudja elvégezni, mivel azonban jelentősen befolyásolják az alapanyag minőségét, én ezek nélkül el sem tudom képzelni a szőlőtermesztést.

Örvendetesnek tartom, hogy a borkultúra Szlovákia magyarlakta régióiban nagyot lépett előre. Ha csak a nagytermelést nézzük, a szlovákiai magyar borászatról elmondható, hogy hatalmasat fejlődött: az itt termelt borok a rangos, nemzetközileg is elismert versenyeken kiválóan szerepelnek. De ugyanez mondható el a kisebb termelőkről is: lassan-lassan mindenki a minőségi borkészítés felé mozdul el. Ennek érdekében pedig az emberek hajlandóak tanulni, fejleszteni. Ma a borászatot Dél-Szlovákia egyik sikerágazataként lehet elkönyvelni.

Ráadásul: amíg a szlovákiai borfogyasztás 60 százalékát a külföldről behozott borok teszik ki, addig nincs okunk egymással konkurálni. Éppen ellenkezőleg: sokkal jobban szeretném, ha minél többen kezdenének el minőségi borokat készíteni. Jó hír, hogy régiónk borfesztiváljai nemcsak a minőségi borok népszerűsítését és a régió borászainak bemutatkozását, hanem kiváló boraik piacra kerülését is elősegítik.


Matusek Zoltán,
Amicius pincészet, Bátorkeszi

matusek_zoltanAz idei szürettel kapcsolatban csak elégedettséggel nyilatkozhatok. A szőlőtermés minősége kiváló, ami annak is köszönhető, hogy a mi területeinket elkerülte a jégverés és a tavaszi fagy is. Különösen szépnek mutatkoztak azok a fajták, melyeket korán leszedtünk (például az irsai), de nagyon ígéretes lesz többek között a fehér burgundi vagy az olaszrizling. Általánoságban elmondható, hogy csaknem minden fajtánál megfelelő mustfokot és savtartalmat mértünk.

Ami emellett nagy örömmel tölt el, hogy Bátorkeszin és a régióban egyre több fiatal kezd el szőlővel és borral foglalkozni – köztük olyanok is, akik erre nemcsak hobbiként tekintenek, hanem a borászattal komoly terveik vannak, és céljuk, hogy minőségi borokat készítsenek.

Bátorkeszin és a környező falvakban régen minden család kötődött valamilyen módon a szőlőhöz és a borhoz: sokaknak volt pincéje, szőlőültetvénye. Bennünk is nagyapáink és apáink után alakult ki a szőlőtermesztés, a borászat és egyáltalán a munka iránti szeretet. 2009-ben hoztuk meg azt a döntést, hogy elkezdünk a borászattal komolyabban is foglalkozni, s ezentúl nemcsak a család számára, hanem értékesítésre is készítünk borokat.

Úgy gondolom, bármit csinál az ember – és ez különösen igaz a borra és a szőlőtermesztésre –, ha azt tisztességgel, becsülettel, szeretettel és örömmel végzi, akkor annak meglesz az eredménye. Ezek a legfontosabb dolgok, a többi (a hírnév, a siker) pedig már magától jön.

Egy borász számára bármiféle megmutatkozás nagyon jó – ezért is értékelem pozitívan a különböző borfesztiválokat. Úgy vélem, ezeken nem azt kell szem előtt tartania egy borásznak, hogy éppen azon a hétvégén milyen nyereséggel zár, hanem azt, hogy ez egy olyan lehetőség, amikor bemutathatja a vállalkozását, beszélhet a minőségi bor „születéséről“ és egyáltalán a borkultúráról. Fontos, hogy a széles közönség ne csak azt tudja, Bátorkeszin kiváló szőlőt termesztenek, hanem azt is, hogy ott minőségi borok is készülnek.

Az utóbbi években a bor „marketingje“ is sokat fejlődött. Nem tudom például elképzelni, hogy az, akinek jó és minőségi bora van ma Szlovákiában, ne tudná azt értékesíteni. Mi leginkább éttermekkel, borszaküzletekkel, szállodákkal vagyunk kapcsolatban.


Langschadl Mátyás

Kapcsolódó cikkeink:

Ahol a jó bor terem

Olyasmit kell kínálni, ami másutt nincs!

Felvidéki bor a világ legjobb éttermében

Komáromi borász nedűjét kóstolta Merkel és Putyin

Top