A komáromi Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskola történetéről keveset tudni, pedig fontos szerepet játszott a város életében, a középréteg megszilárdításában. Hiánypótlónak számított tehát a helytörténeti kötetek szerzőjeként is ismert Kulcsár Sz. Zsuzsanna tanár előadása, amelyet a Duna Menti Múzeum Baráti Körének meghívására tartott a Zichy-palotában.

A bevezetőben rámutatott, hogy Komárom helytörténete kivételesen gazdag, és még mindig sok olyan területe van, amelyről keveset beszélünk. Ezek egyike a Polgári Leányiskola, amely évtizedekig hozzájárult a város középrétegének megszilárdításához. Megalapítása azonban nem volt zökkenőmentes. Hiába adta ki 1868-ban Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter az általános tankötelezettségre vonatkozó közoktatási törvényt – melynek értelmében az ötezer lakosnál nagyobb lélekszámú helységekben felsőbb népiskolát kellett nyitni, amely a hatosztályos elemire épül, míg a nagyobb községeknek felső népiskola helyett – „ha anyagi erejük engedi” – polgári iskolák létesítését írta elő. A jogszabály külön kiemelte a nők iskoláztatásának és felzárkóztatásának fontosságát. Törvény ide, törvény oda, az akkor 12 576 lakost (ennek 55%-a nem tudott sem írni, sem olvasni) számláló Komárom városatyái, Tátray József polgármesterrel az élen, bizony nem tettek semmit az előírt leányiskola megalapítása érdekében.

A nők vették kezükbe az ügyet

Ez addig húzódott, míg Pap Gábor püspök feleségének el nem fogyott a türelme, és felhívást nem tett közzé a Komáromi Lapok 1882. decemberi számában: „…úgy látszik, hogy a férfiak e téren csak lelkesedni tudnak, de tenni nem. Tegyünk hát e téren mi nők, kik ezen ügy által közelebbről vagyunk érdekelve. …hogyha mi leszünk a kezdeményezők, akkor a férfiak sem fognak hátramaradni. Fel hát Komárom lelkes hölgyei!” A nőegylet talpraesett elnöke azonban ennyivel nem érte be, kéréssel fordult Tisza Kálmán kormányelnökhöz, aki utasította Trefort Ágoston vallás- és közoktatási minisztert a komáromi iskolaalapítás szorgalmazására. Treffort ekkor elküldte miniszteri biztosát, Jagócsy Péterffy Józsefet Komáromba, akinek a személyes megjelenése a városban megmozdította az állóvizet. Átlátva a helyzetet, először egy Nőipari Egyesület létrehozásának gondolatát vetette fel, amelyből – az elképzelése szerint – először „kinőhet” egy Nőipariskola, s ennek folytatásaként ‒ vagy ettől függetlenül ‒ egy polgári leányiskola is.

Első lépés: Nőipariskola

A   városatyák beadták a derekukat, és adtak a Nőipariskola elindítására tízezer forintot. Hofer Ferenc, a Klapka téri vaskereskedő felajánlotta az egyik raktárhelyiségét a létesítendő Nőipariskolának. Lett is majd nyolcvan jelentkező, de amikor szeptemberben a szülők meglátták, milyen körülmények között folyna az oktatás, meggondolták magukat. Így a kezdeti reményekkel ellentétben 1882-ben csupán tizennégy tanulóval indult el a tanítás. Ám miután új helyre költöztek ‒ a város által bérelt, Jókai utcai Hollósy-házba, a későbbi Népbank épületébe ‒ a 70-et is elérte a létszám.  Az iskola rendkívül jól prosperált. Az itt képzett varrónők, masamódok, virágkötők nagyon keresettek voltak. A tanítás azonban csupán az iparmunkákra összpontosított, pedig legfőképpen a polgári családok érdeke kívánta volna azt, hogy lányaik a műveltségnek legalább az alapfokozatát érjék el. Egyre-másra jelentek meg a sajtóban egy magasabb műveltséget nyújtó polgári iskola megalapításának hívei. Ismét elkezdődtek a Városi Tanáccsal folytatott egyezkedések. Mígnem a városatyák beleegyeztek egy polgári iskola létrehozásába azzal a feltétellel, hogy a Nőipariskolát diákokkal, berendezésével, tanáraival együtt „beleolvasztják” a polgári iskolába. Így alakult meg 1892-ben ugyancsak a Hollósy-házban a komáromi Polgári Leányiskola.

Megvalósulatlan ambíciózus tervek

Kulcsár Sz. Zsuzsanna előadásában szó esett arról is, hogy gondot okozott a megfelelő tanárok biztosítása, ugyanis óriási volt a hiány az egész országban szakképzett pedagógusokból. Ezen később a tanítónőképzők elindítása enyhített. Végül a miniszteri biztos a Brassóból érkezett Geőcze Saroltát tette meg a Komárom vármegyében egyedülálló iskola igazgatójának. Egyre nagyobb tudású, legendás tanárok kerültek a katedrára. Idővel, a több mint száz tanulóval működő intézmény részére kicsinek bizonyult az épület. A helyzetet a komáromi Pulay Kornél országgyűlési képviselő oldotta meg, aki felajánlotta a mai Határőr utcában lévő telkét. Az iskola épületének (amelyben ma szlovák tannyelvű alapiskola működik) földszinti termeibe azonban Tátrayék az elemi iskolát költöztették. Nagy szükség lett volna egy internátusra, mert a diákok nagy része „kosztos” volt. A Tisza Kálmán főgondnoksága alatt működő Dunántúli Ref. Egyházkerület ugyan ajánlatot tett egy internátus létrehozására, azonban egy állami és városi gondnokság alatt működő, több felekezetű növendékek polgári iskolája mellett ez nem jöhetett létre.  Geőcze Sarolta 1887-ben távozott az iskola éléről. Utódjának, az ötgyermekes özvegy Komjáthyné Márkus Gizellának sem sikerült elődje ambiciózus terveit megvalósítania, azaz a Kossuth téri Foghtűy-házban kialakítania egy diákotthont. 1918-ban ő is távozott az iskola éléről.

Legendás tanítók és a vég

A komáromi Leánypolgári azonban – átélve háborúkat, forradalmakat, gazdasági válságokat, az 1919-et követő sorsdöntő napokat, notrifikációs vizsgákat – talpon maradt kiváló igazgatóival, tanáraival együtt.

1921-ben az új államapparátus a pozsonyi Holly Antalt nevezte ki az intézmény élére. Őt követte 1923-ban a legendás tanító, Banai Tóth Pál (aki 1945. január 7-én, a város bombázásakor tragikus módon a Tó utcánál vesztette életét) vette át az intézmény vezetését, aki mindent megtett, még iskolarádiót is bevezettetett, az oktatás színvonalának és körülményeinek fellendítéséért. Az igazgatói posztot a város visszacsatolása után, 1938-ban Somogyi István vette át. A fennmaradt írásos dokumentumokból tudható, hogy kivételesen humánus ember volt, megesett, hogy a komáromi kisiparosokkal harminc bőrcipőt és ugyanannyi ruhát készíttetett rászoruló, árva gyermekek részére. A fiatal hajógyári segédmunkásokat pedig éveken át saját lakásában tanította, készítette fel az érettségi vizsgákra. Az utolsó igazgatónő a Komáromban igencsak megbecsült Bátyai Mihályné Antal Gabriella volt, aki 1944 júniusában egy szöveges üzenettel várta a tanulókat az iskola kapuján: „Akinek szüksége van bizonyítványra, jelentkezzen az igazgatónőnél. Az iskolának ezennel: VÉGE.”

A lebilincselő előadást követően több jelenlévő is megjegyezte, hogy édesanyja, nagyanyja az iskola diákja volt, és egész életükben nagy szeretettel, hálával emlegették csodálatos tanáraikat.      

JN.

Kapcsolódó cikkeink:
Egy 374 éves gimnázium története
Akit a patkányok tettek híressé
Volt egyszer egy Apollo mozi
(H)ősrepülők Komáromban