Közösségünk jövője a tét



Nem szólni akkor, amikor a szólásnak szüksége, küldetése és ideje van, a felelősség elmulasztása. Nem szólni, amikor a kisebbségben lévő nemzetrész művelődése van veszélyben a törvényhozás részéről, megbocsáthatatlan bűn. Nem szólni, amikor az alkotmányos jogot felülírja a törvény, annyit jelent, sorsunk alakulásáért nem vállaljuk a döntést.

jokai

Az eltelt közel száz évben érdekeinket folyamatosan érvényesíteni kellett, mert a traumatikus történelmi események kényszerpályára sodorják a finom és halk szavúakat. Vannak, akik közben megfáradnak, feladják a napi küzdelmet, akik anyanyelvüket, kultúrájukat a hallgatás oltárán feláldozzák. A mai nap nem róluk szól, hanem rólunk, akiknek fontos oktatási intézményeink, anyanyelvünk, kultúránk védelme, és felemeljük szavunkat, ha meggondolatlan lépésekkel veszélyeztetik azokat.

Nyíltan kell szólnunk napjaink égető problémájáról, hogy a 10 % alá apadt magyarság a jelenlegi közoktatási törvény értelmében fenn tudja-e tartani a számarányához viszonyított magas számú iskoláit. A törvény által meghatározott minimális osztálylétszámokat jelenleg a 261 magyar iskola 1/3-a nem teljesíti. Az első évfolyam minimális létszáma 11, a második, harmadik, negyedik évfolyamé már 13. A törvényalkotóktól kérdezzük, hogyan lehet a 11 elsősből egy év alatt 13 másodikos?! A felső tagozaton a minimális osztálylétszámot 15 gyermek alkotja. A törvény hatályba lépését ugyan 2016 szeptemberére halasztották, de már most sürgősen keresnünk kell a számunkra megfelelő megoldást.

Tavaly 263, ebben a tanévben 261 magyar tanítási nyelvű alapiskola működik, de már az előző öt-hat évben is szűntek meg iskoláink. Régebben átlagosan 20–22 gyerek volt egy-egy osztályban, mostanában ez általánosságban tízre csökkent.

Súlyos feladat számunkra, hogy miként szervezzük iskoláinkat. Ez elsősorban a diákok létszámán múlik. Van-e lehetőség abban az iskolában, amelyből elfogy a gyerek? Meg kell-e tartani a kisiskolákat, az összevont osztályokat, vagy kistérségi iskolákat kell létrehozni megfelelő iskolabusz-hálózattal? Esetleg egy-egy nagyobb iskola mellett működő kihelyezett osztály, tagiskola jelenti a hosszú távú kiutat?

A könyörtelen számok elgondolkodtatóak, mellettük a minőségi oktatás kérdését is meg kell vizsgálni. Halaszthatatlanul el kell gondolkodni a minőség és az eredményesség, a racionális iskolaszerkezet és a hatékony nevelés tényezőin. Regionális szinten, kompromisszumokra törekedve, az érintett települések sajátosságait, fejlődését figyelembe véve kell felelős döntést hoznia az intézményeinket fenntartó helyi közösségeknek, a szlovákiai magyar pedagógusoknak, szülőknek, egyházaknak, civil szervezeteknek ás pártoknak.

1990 óta törvényi háttér soha nem volt ennyire megszorító, kisebbségi sorsrontó. Az első évfolyamban az olvasás és az írás elsajátításának foka, minősége a gyermek további sorsának meghatározója lesz. A gyermek szellemi fejlődését nem lehet mesterségesen felgyorsítani. A pedagógiai alapja az egyéni fejlődéshez szükséges idő biztosítása. Nem véletlen, hogy az első évfolyamban heti 9 órát biztosítanak a szlovák tannyelvű iskolákban az olvasás és az írás elsajátítására. A magyar tannyelvű iskolákban a néhány éve még érvényben lévő 7 óra sem volt garancia a képesség elsajátítására, és jelenleg 5 órában szabta meg a minisztérium első osztályban az anyanyelvi órák számát. Ha többre van szükség, a szabad órasáv heti három órájával ki lehet egészíteni heti 8 órára is. Amennyiben így tesznek iskoláink, nem marad lehetőségük az intézmény arculatát formáló pedagógiai program megvalósítására, hátrányba kerülnek a sokszínű programokat kínáló szlovák iskolákkal szemben.

Kié is az iskola? Az államé? És ki az állam? Az állampolgár, a választó, mi mindannyian. Jogunkban áll ésszerű indokok mentén kiállni, dönteni a mindenkori hatalmi tervezés ellenében. Kultúrát és anyanyelvet ápoló, minőségi nevelést megvalósító kisiskoláinkat nem temetni, hanem közös összefogással építeni, gyarapítani kell, erre a megmaradást segítő feladatra kell buzdítani. Ez a dolga minden magyar település lakosságának, önkormányzatának, de legfőképp a helyi értelmiségnek.

Számos lényeges döntés az önkormányzatok kezében van. Egyebek mellett az, hogy lehetőséget teremtsenek magyar óvodai csoportok nyitására. Mert hiába szorgalmazzuk lépten-nyomon, hogy magyar ajkú gyerek magyar iskolába való, ha olyan településen, ahol lenne ugyan gyerek, nincs magyar óvoda, aminek azután természetes folytatása lehetne a magyar iskola. Mintha az ebben határozni hivatottak nem tudatosítanák, hogy a ma diákjaiból lesz a szlovákiai magyarság következő nemzedéke.

Ki kell mondani, ha nem lesznek minőségi iskoláink, a magyar szülő, értelmiség elveszti hitét a magyar iskolákban. A magyar iskolának nemcsak elkötelezett magyarokat kell nevelni, hanem sikeres magyarokat is, akik megállják a helyüket nemcsak a hazai, hanem az európai munkaerőpiacon egyaránt.

Kívánom, a  mai nap hozzon új szemléletet, gondolatokat, új meglátásokat, vitákat. Szülessenek elképzelések, tettek, cselekedetek, melyek felülírják az önmagunkba fordulás és lemondás, önfeladás napi gyakorlatát. Gondolkodjunk együtt a jövő feladatairól! A közösség jövőjéről van szó. Egy fogyó nemzeti kisebbség életéről. Hívjuk egymást hazát és jövőt építeni!

Jókai Tibor, az SZMPSZ elnöke

(a nagygyűlésen elhangzott beszéd szerkesztett változata)

Top