Míg Szlovákia tavaly a legtöbb lakossal büszkélkedhetett történelme során, Komáromban tovább csökkent a népesség: az elmúlt évtizedben a város összlakosságának 10 százaléka tűnt el. Mi áll a szomorú statisztika hátterében, megállítható-e a csökkenés, hová tűnnek a városlakók Komáromban és Gútán?

Komáromban 2001-ben még több mint 37 ezren éltek, 2015-re azonban már csak 33 889 ember neve szerepelt a lakossági nyilvántartásban. Az elmúlt közel 15 évben tehát évente mintegy 150-300 emberrel csökkent a város lakossága. Tovább rontja a statisztikát az is, hogy a nyilvántartott lakosok közül többen már nem élnek életvitelszerűen a városban – külföldön, esetleg más szlovákiai városban laknak vagy tanulnak –, állandó lakcímként azonban még Komárom szerepel az irataikban. Még ha nem is ismernénk a rémisztő számadatokat, akkor is feltűnne, hogy egyre kevesebben mozognak a belvárosban, leginkább csak idős komáromi lakosokat látunk üldögélni a Klapka tér padjain, a boltok száma igencsak megfogyatkozott, rengeteg a kiadó üzlethelyiség, a fiatalok többsége pedig már diákkorban eldönti, hogy később külföldön szeretne szerencsét próbálni. A lakosok száma nem presztízs kérdése, gazdasági szempontból sem előnyös a drasztikus csökkenés – az állam ezen mutató alapján utalja ugyanis a jövedelemadókból befolyó pénzösszeget. A városi költségvetésben az is megmutatkozik, ha a lakók a szemétilleték mellőzését vagy csökkentését kérik arra való tekintettel, hogy nem itt töltik mindennapjaikat. Több ezer ilyen kérvényt kap az önkormányzat évente, ezeknek egy része diákokra vonatkozik, illetve külföldön élő munkavállalókra. Ezernél is több olyan lakos van ezen kívül, akiknek nincs a városi hivatal által ismert hivatalos lakcíme – ebbe a csoportba nemcsak a hajléktalanok, de a huzamosan távol tartózkodók vagy az átmeneti címeken élő lakosok is beletartoznak. Azt is figyelembe kell venni ugyanis, hogy az albérlők többsége nem szerepel a hivatalos statisztikákban, pedig jó néhány diák és egyetemista oldja meg így a lakhatását.

A város természetesen nyilvántartja azok számát is, akik hivatalosan el-, vagy éppen beköltöztek Komáromba. Az elköltözők az utóbbi tíz évben minden évben többen voltak, mint a betelepülők – évente 400-500 között mozgott a számuk. Tavaly például 381-en választották Komáromot, míg 497-en más város mellett döntöttek. A város népessége szempontjából érdemes megnézni a születések és halálozások számát is. Az országos átlaghoz képest a komáromi régió ugyan rosszabb adatokkal rendelkezik, de jelentősebb kilengés nem tapasztalható. Az elmúlt 10 évben csaknem minden évben 300 alatt mozgott az újszülöttek száma, érdekesség, hogy a tavalyi éven kívül eddig csak 2006-ban jött a világra több lány. A halálozások száma pedig a korábbi évek 350 körüli értékéről tavaly először emelkedett 400 fölé, vagyis a halálozások száma jelentősen magasabb a születések számánál.

Stagnál Gúta, de öregszik

A járás többi városában nem bukkanhatunk markáns változásokra. Gútának 2003-ban 10 600 körüli lakosa volt, 2015-ben is hasonlóan alakult a népesség száma: tavaly 10 503-an lakták a Vág-parti kisvárost. Az elmúlt tíz évben többen voltak az odaköltözők, évente mintegy 100-140 ember költözött be, míg 60-90 távozott. Tavaly viszont picivel többen költöztek el, mint fordítva. A gútai társadalom is öregedik, tavaly mintegy 2100 nyugdíjas korú ember élt a városban, a legtöbben pedig a 30-62 év közötti korcsoportba tartoztak. A városban az utóbbi pár évben az elhalálozottak és az újszülöttek száma is csökkent. Tavaly már csak 99 gyermek született, és 122-en hunytak el.

A szociológusok előrejelzése szerint a városok öregedésével Szlovákia 2060-ra a negyedik legöregebb ország lesz az Európai Unióban. A jóslatok alapján 2040-re 2,2 millió nyugdíjassal kell majd számolnunk, akik így többen lesznek, mint a dolgozó réteg, akik gondoskodnak róluk. Tavalyelőtt Szlovákiában meghaladta az egymilliót a nyugdíjasok száma, miközben mintegy 2,4 millió munkavállalóval számolhattunk.

Megállíthatatlan elvándorlás?

Dél-Szlovákia gyakorlatilag az összes népességmozgalmi mutatóban rosszabbul teljesít, mint az országos átlag – kevesebb házasság köttetik, kisebb a születési arányszám, korábban halnak meg az emberek, több az abortusz és a válás. Komáromban ezen kívül nagy szerepet játszik az elvándorlás is. A szociológusok arra hívják fel a figyelmet, hogy a városból sok fiatal megy Magyarországra tanulni, ahonnan csak ritkán térnek vissza. Növekszik a magyarországi párral megkötött házasságok száma is, sokan a Duna déli partján telepednek le. A kettős életet is sokan választják, ha arra kényszerülnek, két hely között ingáznak. Pontos adatok azonban nincsenek, a mobilitás és az uniós szabad tér miatt komolyabb mérésekre és elemzésekre lenne szükség.

Országos szinten azonban évente mintegy 30 ezer fiatal mondja fel a hazai biztosítását, mert külföldön járnak egyetemre vagy vállalnak munkát. Az elmúlt öt évben a számuk meghaladta a 150 ezret. Aki már befejezte tanulmányait, Csehországban, Ausztriában és Nagy-Britanniában telepedett le. Az itthon tanuló középiskolásokkal sem jobb a helyzet: a végzősök között készült reprezentatív felmérés szerint a megkérdezettek több mint 70 százaléka mielőbb távozna az országból, tehát a szülővárosából is. Az érettségizők közül egyre többen cseh, illetve magyar egyetemekre jelentkeznek. Prágában több mint hétszázan, Brünnben mintegy kétszázan tanultak tavaly.

És hogyan változhat meg a trend? A fenti adatokból kitűnik, hogy a problémakör bonyolultabb, mint azt elsőre gondolnánk, a gyermekvállalási kedv növekedéséhez és az elvándorlás csökkenéséhez több gazdasági és életminőségi feltételnek is teljesülnie kell. A javulás így valószínűleg nem évek, hanem a további évtizedek kérdése lesz.

Sztankó Annamária

Két évvel ezelőtti cikkünk a témában: Hová tűnnek a komáromiak?