Alzheimer-kór, egy világméretű népbetegség

Szlovákiában jelenleg megközelítőleg 60 ezer ember küzd Alzheimer-kórral, és ez a szám 2040-re előreláthatólag eléri a 180 000-et, a világban pedig jelenleg 47 millióra tehető a betegek száma. A Nemzetközi Alzheimer Társaság kezdeményezésére az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1994-ben szeptember 21-ét a kór világnapjává jelölte ki, hogy ezúton próbálják felhívni a figyelmet a memóriavesztéssel és teljes leépüléssel járó betegség rohamos terjedésére. Ennek apropóján a komáromi Szabó Roland neurológussal, a pöstyéni A. Winter kórház orvosával, Alzheimer központjának főorvosával beszélgettünk a rettegett betegségről.

Milyen tényezők állnak a betegség hátterében?

– A demencia, vagyis a leépülés hátterében több tényező is állhat. Az egyik a vasculáris, vagyis az agyi vérellátás zavara, a másik a neurodegeneratív-sorvadásos demencia, melynek leggyakoribb oka az Alzheimeres manifesztáció. Ha a tünetek alapján felmerül a gyanú, hogy a beteg memóriazavarai mögött neurodegeneratív kór húzódik meg, első körben ki kell zárni azokat a betegségeket, mint a depresszió, a krónikus vagy poszttraumás stressz, a pajzsmirigy-rendellenességek, a B12 vitamin hiánya, amelyek hasonló tüneteket okozhatnak. A diagnózis felállításához szükséges a belgyógyászati, pszichiátriai, neurológiai kivizsgálás.

Mikor ajánlott orvoshoz fordulni?

– Mindenkivel megesik, hogy időnként elfelejti, hová tette a telefonját vagy a kocsikulcsát. Betegségre akkor kell gyanakodni, ha ezek állandósulnak, illetve gondot okoz a megfelelő szavak megtalálása, beszélgetés fonalának a követése, írás közben betűtévesztés jelenik meg, problémát okoz az írott szöveg megértése, térbeli tájékozódás, arcfelismerés vagy a korábban rutinosan végzett feladatok ellátása. Gyakran, még a kognitív képességek csökkenésének megjelenése előtt személyiségbeli változásra figyelnek fel a hozzátartozók. Introvertálttá, motiválatlanná, szorongóvá vagy éppen agresszívebbé válik az érintett.

Mennyire gyors lefolyású a betegség?

– A kórképnek két típusa ismert. A korai, tehát a praesenilis Alzheimer-kór, amikor az értelmi leépülés ötvenéves kor körül kezdődik el, viszonylag gyors lefolyású. Alois Alzheimer, a neves frankfurti neuropatológus is egy 51 éves nőbetegnél írta le először ezt a kórt 1906 novemberében. Ugyanakkor az időskori lassú progresszióval, négy szakaszban, 8-10 év alatt fejlődik ki teljesen. Az első fázisban a tünetek még annyira nem tűnnek aggasztónak. Sokan ebben az időszakban az előrehaladott korukkal magyarázzák a feledékenységüket. Jellemző, hogy a személy rövid időn belül megismétli ugyanazt a kérdést, vagy újra elmondja ugyanazt. A második fázisban már észrevehetően leromlik a memória. A tünetek állandósulnak, egyre több nehézséget okozva a mindennapi életvezetésben. A betegek tér- és időorientációja romlik, egyre nehezebben ismerik ki magukat a megszokott környezetükben és egyre nagyobb gondot okoz számukra az arcfelismerés. Harmadik fázisban már problémát okoznak az olyan egyszerű cselekménysorok is, mint az öltözködés, tisztálkodás stb. Egyre jobban elhagyják a szavak. Az utolsó stádiumban a beteg teljesen elveszíti a memóriáját, a beszéd- és gondolkodási képességét, és már egyáltalán nem képes ellátni önmagát. És ettől a ponttól kezdve valójában már nem sokat tudunk tenni a betegekért. Végstádiumban a betegnek már a nyeléssel, vizelettartással, mozgással is problémái vannak, általában az immunrendszer működése legyengül, nem tudja felvenni a harcot a kórokozókkal szemben és végül bakteriális tüdőgyulladás, vagy egyéb fertőzés okozza az érintett halálát.

Az Alzheimeres betegek ápolása hatalmas lelki terhet ró a családokra. Ráadásul nem engedheti meg magának mindenki, hogy feladja a munkáját és napi huszonnégy órában ápolja a beteg hozzátartozóját. Milyenek a lehetőségek a betegek intézményes elhelyezésére?

– Sajnos ez a kór hatalmas terhet ró a családokra. Általában maguknak a betegeknek is, főleg, ha a kezdeti stádiumban szembesülnek vele, borzasztóan nehéz szembenézniük, és elfogadniuk a diagnózist. Szinte egyedülálló Ronald Reagan kedélyes bejelentése az amerikai népnek, hogy „e kórnál mindig új arcokkal találkozom.” Ez egy óriási trauma, ezért akik aktívan gondozzák a beteget, sokkal jobban ki vannak téve a kiégésnek és a depressziónak. Sokszor, ha nem látnak javulást, magukat hibáztatják, ha pedig nem bírják tovább és mégis az intézményes ellátás mellett döntenek, akkor úgy érzik kudarcot vallottak. Miközben maga az alapbetegség kezelés mellett is csak némileg lelassítható, de nem gyógyítható. Sajnos a betegség lefolyásának a lassítása sem egy örömteljes folyamat. Alattomosan rombol tovább, míg a beteg teljesen le nem épül szellemileg. Ilyenkor már szinte lehetetlen otthoni ápolásuk. Az utóbbi években egyre több olyan szociális otthon nyílt, amelyben lehetőség van ezeknek a betegeknek az elhelyezésére. A beteg szempontját nézve azonban az intézményes elhelyezés lehetőségét kizárólag az utolsó „hospice” szakaszban kellene kihasználni. Az Alzheimer-kórral élők számára ugyanis a megszokott környezet biztonságérzetet nyújt, csökkenti a betegség kísérőtüneteként fellépő nyugtalanságot és késlelteti a depresszió kialakulását, illetve súlyosbodását. Az adaptációs nehézségek fatális következményekkel járhatnak. Felgyorsítják a betegség lefolyását, ami a páciens halálához vezethet.

Megelőzhető az Alzheimer-kór kialakulása?

– Mivel a mai napig nem tisztázott e „csendes járvány” etiológiája, nem igazán tudjuk, mi indítja el az agyszövet belsejében kialakuló béta-amyloid plakkok és tau fehérje kialakulását, melyek gyengítik az idegsejtek működését, és ezáltal sejtpusztulást idéznek elő. Idősebb korban azonban mindenképpen ajánlott „edzésben” tartani magunkat úgy szellemileg, mint testileg. Fontosak a társas kapcsolatok. Rengeteget tehet a család az időskorba lépett szülőkért azzal, ha bevonja őket a mindennapokba, és közös programokat szerveznek. Hangsúlyoznám, hogy itt együtt töltött minőségi időre gondolok, amibe belefér a kirándulás, társasjáték, kártyázás, beszélgetés. Minél több generáció van együtt, annál több a pozitív hozadéka ezeknek a találkozásoknak. Bizonyított tény, hogy az idős emberekre szellemileg-lelkileg kifejezetten pozitív hatással van a gyerekek jelenléte. Emellett még ajánlani tudom a zenehallgatást és az agytornát, keresztrejtvényfejtést is és a családtagként jelenlévő háziállatokat, az ún. „pet-therapy”-t. Ez így egyben, az otthon melege, ami igazán fontos.

Összefüggésbe hozható a betegség az egészségtelen táplálkozással?

– A helytelen, szénhidrátokban, zsírokban, feldolgozott élelmiszerekben gazdag táplálkozás számos szív- és érrendszeri, diabetes, daganatos megbetegedés kialakulásával összefüggésbe hozható. Az Alzheimer-kórnál, és más neurodegeneratív betegségeknél viszont érdekességnek hatnak a nikotin protektív hatásáról szóló értekezések. Alzheimer professzor még a boncolásnál sem tette le szivarját. Természetesen a mértéktelen alkoholfogyasztás nem üdvözítő. A mozgás, a folyadékbevitel és a humor jelenléte a legfőbb „szentháromság”.

Janković Nóra

Top