Lakatos Róbert és Rák Viki ünnepei



Szép házban élnek Hetényen, a Templom utcában. A kertben még decemberben is nyílik a fehér rózsa, az ablakban muskátli. Három éve itt lelt otthonra Lakatos Róbert brácsaművész, a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ igazgatója és Lakatos Rák Viktória színésznő. Advent első napjaiban beszélgettünk.

• Milyen pillanatok ezek, amikor együtt lehettek itthon?

Robi: Eddig az évadban, ami ugye, szeptemberben kezdődik, talán két-három olyan nap akadt, amikor csak úgy, otthon voltunk. Hektikus időszak van főleg Viki mögött, hiszen benne volt a szlovák Sztárban sztár (Tvoja tvár znie povedome) című tévéműsorban, de mindent megoldottunk. Örülök, hogy karácsony van, és tudunk lazítani, egymásnak lenni.

Viki: Értékes pillanatok ezek. Mostanában keveset vagyunk együtt…

Robi: Ez a jó házasság titka… (nevet)

Viki: Még zajlik a Lacikám, nedráži! turnénk, Andy Kraus és Mirka Mišcheková énekesnő társaságában. Nemrég hat napig keleten voltunk. Tegnap éjfélkor értem haza Nagyszombatból, december 15-ig szabadnapom sem lesz.

Robi: December 16-án, mint egy igazi anya, bepótol mindent, és két nap alatt karácsonyi díszben ragyog majd a ház. Napokig sütni fog, és minden készen lesz a Szentestére. (mosolyog)

• Disznóölést emlegettetek, mielőtt bekapcsoltam a diktafont.

Viki: Kétnapos disznótor lesz. Gyermekkoromban mindig vágtunk disznót apukám testvérénél. Szeretem és várom. Sok munkával jár, de varázsa van a disznótornak.

Robi: Úgy gondolom, az igazi falusi léthez ez elengedhetetlen. Harmadik éve élünk Hetényen. Molnár Peti barátommal eldöntöttük, hogy az idén két disznótor lesz. Az első nálunk, a másik náluk, januárban. Négyfelé osztjuk majd a két mangalicát. Itt lesznek a barátaink két napig. Az ilyen események összetartják a baráti társaságot.

• Hatalmas ez a ház, óriási konyhával, tágas terekkel, a terasz különösen gyönyörű. Hogyan találtatok erre a fészekre?

Robi: Győrben laktunk két évig, amikor Viki megkérdezte, veszünk-e valahol nyaralót. Elmentem három hétre az Esszencia zenekarral Ausztráliába, Viki közben kinézte a lehetséges házakat. Megjöttem, és járni kezdtük a környező falvakat. Az első ház, amit megnéztünk, Kisújfalun volt.

Viki: Azután mindig Hetényen mentünk keresztül a további házakhoz. Tavasz volt, virágoztak a fák. Ez a szürke sarki ház nagyon megtetszett. Azután Czilling Ildikó ingatlanközvetítő segítségével két-három hét alatt a miénk lett. (mosolyog)

Robi: A teljes belső berendezést Viki tervezte.

• Buddha-szobor ül és imádkozik az ablakban, a vállad mögött.

Viki: Ő a mi kis pénzhozó Buddhánk. Volt egy időszak, amikor nagyon rosszul állt a szénánk, nem jött be egy munka sem, ami pedig jött, az megállt a küszöbön… Amikor már teljesen kiborultunk elmentem egy ismerősünk után, aki „ránk nézett, és elmondta, hogy nagyon sok irigyünk van. Bizony akadt valaki, aki el is átkozott bennünket. Az ismerősünk levette rólunk a rontást, és azóta minden szépen elindult. Ez a Buddha a hála és a jövedelem Buddhája is.

• Mire vagytok a legbüszkébbek az idei évből?

Robi: Két énem van. A művészi énem legfontosabb eseménye a Jozef Horváth társaságában rögzített „30 duó hegedűre és brácsára” című CD, amelyre nagyon büszke vagyok. Az igazgatói énem pedig annak örül, ami szeptembertől a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ körül történik. Olyan, mint egy álom! Jön a közönség, szinte minden előadás minimum háromnegyed házzal megy. Fantasztikus munkatársaim vannak. Lassan teljesül, hogy útmutató művelődési központ legyünk Szlovákiában. Nagy köszönet a közönségnek! Nélkülük nem sikerült volna.

Viki: Örülök a szlovák Sztárban sztár első helyének, bár nem azért mentem a tévéműsorba, hogy nyerjek. Megtettem mindent érte, azután két héten belül lecsengett a győzelem. Kipipáltam, hogy ebben is részt tudtam venni, és egész jól megálltam a helyemet. (nevet) Nagy köszönet Robinak, hogy közben mindent megoldott itthon. Hozta, vitte a gyerekeket.

• Nemsokára új darabot próbálsz.

Viki: Czajlik József rendezi Leonyid Zorin Varsói melódia című darabját, amelyet Lucskay Róberttel játszom majd. Januárban kezdjük az online próbafolyamatot. Az előadás a Paraván nevű polgári társulásom produkciója lesz. Egy lengyel diáklányt játszom, aki opera énekesnőnek tanul Moszkvában. Találkozik egy orosz egyetemista borász fiúval. Jön a szerelem, amit azután egy 1947-es törvény kettészakít, ugyanis eszerint az oroszok nem vehetnek el más nemzetiségű állampolgárt. Tíz év múlva és húsz év múlva ismét találkoznak, de a többit nem árulom el. Márciusban lesz a premier.

• Annyit beszéltünk a munkáról, hogy most már jöjjön az ünnep! Milyen karácsonyi szokásokat hoztatok otthonról, Vágsellyéről, illetve Rimaszombatból?

Viki: Nálunk mindig káposztaleves volt, jó gazdagon meg rántott hal krumplisalátával vagy tört krumplival, ki, mit szeretett és sok-sok rántott hús. (mosolyog)

Robi: Nálunk teljesen másképp volt. Tejszínes lencseleves került az asztalra, egész nap nem ettünk húst, csak este halat majonézes krumplisalátával. Nem tartottuk az ősi karácsonyi szokásokat a panellakásban, ahol laktunk. Mi már a gyerekeknek próbáljuk szélesebb horizonton bemutatni, miről szól a karácsony. Itt van ez a zongora. Szenteste együtt zenélünk, énekelünk majd.

Viki: Amióta gyermekeink vannak, Bendegúz januárban lesz nyolcéves, Benjámin hároméves, az adventi időszakot arra fordítom, hogy beszélgessünk az ünnepekről, az adventi koszorúról, a gyertyák szimbolikájáról, várjuk a Mikulást, díszítjük a lakást, mézeskalácsot sütünk, rákészülünk a karácsonyra. Csak saját készítésű díszek vannak a karácsonyfánkon. Bár sajnálom, azt a sok fát, amiket kivágnak ilyenkor.

• Ajándékozás?

Viki: Az egyik adventi vasárnapon mindannyian levelet írunk a Jézuskának és bedobjuk ezeket egy karácsonyi postaládába. Megígérjük, hogy jók leszünk, és megírjuk, ki, mire vágyik. Próbálom a fiúkat arra vezetni, hogy egyszerű ajándékokat kérjenek, minél kevesebbet, és olyat, amire valóban vágynak. Persze, megköszönjük a Jézuskának az elmúlt évet és mindent, amit kaptunk. (mosolyog)

Robi: Az utca közepén van egy gyönyörű református templom. Karácsonykor összejön ott szinte az egész falu, és nagyon szép, meghitt ünnepséget tartunk. Ez alap hangulatot ad az embernek az ünnepi vacsorához. Karácsony első ünnepén otthon vagyunk. A második ünnepen pedig az első házasságomból született nagy gyermekeimmel elmegyünk anyukámhoz, ahol ebédelünk és kibontjuk a csomagokat. Megpróbáltuk megtörni ezt a tradíciót, de anyám kiborult. Megérkezik Lili és Áron, átadják az ajándékokat a kicsiknek, és indulunk Vágsellyére. Azt szeretem a legjobban a karácsonyban, hogy meg lehet állni, és nem kell sehová rohanni. Ez fantasztikus!

Bárány János
fotó: Záborszki Réka

Top