Ezért fog hétfőn nyűgösen kelni: elérkezett a pillanat, amit tavasszal sokan utálnak, az óraátállítás. Március 29-én, vasárnap 2-ről 3-ra tekerjük előre az óramutatót. Bár ezt a feladatot talán már csak az éjjeliszekrényen álló ébresztőórán és a mechanikus karórákon kell elvégezni, telefonunk és okoseszközeink maguktól is átállnak. 

Az évenként kétszer esedékes rituálé évtizedek óta megosztja a közvéleményt. Az első világháború alatt, 1916. április 30-án a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia vezette be elsőként az óraátállítást. A cél egyértelmű volt: a háborús gépezet fenntartásához szükséges szénnel való takarékoskodás. A háború után a rendelkezés megszűnt, később többször be- és kivezették.

Az energetikai szakértők véleménye ma már korántsem olyan egységes, mint száz évvel ezelőtt. Az óraátállítás eredeti indoka az energiamegtakarítás volt, azonban a 21. századi fogyasztási szokások alaposan átírták a képletet.

Bár az Európai Unió évekkel ezelőtt napirendre tűzte az óraátállítás eltörlését, a tagállamok közötti egyetértés hiánya és a globális válságok elodázták a végső döntést. Az óraátállítás a karóránkon csak egy pillanat, azonban vannak, akik napokig-hetekig nyögik a következményeit. 

Arról, hogyan hat az óraátállítás a szervezetre, Németh György címzetes egyetemi docenst, a Magyar Alvás Szövetség elnökét kérdeztük. 

„Azzal kezdeném, hogy az ember életmódja egyfajta szabályos ritmus által irányított folyamat. Az alapvető emberi létállapotot egy speciális ritmus, az úgynevezett cirkadián ritmus határozza meg, amely tulajdonképpen a nappal és az éj, a sötétség és a világosság váltakozásából indul ki. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésünkre álló 24 órán belül a társadalmaink úgy rendezkedtek be, hogy a nap egyharmadát a szervezetünk pihenéssel, alvással tölti. Ez nem egy passzív állapot, hanem rendkívül fontos élettani folyamat, hiszen ilyenkor számos fiziológiai funkció zajlik” – mondta az Alvás Szövetség elnöke. 

Ha viszont a cirkadián ritmus megbomlik, abból különféle bajok származhatnak. „Sajnos előfordul, hogy mi magunk idézzük ezt elő: például ha éjszakába nyúlóan szórakozunk, vagy a munkánk miatt maradunk fent. Ha ebből a természetes ritmusból kilendülünk, megbolygatjuk a szervezetünket. Ezt mindenki tapasztalhatja: egy átvirrasztott éjszaka után ’másnaposak’ vagyunk – nem vagyunk olyan fittek és energikusak, mint kipihent állapotban” – mondta Németh György.

De mi a helyzet akkor, amikor ezt a ritmust mesterségesen bolygatják meg, mint például az óraátállításkor? „Ma már tudjuk, hogy a tavaszi óraátállításkor – amikor egy órával kevesebbet alszunk – sok embernél komoly nyomokat hagy a változás. Az átállás nem megy egyik napról a másikra, főleg a gyerekek, az idősek és a betegek érzékenyebbek erre. Statisztikai adatok igazolják, hogy a tavaszi óraátállítást követő első munkanapon megnő a balesetek száma és a kockázati kitettség. Minden olyan állapotnak, amely kibillenti a szervezetet a ritmusából, következményei vannak. Minél fiatalabb egy szervezet, annál jobban tolerálja, minél idősebb, annál nehezebben. Ilyenkor jelentősebbek lehetnek a vérnyomás-ingadozások, és a cukorbetegek területén is kimutatható, hogy a szimptómák felerősödnek. De alapvetően az immunrendszerünk időleges legyengülése a legjellemzőbb. Nem vagyunk olyan tettre kész állapotban, mint egy jól átaludt éjszaka után” – jellemezte az óraátállítás utáni helyzetet. 

A szakember azt javasolja, aki tudja magáról, hogy érzékeny, annak érdemes már egy héttel korábban elkezdenie a felkészülést. Naponta 10-15 perccel feküdjön le korábban, így fokozatosan, következménymentesen tud átállni. Esetleg a vasárnapi ebéd utánra is iktasson be egy kis szunyókálást, hiszen egy órával kevesebbet aludtunk. (kl)