Mostani tartásunktól függ a felvidéki magyar jövő



Komárom. Az aradi vértanúkra és a komáromi vár hős kapitányaira emlékeztek október 6-án a városban. A szomorú, esős időben zajlott esemény a Klapka szobornál kezdődött, majd a két komáromi várvédő, Török Ignác és Lenkey János emlékoszlopánál folytatódott az Anglia parkban, koszorúzással, himnuszénekléssel.

Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja mélyen elgondolkodtató szónoklatában rámutatott: mi, magyarok a legtöbb fontos ünnepünkön, emléknapunkon veszteségeinkre emlékezünk. „Ezekben a veszteségeinkben, az ezeréves országunk körbefaragásában, az eltiport forradalmaink emlékében és a kivégzett tábornokaink vérében, az eszmét és az erkölcsi győzelmet érzi meg máig a magyar lélek” – fogalmazott. És talán éppen azért nem ünnepelik ezeket a napokat az akkori győztesek, a jelenlegi utódállamok, mert évszázados lelkiismeret-furdalásuk van hazugságaik és az azóta tanúsított magatartásuk miatt. Majd leszögezte: tartásuk, gerincességük miatt nézünk fel ma is az aradi 13-ra és a szabadságharc többi vértanújára.

Kérdés, sikerült-e átörökíteni a mai korra ezt a tartást. Ha sikerült volna, vajon úgy reagált volna közösségünk a Hedvig-ügyre, a megvert DAC-szurkolók esetére, az állampolgársági ellentörvényre, nyelvünk „ketrecbe zárására”, a Beneš-dekrétumok parlamenti megerősítésére, mint ahogy reagált?

A továbbiakban Reményik Sándor soraihoz kötődve „Menj hát, ha teheted. Itthon maradok én!” a menni vagy maradni dilemmáját boncolgatta a szónok. Nem szó szerinti értelemben, hanem a feladás, illetve a tartás, a gerincesség vonatkozásában, amire számos példát is felhozott.

„Menni – azt jelenti: mindegy, hogy milyen iskolába jár a gyerekem, csak jó fizetése legyen majd. Maradni – azt jelenti: el sem tudom képzelni, hogy ne magyarul tanuljanak a gyerekeim és az unokáim. Menni – azt jelenti: nem érdekel engem, hogy ki fog képviselni, mert csalódtam minden vezetőben. Maradni – azt jelenti: nemcsak jogom, hanem kötelességem, hogy a saját fajtámat hozzam helyzetbe. Menni – azt jelenti: nem baj, hogy szlovák a menyem, csak jól meglegyenek. Maradni – azt jelenti, hogy már kicsi korától úgy nevelem a gyermekeimet, hogy eszükbe se jusson nem magyar társat választani. Menni – a világ sodrását jelenti. A körülményekhez való igazodást, a behódolást, az eltúlzott lojalitást, a ’jaj, mit fognak szólni’ félelmét. A maradni – a tartást jelenti, a gerincességet, a ’minden áron’ vállalását. A menni – a mindennapi ember. A maradni – a hős, a vértanú, aki még halálában is példát állít elénk és elgondolkodtatja, maradásra bírja a menni készülő hétköznapi embert“ – magyarázta konkrét példákkal Somogyi Alfréd. Végezetül leszögezte: a felvidéki magyar eljövendők mostani maradásunktól függ. Ha pedig manapság úgy érezzük, hogy a régiekhez képest „híjával találtatunk”, ezen lehet és kellene is változtatni.

Az aradi vértanúk napján régiónk számos településén tartottak megemlékezéseket.

(vkm)

Top