Egész Európát végigzenélte, 75 évesen is aktív



Zenei pályafutása során egész Európát végigturnézta a komáromi Hanzsér Árpád. Az 1946-ban született billentyűs, zongorista, zeneszerző sokáig zenélt együtt Čekuval, azaz Čerňanský Rudolffal a Modific együttesben, miközben olyan magyarországi művészekkel is állt egy színpadon, mint a legendás Alfonzó, Pege Aladár, Koós János, Csala Zsuzsa, Komár László vagy éppen Zalatnay Sarolta. Vele beszélgettünk.

Komáromban az idősebbek és középkorúak közül talán mindenki ismeri legalább látásból Hanzsér Árpádot. Bár rengeteg helyen megfordult aktuális zenekarával, mindvégig hű maradt szülővárosához, Komáromhoz. Ma is itt él a hamarosan 76. életévét betöltő zenész, zeneszerző.

• Mikor került kapcsolatba először a zenével?

– Kisgyerekként, 5 és fél évesen kaptam a szüleimtől egy tangóharmonikát. Magam tanultam meg rajta játszani, autodidaktaként, bőszen gyakoroltam. Pár évvel később, talán 8 éves lehettem, pedig már az első fellépésen is túl voltam – a Litovel határvadász ének- és tánczenekarral. Ezután már nem volt megállás, korkedvezménnyel, már 14 évesen, hivatásos zenész lehettem. Akkor a hatóságok azt is figyelembe vették, hogy édesapám súlyosan beteg, így zenészként kenyérkeresővé léphettem elő.

• Egyetért azzal, hogy az 1972-ben alakult Modific, majd később, 1977-től az Ex-Modific volt a legnépszerűbb zenekara?

– Igen, hiszen egész Európában játszottunk. Ebben az időszakban Belgiumban, Nyugat-Németországban, Svájcban és Ausztriában számos fellépésünk volt – a bécsi Chattanooga nevű szórakozóhelyen sokáig állandó jelleggel zenéltünk. Hónapokig turnéztunk Norvégiéban. Skandináviában előfordult, hogy 24 óra alatt, egymást váltva a volán mögött, közel 1500 kilométert tettünk meg egy kisbusszal, és néhány órával a megérkezésünk után fel is léptünk.

• Milyen zenét játszottak ekkor?

– Ez még a diszkó korszak előtt volt, alapvetően popzenét, az aktuális, többnyire angol nyelvű világ-slágereket, bárzenét. Volt, hogy az adott ország slágereit is felvettük repertoárunkba, akár néhány nap alatt megtanultuk ezeket, profi zenészek voltunk. Mindenhol felléptünk, ahová hívtak, klubokban, diszkókban, pubokban, éttermekben, koncerttermekben. A ’80-as évekig tartott ez az időszak, ám akkor jött a diszkó korszak, a „műzene”, ami sajnos kissé tönkretette az élő zenét.

• Akkoriban azért nem mehetett mindenki nyugatra. Hogy lehet, hogy Önök mégis mehettek?

– Igyekeztünk figyelni arra, hogy ne kövessünk el olyasmit, ami miatt megtiltják. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy semmilyen apró szabályt nem szegtünk meg, például ami néhány nyugati cucc behozását illeti. Így is előfordult, hogy egy-egy zenekarnak, vagy zenésznek megtiltotta a kiutazást a kommunista rezsim, valamilyen ártatlan vagy mondvacsinált dolog miatt…

• Az nem merült föl, hogy dobbantanak, kint maradnak, és ott építenek karriert?

– Azért ez nem volt ilyen egyszerű, idegenben új életet kezdeni. Talán a többiek nevében is mondhatom, hogy egyszerűen szerettük Komáromot és a környéket, szerettünk itt élni, hazajönni, és nem akartunk búcsút inteni ennek a világnak, családtagjainknak, barátainknak. Lokálpatrióták voltunk, egyúttal profi zenészek, tehát zenélni is akartunk. Ha a rendszer szabályait betartottunk, ezt megtehettük, még ha korlátozások mellett is.

• Előfordult, hogy világhírű zenészekkel is összefutottak?

– Sok jó zenésszel találkoztunk a világ minden tájáról, előfordult, hogy egymás után léptünk fel, még az is megesett, hogy egy-egy szám erejéig együtt is zenéltünk. Talán a ghánai-angol és karibi zenészekből álló Osibisa együttest emelném ki, Gelsenkirchenben együtt léptünk fel. Ők 40-50 évvel ezelőtt világhírűek voltak, jazzes elemekkel tarkított afro-rockkot játszottak.

• Sok magyarországi művésszel lépett fel, általában zongorán, billentyűn kísérve őket. Ha csak egyvalakit emelhetne ki közülük, ki lenne az?

– Alfonzó, azaz Markos József. De még egyet muszáj mondanom, Jákó Vera nótaénekest.

• Miért pont ők?

– Alfonzónál a személyisége és az egyedi előadása miatt. Emlékszem arra, hogy 1986-ban Siófokon zenéltünk, és a fellépés után a hotel teraszán üldögéltem, amikor odajött hozzám Alfonzó, aki akkor tolmácsként tartózkodott ott. Egy söralátétre felírta, milyen repertoárt kell játszani a humoros-zenés estjein, és megkérdezte, lenne-e kedvem csatlakozni hozzá. Mondtam, hogy oké. Megkérdezte, van-e autóm? Mondtam, hogy az sem gond… Ezt követően nagyjából 40 alkalommal léptünk fel együtt Magyarország különböző pontjain, főként SZOT-üdülőkben (szakszervezeti szállodákban), fiatal közönség előtt. Jakó Verát pedig azért emeltem ki, mert 1979-es közös produkciónknak köszönhetően (a budapesti InterContinental Hotelban) egy addig számomra teljesen új műfajjal ismerkedhettem meg, a nótákkal és a népzenével.

• Miközben beszélgetünk, rengeteget zenészt és előadót sorol, akikkel már fellépett… Terjedelmi okok miatt nem tudunk mindenkit megemlíteni.

– Tényleg sokan vannak. Akár komáromiak, akár a szélesebb régióból, szlovákok, magyarok, néhányan külföldről. Mindannyiukra örömmel gondolok.

• Azt mondja, a diszkó korszak eléggé betett az élő zenének. A későbbiekben hogyan alakult a zenei pályafutása?

– Szinte mindig volt valamilyen formáció, amiben billentyűsként játszottam, a 90-es évektől kezdve legszívesebben jazzt, jazz-rockot. De jöttek a színházi produkciók is, előadói estek, musicalek, akár iskolai fellépések, szereztem zenét, voltam zenei rendező. 10 évig tanítottam a komáromi Yamaha zenesuliban, keyboard-ot, azaz billentyűs zenét, illetve programozást. 1984-től a mai napig vállalok zongorahangolást, eddig egészen pontosan 2118 hangszert hangoltam újra.

• Már nem mai gyerek, ahogy mondani szokás, lassan betölti 76. életévét. Tervezi, hogy még zenél a komáromiaknak?

– Valóban megvannak az éveim, de ma is aktív vagyok, a dél-komáromi Mirage együttesben játszom, ma is próbára megyek. És szerepel a terveimben egy búcsúkoncert is. Itthon, Komáromban, azokkal a zenésztársaimmal együtt, akik még itt vannak. Barátaimnak, az ismerőseimnek, a komáromiaknak. Nincs még konkrét időpont, azt sem tudom, hogy pontosan hol és kikkel, de a közeljövőben szeretnék egy jó kis koncertet tető alá hozni.

Hanzsér Árpád zenei pályafutása

1959-ben, 13 évesen már Rigó Pál zenekarában játssza a Kék Duna keringőt Komáromban, az akkori Centrál szállóban.

1961-ben két éven át a komáromi Jazz Quartett formációban billentyűs (zongora, keyboard), közösen Bobálová Marikával (ének), Gablech Dušannal (dob) és Procházka Lászlóval (basszusgitár).

1965-ben pedig a komáromi színházban – akkor Magyar Területi Színház, ma Jókai Színház – is zenélt zenekarával a Handabasa című musicalben, később a kassai Thália Színház alapításakor a teátrum munkatársa, zenei rendezője Beke Sándor meghívására (Charlie nénje című musical).

1972-ben Wágner Jenő dobos kezdeményezésére alapították meg a Modific együttest, mely nemcsak a régióban vált híressé. Az elkövetkező években a fél világot végigturnézták a zenekarral. Ekkor 7 fő alkotta az együttest, Hodek „Papír“ Béla, Balaskó „Pille“ Ferenc, Čerňanský „Čeku“ Rudolf a fúvós szekciót, míg Wágner Jenő, Molnár László, azaz „Artúr“, Džubák Marián és Hanzsér Árpád a ritmikát adták a zenekarban.

1976-ra 5 főre csökkent a banda, néhányan távoztak, volt, aki cserélődött. Míg nyugaton akkori világ-slágereket játszottak, itthon saját számokat is előadtak, például SZISZ-bulikon (SZISZ: Szocialista Ifjúsági Szövetség), illetve rengeteg magyarországi fellépést is vállaltak.

A ’60-as, ’70-es és ’80-as években egy sor magyarországi művésszel volt közös produkciója, köztük Csala Zsuzsával, Kibédi Ervinnel, Pege Aladárral, Koós Jánossal, Komár Lászlóval, Tahi Tóth Lászlóval vagy éppen Zalatnay Saroltával. 1986-tól a legendás Alfonzó fellépéseit kísérte zongorán. 1984-től 1994-ig a pozsonyi Chips Bandben zenél.

Zeneszerzőként Weöres Sándor verseit zenésítette meg – összesen 45-öt –, majd ezeket egy produkció keretében óvodásoknak és alsó tagozatos iskolásoknak mutatták be 1994-től nyolc éven át – Almásy Erzsébet, illetve Pataky Katalin énekesnőkkel. Ebben az időben 5 éven át a komáromi GIMISZ diákszínpad produkcióiban működött közre, Kiss Péntek József felkérésére.

A kétezres évek elején Boráros Imre színművésszel sok közös fellépésük volt, Csáky Pál drámáit adták elő, illetve egy kabaré előadással is járták a világot, utóbbival New Yorkban és környékén léptek fel 2002-ben, majd 2004-ben egy kanadai turné következett. Azóta is zenél.

Csaba Ádám
(nyitókép: a komáromi Jazz Quartett)

Top