Áldott karácsonyt!

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet…
És látta Isten, hogy ez jó.“ (1Mózes 1,1.25b)

„Kezdetben volt az Ige… Az Ige testté lett…
és láttuk az ő dicsőségét…“ (János evangéliuma 1,1.14)

karacsony

Kezdetben minden jól indult. Kezdetben minden a helyén volt. A Nap, a Hold és a csillagok, a föld, a szél, a tengerek és a folyók, a gyümölcstermő fák és a nyüzsgő állatok. Minden tette a dolgát az ő neme szerint. Kezdetben béke és harmónia volt az ember és ember, az ember és Isten között, az ember és a teremtettség között. És látta Isten, hogy ez jó. És ezt élte meg az ember is. Kezdetben…

Aztán elromlott. Szétesett. Messzire sodródtunk. Az Istentől, a teremtettségtől és egymástól is.

Később egy régi halászfaluban, a Genezáret-tó partján a názáreti ács fia megszólította Jánost. És ekkor Jánosnál új kezdődött el. Tanúja volt annak, ahogyan Isten szeretete gyógyít testet és lelket, felemel és bátorít, és egy olyan horizontra emeli az embert, amikor a láthatón túl megláthatja Isten országának dicsőségét.

Később, amikor János leírja evangéliumának első sorait, az általunk karácsonynak ismert ünnepet a Lélek által megfogalmazza és a betű kalodájába kényszeríti, a végesbe a végtelent, a torzóba a teljeset – tudja, hogy ez egy új teremtés, ez egy új kezdet neki és mindenkinek, aki hiszi és éli, hogy mit is jelent az, hogy Kezdetben volt az Ige és az Ige testté lett.

Az új kezdet új törvénye: a hetvenszer hétszeres megbocsátás elengedő és megengedő szeretete, a ne tudja a te bal kezed, mit tesz a jobb önzetlen segítésre ösztönző bátorítása, a bűnbánat útjának alázata, a belső szobák imádságos csendje és az együtt töltött idő öröme. Együtt az Istennel és egymással. Újra együtt. Az új kezdet új törvénye: a szeretet parancsa. Ahogyan a költő fogalmaz: „Nem volna más vallás, /Nem volna csak ennyi: /Imádni az Istent /És egymást szeretni…. /Karácsonyi rege,/ Ha valóra válna, /Igazi boldogság /Szállna a világra… (Ady Endre: Karácsony).

Új kezdődik el, egy új teremtés Őbenne, Jézus Krisztusban, akinek mi is megláthatjuk dicsőségét. Túl a karácsonyi gyertyák fényén, a megterített asztal mindennapi kenyerén vagy ünnepi gazdagságán, túl gyermekeink ragyogó szemén, vagy éppen az egyterítékű asztalok csöndjén, túl a bővelkedő életen, vagy a mindennapi mókuskerekes pörgésen, túl a szegényes ünnepek hitelekbe is bocsátkozó lázadásán, túl a betegségen, a gyászon és túl a halálon, az örökélet és feltámadás valóságát kiteljesítő halálon.

2019 karácsonyán is megláthatjuk ezt a dicsőséget hit által, körülményfüggetlenül. De hálát adva, énekelve, asztalt terítve és mellé ülve, ajándékozva, és megköszönve az Istennek, hogy mi vagyunk a megajándékozottak Krisztusban. A mi életünkben is vele, általa új kezdődött el, hogy majd színről-színre is láthassuk az Ő dicsőségét.

Addig is buzdítsuk a magunk lelkét és egymást:

Jöjjetek Krisztust dicsérni,
bízó szívvel hozzá térni,
énekekkel zengve kérni,
Krisztus népe, jöjjetek.

Küldte Őt az Úr kegyelme
öröklétre, győzelemre,
hogy szívünket felemelje
boldogságos ég felé.

Irgalommal szánva minket,
Nagy jósága ránk tekintett,
S ördögcsalta bús szívünket
Mennymagasból látni jött.

Jászol-ölben drága gyermek,
Ég felé vigyen kegyelmed,
Hol dícsérve énekelnek
Édes hangú angyalok. (328. dicséret)

Áldott karácsonyt!

Fazekas Zsuzsa, református lelkipásztor

Top