REAL-K

Édesanyám zokogott, mikor meglátott a tévében

Kevesen gondolhatják azt, hogy Komáromból akár egy fényes jégkorong-karrier is elindulhat, ennek ellenére a város ma már egy magyar válogatott hokissal is büszkélkedhet. Csányi Karol kipróbálta magát a KHL-ben és Amerikában is, jelenleg pedig az Újpest csapatát erősíti. Az ukrajnai világbajnokságon ugyan idén nem sikerült csodát tennie a magyar csapattal, de a 26 éves balkezes szélsőnek még bőven van ideje a nagyobb sikerek elérésére.

• Érdekes, hogy komáromiként pont a hokit választottad, hiszen mifelénk inkább a nyárias sportoknak hódolnak…
– Én viszont szeretem, sőt, imádom a telet. Nyolc évesen ezért is próbálgattam a síelést és a jégkorongot, hiszen ez vonzott.

01

• Na de hol és ki figyelt fel rád?
– Gyermekkoromban gyakran jártam ki a befagyott Holt-Vágra, de a korcsolyapályára is. A haverokkal ilyenkor hokiztunk, és az egyik napon Jaroslav Podhorný, a Komenský Utcai Alapiskola tanítója szúrt ki minket. Ő volt az, aki meggyőzte a szüleinket, hogy foglalkozzanak velünk komolyabban, hiszen lát bennünk tehetséget. Nem sokkal később már Érsekújvárban találtuk magunkat, ha jól emlékszem, rajtam kívül még hat komáromi próbálkozott.

• Ott kezdődött tehát minden?
– Így van. Három évet tölttem a helyi klubnál, de közben Csehországba is jártam edzőtáborozni. Az egyik ilyenen szólított meg Jiři Hájek, aki 13 évesen Prágába vitt, a Kobra csapatához. Két évet húztam le ott, az alapiskolát is a cseh fővárosban fejeztem be. Nagyon szép időszak volt, hiszen élőben találkozhattam Hossával, Gáboríkkal, és szegény Pavol Demitrát is volt szerencsém látni.

• Na és Jaromír Jágr?
– Őt is megfigyelhettem, ahogy a jégen mozog, de ez már akkor volt, amikor Prága után Kladnóba kerültem. Később Chomutov következett, ahol már fizetett hokisként kellett teljesítenem. Közben egy rövid kitérőt is tettem Amerikában, a New Mexico Mustangs csapatánál vettem részt próbajátékon, három meccs erejéig. Itt tovább is marasztaltak volna, de a cseh klub visszarendelt, hiszen a bennmaradásért küzdöttek, és szükségük volt a segítségemre.

• 2011-ben viszont már a KHL-ben is bemutatkoztál.
– Aleš Totter, aki Chomutovban is az edzőm volt, az iglói Tatranský Vlci elnevezésű csapatba vitt magával. Ebben a szezonban a KHL előszobájának számító MHL junior ligában 55 meccsen 15 gólt és 10 asszisztot hoztam össze. A KHL-ben is játszottam két meccset a Víťaz Čechov és a Nyizsnij Novgorod ellen, mégpedig a Poprád színeiben. Teljesen lenyűgözött a légkör, az édesanyám otthon a tévében nézte a meccset, és közben zokogott. Ez egy beteljesült álom volt. Annyira boldog voltam, hogy még az idegeskedés is elkerült, csak a meccsre összpontosítottam. Bár gólt nem szereztem, akadt több jó lövésem is. A harmadik sor tagja voltam.

03

• Ennek ellenére a következő évben is a junior ligában maradtál…
– Így van, 2012-ben visszatértem az MHL-be, ezúttal viszont Budapestre költöztem, ahol a Patriots csapatát erősítettem. Életem legrosszabb szezonja volt. Innen igazoltam Svédországba, de még előtte újra próbálkoztam Amerikában: a Wichita Thunders (ECHL – kelet amerikai liga) csapatánál játszottam két mérkőzést. Mivel itt nem volt maradásom, maradt a svédországi negyedik liga.

• Lila mez, magyar állampolgárság, válogatott.
– Annak ellenére, hogy a Budapest Patriots csapatában eltöltött évem nem sikerült túl jól, a Magyar Jégkorong Szövetségnél mégis felfigyeltek rám. Megkerestek, hogy érdekelne-e egy esetleges magyar állampolgárság és a vele járó válogatottság? Az újpestiek már korábban felvették velem a kapcsolatot, de nekik akkor még azt mondtam, hogy szerencsét szeretnék próbálni a tengerentúlon. Mivel ott nem jött össze, később elfogadtam az ajánlatukat. Sokan segítettek abban, hogy minél hamarabb játszhassak magyar mezben, a szabályok miatt ugyanis két évet kellett rá várnom.

• Gondolom könnyen beilleszkedtél, hiszen Komáromban rádragadt a magyar nyelv….
– Fura, de egészen addig szinte egy kukkot sem tudtam magyarul, Újpesten viszont gyorsan megtanultam. Persze addig is sok mindent megértettem, de mivel gyerekkoromban szinte csak szlovák barátaim voltak, nem nagyon beszéltem a magyar nyelvet, annak ellenére, hogy magyar nevem van. Csányi nagypapám volt esztergomi, de az én szüleim otthon már csak szlovákul beszéltek.

• Hogy tetszik Budapest?
– Annyira nem szeretem, de csak azért, mert hatalmas város, és mivel én Komáromban nőttem fel, hozzászoktam, hogy mindenhova eljutok 15 perc alatt. A Singellőben éltem, szerettem a kertvárosi életet. Persze, Budapest nagyon szép város, rengeteg lehetőséggel, már ami a szabadidőt illeti, szóval nem unatkozok. A csapattársaimmal is gyakran eljárunk egy kis közös időtöltésre.

• Miből áll egy profi hokis napja?
– 8:30-kor találkozunk az öltözőben, negyed órával később már a konditeremben tornázunk egy-másfél órát. Ezután megyünk a jégre, ott gyakorolunk, majd ebédelünk. Utána azt csinálok, amit akarok. Ez csak felkészülési időszakban változik, pl. augusztusban délután is a pályán vagyunk.

02

• Akkor elég sok szabadidőd van…
– Ez így igaz, de azt hozzá kell tennem, hogy egész délután fáradt vagyok, mert az edzések elég intenzívek. A barátnőm, aki szintén komáromi, és akivel Budapesten együtt élek, persze néha irigykedik, hogy milyen jó sorom van. Gyakran mondja, hogy ő is inkább hokis lehetett volna, de azért a kettesben töltött pillanatokban igyekszem elérni, hogy ő is jól érezze magát.

• Hogy tekintesz vissza az áprilisi világbajnokságra?
– Természetesen nem lehetek elégedett, mert csak egy meccsen tudtunk győzni, viszont fontos kiemelni, hogy nagyon kiegyenlített csatákat vívtunk, a csapatok között nem volt sok különbség. Fő problémánk az volt, hogy hadilábon álltunk a gólszerzéssel, miközben az ellenfeleink könnyű találatokat szereztek, de fiatal a gárda, ez még a jövőben javulhat. Ráadásul 2018-ban Budapesten lesz a világbajnokság, így hazai környezetben játszhatunk, ami nagy előnyt jelenthet.

•  Milyen gyakran jársz haza?
– Ebben a szezonban 76 mérkőzésen vagyok túl, ilyenkor nagyon nehéz elszabadulni. Főleg a szüleim járnak utánam. Édesapám szinte az összes mérkőzésemet élőben nézi meg.

• Édesanyád mit érez, amikor például az egyik védő elüt, mint egy gyorsvonat?
– Nos, az orromat már ötször betörték, de simán átkorcsolyáztak a kezemen is. Eltörött már a hüvelykujjam, a kivert fogakat meg inkább nem is említeném. Párszor arcon találtak koronggal, ütővel, dehát ez benne van. Mindenki tudja, hogy a hoki nem a puhányaknak való. Persze anyukám és a barátnőm ilyenkor nem boldog, de ezen túl kell tenniük magukat.

• Melyik volt a legfájdalmasabb és a leghosszabb sérülésed?
– Amikor az ember az arcába kapja a korongot, az nagyon tud fájni, amikor viszont eltörték a hüvelykujjamat, azt a borzalmat senkinek sem kívánom. Emiatt majdnem két hónapot voltam kénytelen kihagyni, de edzésekre azért eljártam. A csapattársaim kötötték be a korcsolyámat, mert én nem tudtam.

• Na és verekedtél már a jégen?
Háromszor is. Ebből egy döntetlen, két győzelem született. Nyilván az ember nem azért megy a pályára, hogy bunyózzon, de olykor elkerülhetetlen.

• Jó a kollektíva Újpesten?
– Minden évben nagy a rotáció, ezért nehéz hosszú távú barátságokat kötni. Mi, “külföldiek” gyakran járunk össze, de elég sokszor előfordul az is, hogy a fél csapat fogja magát és együtt megy vacsorázni. Jól érzem magam köztük.

• Mi a különbség a szlovák és a magyar hoki közt?
– Főleg a tapasztalat, hiszen a szlovák hokisok magasabb színvonalú bajnokságokban játszanak, és rájuk természetesen jobban odafigyelnek a menedzserek is. Egyébként a KHL és az NHL között is van számottevő különbség. Például, hogy Amerikában 18 éves korodban választanak ki, Oroszországban viszont akár egy jó szezon után 28 évesen is bekerülhetsz.

• Anyagilag megéri a magyar élvonalban hokizni?
– A legfontosabb, hogy mindig időben fizetnek, a szerződések azonban 8-10 hónapra szólnak. Nem keresünk rosszul, de annyira jól se. A szerződés lejárta után azonban nincs fizetés, szóval spórolni kell, hogy az ember ezt a néhány hónapos időszakot kihúzza.

• Hogyan jellemeznéd magad és mi a végső célod?
– Jól lövök, gyors vagyok, de mentálisan fejlődnöm kell. Ez azt jelenti, hogy gyakran még mindig görcsölök, túlságosan is akarok, és ez olykor a visszájára sül el. Személyes célom, hogy a legjobb európai bajnokságok egyikében játszhassak. Ezért el is követek mindent, amit csak tudok.

Kedvenc csapat: Chicago Blackhawks, Bayern München, Sparta Praha
Kedvenc szín: piros
Szerencseszám: 81, 18
Kedvenc színész: Denzel Washington
Kedvenc film: Ace Ventura
Kedvenc zenei előadó: Rammstein,
Kedvenc étel: juhtúrós galuska
Kedvenc ital: Kofola
Kedvenc automárka: Audi

Top