Mint e rohanó világ emberei, talán mindannyian szeretnénk egy érdemleges és élményekkel teli lezárást életünk bizonyos szakaszainak. Sajnos, a jelenlegi járványhelyzetben ez kissé nehezebben kivitelezhető, főképp a végzős diákok életében. Hiszen március 22-én Branislav Gröhling (SaS) oktatásügyi miniszter bejelentette, hogy az érettségi vizsgák írásbeli és szóbeli részei egyaránt elmaradnak. Az érettségi érdemjegyek átlagolás alapján születnek majd meg.
A hír hallatára lett ujjongás és felháborodás is bőven. Környékbeli középiskolás végzősöket kérdeztünk: hogyan boldogulnak az online oktatással, mit szólnak a döntéshez és hogyan tekintenek a jövőbe.
Kotiers Ráhel Annamária
Hetény
Selye János Gimnázium, Komárom
Azt sajnos elmondhatom, hogy harmadikosként és végzősként egyaránt sajnáltam a közösségi pillanatok hiányát. Diákként, ami kiránt minket a mindennapok ritmusából – egy gimibál, egy buli, egy kiülős-beszélgetős este és számos iskola melletti foglalkozás – szüneteltetve van. Nekünk, negyedikeseknek az év során sok nagy pillanat van: szalagavató, ballagás, utolsó osztálykirándulás, avatás megszervezése. Számunkra még ezek sem adathattak meg. Leginkább az bánt, hogy csak két és fél évet járhattam a gimibe igazán.
Nem örülök neki, hogy eltörölték az érettségi vizsgákat, mert sokat készültem, így úgy érzem, minden hiába volt. Én személy szerint meg akartam magam mérettetni. Elvileg az ötödik választott tantárgyból lehet majd érettségizni, szeretném ezt letenni. Nekem még most is felfoghatatlan, hogy egy ilyen nagy dolgot szinte tálcán kínálnak és nekünk el is kell fogadni. Persze próbálom a jó oldalát figyelni. Úgy tartjuk egymásban a lelket, hogy előre tervezünk, ígérünk. Minden azzal kezdődik, hogy „Majd, ha egyszer ennek vége, akkor…”. Ebben a monotonitásban bármi, ami nem a számítógép előtti ülést jelenti, erőt ad nekem: sétálás, olvasás, hímzés, online táncóra. Diákként nem azt kell csak figyelnünk, hogy milyen rossz nekünk, hanem hogy végre van időnk olyanra is, amit eddig nem tehettünk meg, mivel a suli elvette ennek az időnek a nagy részét.
Szép Boglárka
Nemesócsa
Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola, Gúta
Amikor tavaly márciusban otthon maradtunk, gondoltuk, hogy nem két hétről lesz szó. De azt azért mégsem, hogy a végzős évünk is online oktatással telik. Nem egyszerű így tanulni, sőt kifejezetten nehéz. Szerintem az elméletet online is el lehet sajátítani, viszont a gyakorlatot nem. Egyrészt örülök, hogy elmarad az érettségi, másrészt viszont elszomorít egy kicsit, hogy aki keményen dolgozott négy évig és az is, aki nem csinált semmit, ugyanúgy megkapja. Szerintem ez nem igazságos. Nem mindenki érdemli meg, bár a helyzetre való tekintettel jogos döntés. Még mindig hihetetlen számomra, hogy elmarad az érettségi. Olyan, mintha a mondat végére nem kerülne pont. Nem tudjuk feltenni az i-re a pontot. Mindenki másfelé indul el az életben, véget ér az életünknek egy meghatározó szakasza. Szeretnénk bepótolni a szalagavatót is egy évzáró bulival, ahol utoljára szórakozhatunk együtt, mint középiskolás diákok. Nehéz a jelenlegi helyzetben motiváltnak maradni, de próbálok arra gondolni, hogy minden rossz elmúlik egyszer és ez is csak egy átmeneti állapot.
Pálmay Anikó
Komárom/Kabátfalu
Selye János Gimnázium, Komárom
Az online oktatás sokak szerint nem annyira hatékony, mint az offline/suliban ülős órák. Értelme azonban van. Haladtunk a tananyaggal, átvettük, amit csak lehetett, nem volt lazulás az idén sem. Kamerás, csukott szemes felelések, megírt dolgozatok igenis voltak. Próbáltunk hatékonyan készülni az érettségire, hiszen az idő nem állt meg. Rengeteg posztot és véleménycikket olvasok az érettségi eltörléséről az interneten. Van, aki csomagolás nélkül kimondja, hogy semmiről sem szól az évünk és buta generáció lesz belőlünk. Ezt megcáfolnám: bátran kijelenthetem, mi kitartásból leérettségiztünk. Szerintem elég fontos lesz a jövőben tudni alkalmazkodni, bármilyen nehéz helyzetről is legyen szó. Elhiszem, hogy nagy élmény odaülni a zöld asztalhoz és kihúzni egy tételszámot. Talán, ha minden normális körülmények között zajlott volna eddig, szívesen át is éltem volna. De így, ez a megoldás jobb. Mindig is tanultunk és fogunk is a jövőben. Igen, szinte mindenről lemaradtunk végzősként. Nehéz ez, de mindenki igyekszik. Az igazi élményt pótolni nem lehet, esetleg helyettesíteni tudjuk valami hasonlóval. Bízunk benne, hogy egy igazi ballagás, egy valódi búcsúzás a sulinktól még sikerülhet.
Teljesen megváltozott a világ mindenki számára. Az oktatás sem könnyű ebben a helyzetben, ahogy az élet sem manapság. De talán, már látni a fényt az alagút végén.
Ferenczy Viki
(Cikkünk a Delta április 13-i számában jelent meg.)