Magabiztos győzelmet aratott a KFC Komárom az osztályozó mérkőzés visszavágóján az MFK Zvolen ellen, és ezzel kiharcolta a bennmaradást az első osztályban. Legalábbis a pályán, azon kívül ugyanis vár még egy csata a klub vezetésére: legkésőbb szerdán dől el, hogy a Szlovák Labdarúgó-szövetség megadja-e a licencet a következő idényre a komáromi csapatnak. Ehhez az kell, hogy május 27-ig meglegyen az új stadion használatbavételi engedélye.

Az Eperjes elleni drámai mérkőzéssel még nem volt vége a KFC idényének, az elmúlt héten ugyanis még egy utolsó nagy csatát kellett megvívnia a csapatnak. A komáromi lila-fehérekre az osztályozón a második liga ezüstérmese, az MFK Zvolen várt.

Tudtuk, hogy már a párharc első ütközete sem ígérkezik könnyűnek, de arra talán kevesen számítottak, hogy a hazai pályán, közel kétezer ember előtt játszó zólyomiak szűk fél óra után vezetni fognak. A fantasztikus idényt futó, tavaly még komáromi színekben játszó Jakub Sylvsestr talált be Dlubáč kapujába, amely sokként érte a KFC játékosait.

A második félidőben ugyan felborult a pálya, a hazai csapat gyakorlatilag át sem lépett a félpályán, de hősiesen küzdött és védekezett, és ennek köszönhetően végül kihúzta kapott gól nélkül. Nagy meglepetésre tehát az első felvonás után a második ligás csapat került előnybe.

Nem véletlen, hogy hatalmas volt a teher a KFC játékosain a visszavágón. Ez jól látszott az aranyosmaróti mérkőzés első félidejében: a lila-fehér csapat idegesen és kissé kapkodva kezdett. Az első veszélyes helyzet Ožvolda előtt adódott, majd Rudzan bombáját védte Krejčí, aki Zólyomban is nagy bravúrokat mutatott be. A vendégek kapusa Rudzan második próbálkozásánál azonban már tehetetlen volt: a komáromiak cseh légiósa az első félidő hajrájában egy lecsorgó labdát lőtt a hálóba. Talán a legfontosabb pillanatban született meg az első komáromi gól, hiszen a vezetés birtokában a KFC sokkal nyugodtabban mehetett szünetre.

Komáromi szempontból remekül indult a második félidő, Rudzan újabb gól szerzett, és ezzel egyértelműen a mérkőzés hősévé vált. A baloldali védő nagyon jó ütemben követett végig egy jobbról érkező beadást, és a Boďa fejéről megcsúsztatott labdát közelről higgadtan passzolta a kapuba. S bár még sok volt hátra, ekkor úgy tűnt, az újabb bekapott gól megroppantotta a vendégeket. Várakozásunk bő húsz perccel később be is igazolódott: egy védelmi megingás után Ganbold Ganbayar törhetett ziccerben kapura, és a mongol szélső nem hibázott, megszerezte a komáromiak harmadik – és egyben utolsó – gólját. Innen már nem volt visszaút a zólyomiak számára, a KFC magabiztosan őrizte előnyét mindaddig, míg a játékvezető véget nem vetett a játéknak. A komáromi együttes a zólyomi egy gólos vereség után Aranyosmaróton magabiztos és megérdemelt győzelmet aratott, és ezzel megőrizte tagságát a szlovák élvonalban.

A hármas sípszó után hatalmas ünneplés vette kezdetét: jó volt látni, ahogy a KFC játékosai és szurkolói – az Eperjes elleni rangadó után – ismét egymásra találnak, és együtt ünnepelnek. De volt is mit ünnepelni: az utolsó egy hónapban hatalmas teher nyomta a szakmai stáb és a játékosok vállát. Az utolsó fordulókban végig ott érezhették a kést a nyakukon, de végül sikerült elérni a célt, a küldetést teljesítették: a KFC jövőre is a legmagasabb osztályban játszhat feltéve, ha az új stadion körül is minden legalább úgy történik, ahogy az történt szombaton az aranyosmaróti pályán.

Osztályozó, 1. mérkőzés:

MFK ZVOLEN – KFC KOMÁROM 1:0 (1:0)
Zólyom, 1856 néző. Vezette: Glova – Pacák, Bednár.
Gól: 27. Sylvestr
Sárga lap: 29. Sylvestr, 69. Filipiak, illetve 9.Tamás N.
MFK: Krejčí – Adayilo, Gaško, Filipiak, Petrák (57. Patrnčiak) – Starší (80. Onuoha) – Gono, V. Tóth, Úradník (80. Köröš), Vrekič – Sylvestr (90+1 Nosko). Vezetőedző: Dušan Tóth
KFC: Dlubáč – Šmehyl, Špiriak, Šimko, Rudzan – Gamboš (46. Boďa), Domonkos – Mustafič, Tamás N. (70. Palán), Druga (46. Druga) – Bayemi (86. Pastorek). Vezetőedző: Czibor Norbert

Osztályozó, 2. mérkőzés:

KFC KOMÁROM – MFK ZVOLEN 3:0 (1:0)
Aranyosmarót, 1344 néző. Vezette: Ziemba – Vorel, Bednár.
Gól: 43. és 49. Rudzan, 71. Ganbold Ganbayar
Sárga lap: 10. Rudzan, 65. Krčík, 81. Tamás N., illetve: 23. Petrák, 41. Adayilo, 62. Filipiak, 90+5. Gaško
KFC: Dlubáč – Krčík (67. Pillár), Špiriak (66. Bayemi), Šimko, Rudzan – Domonkos (90+2. Szücs), Ožvolda – Šmehyl, Mustafič, Ganbold (90+2. Pastorek) – Boďa (70. Tamás N.). Vezetőedző: Czibor Norbert
MFK: Krejčí – Adayilo (88. Dvorský), Gaško, Filipiak, Petrák (46. Köröš) – Starší (81. Blihár) – Gono (54. Onuoha), V. Tóth, Úradník (80. Patrnčiak), Vrekič – Sylvestr. Vezetőedző: Dušan Tóth

NOVOTA JÁNOS kapusedző: Rendet tettünk az öltözőben és szakmaibb módon kezdtünk el dolgozni

Feszült és stresszes hetek vannak a csapat mögött, de végül – ahogyan a mesékben is – minden jól végződött. Mekkora megkönnyebbülést jelentett számodra az a pillanat, amikor a szombati mérkőzésen a játékvezető lefújta a mérkőzést?

Óriási megkönnyebbülést éreztünk, hiszen nagyon komoly mentális nyomás alatt voltunk, különösen azután, hogy Radványi Miklós vezetőedző lemondott. Nekünk, vagyis az új összetételű szakmai stábnak mindenáron az volt a célja, hogy kiharcolja a bennmaradást. Úgy voltunk vele, hogy ezt a klub, a játékosok és a szurkolók is megérdemlik. Én magam is mindent beletettem, amit csak tudtam, hogy ezt a célt elérjük. Hatalmas energiákat mozgósítottunk, tudtuk jól, hogy a végjáték nagyon nehéz lesz, de nagyon örülök, hogy – még ha egy kicsit nyögvenyelősen is, de – sikerült a küldetést teljesíteni. Hatalmas csalódás lett volna úgy kiesni a Niké ligából, hogy ott egyszer sem léphetünk pályára a saját, új stadionunkban.

Az osztályozó mérkőzés első felvonása nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, és ezzel csak még több teher került a játékosok vállára. Kedden fásult és enervált volt a csapat, szombaton viszont mintha kicserélték volna az egész együttest, csak úgy duzzadtak az önbizalomtól a játékosok. Mi történt a két mérkőzés közötti napokban?

Az első, zólyomi mérkőzésen az egész csapat érzelmileg még nagyon fáradt volt. Mint tudjuk, három nappal ezelőtt egy rendkívül fontos mérkőzést kellett megnyernünk ahhoz, hogy egyáltalán megküzdhessünk az osztályozón az MFK Zvolen csapatával. Érzelmileg és mentálisan az Eperjes elleni mérkőzés sokat kivett a csapatból, és ennek a nyomai még ott voltak bennünk Zólyomban. Gyakorlatilag két napunk volt arra, hogy felkészüljünk az osztályozóra egy olyan meccs után, amelyen teljesen kihajtottuk magunkat. A hazai csapat kihasználta azt, hogy nem voltunk olyan élesek, mint ahogyan azt elterveztük. A visszavágón aztán már minden játékos végrehajtotta azt, amit elvártunk tőlük. Szerettük volna az ellenfelünket letámadni, nem akartuk, hogy lélegzethez jusson, szerencsére ez sikerült is. Fontos volt, hogy még az első félidőben vezetéshez jutottunk, ahogyan az is, hogy ezt az előnyünket mindjárt a második félidő elején meg tudtuk duplázni.

Az első mérkőzés után mindenki azt kérdezte: az jó, hogy képesek vagyunk dominálni és sok helyzetet ki tudunk alakítani, de ki fog ebben a csapatban gólt szerezni? Talán kevesen hittek abban, hogy éppen az együttes balhátvédje lesz az, aki eldönti meccset. Hogyan látod: Rudzan volt a mérkőzés hőse?

Az első két gólt két rögzített szituációból szereztük meg. Ha tehát innen nézem, nem olyan nagy meglepetés, hogy mind a két gólunkat egy védő szerezte. Nagyon fontos gólokat szerzett Rudzan, de én inkább azt mondanám, hogy az egész csapat – így egy személyben – volt a mérkőzés hőse és embere. Minden játékos azt nyújtotta, amit szerettünk volna tőlük látni: odatették magukat, nagy önbizalommal és magabiztossággal léptek pályára, már a mérkőzés előtt elhitték, hogy ők ezt a meccset meg fogják nyerni. Ezt rögtön az első percektől kezdve lehetett érezni rajtuk.

Abban, hogy végül a KFC győztesen vívta meg az idény utolsó nagy csatáit, mekkora szerepet játszott az, hogy az utolsó három forduló előtt az új szakmai stáb egy-két játékost kitett az első csapat keretéből?

Szükség volt arra, hogy egy kicsit kitisztítsuk az öltözőt. Rendet kellett tenni a fejekben: azok esetében, akiknél úgy ítéltük meg, hogy nem megfelelő a hozzáállása, lépni kellett. De ez csak az egyik dolog volt. A másik, hogy sokkal szakmaibb módon kezdtünk el dolgozni. A szlovák válogatott videó- és adatelemzője a Trencsén elleni mérkőzéstől kezdve komoly segítséget nyújtott nekünk a szakmai munkában. Videóelemzések alapján edzettünk, meccsszituációkat: támadásokat, védekezéseket és átmeneteket, valamint rögzített helyzeteket gyakoroltunk. A játékosok tehát pontosan tudták, hogy mit várunk el tőlük. Taktikailag, fizikailag és technikailag is fel voltak készítve a feladatra. Ezáltal a csapatnak nagyobb lett az önbizalma, így még inkább elhitték, hogy meg fogják tudni csinálni. Tudatos döntés volt az is, hogy az utolsó meccseken nagyobb szerepet fognak kapni azok a játékosok, akik már hosszú ideje a klubban szerepelnek. Úgy gondoltuk, hogy az csak jól sülhet el, ha olyan játékosok lépnek pályára, akik érzelmileg sokkal inkább kötődnek a KFC-hez, a városhoz és a szurkolókhoz. Tudtuk jól, hogy ők a döntő pillanatokban még inkább oda fogják tenni magukat. Örülök annak, hogy ez a döntésünk végül bevált. De ugyanígy szeretném megköszönni az egész stáb munkáját is. Czibor Norbi mindvégig nyitott volt az elképzeléseinkre, de Saláta Kornélnak és Ollé Robi erőnléti edzőnek is jár a köszönet. Utóbbi fizikálisan remekül felkészítette a csapatot. És nagyon hálásak vagyunk – ahogyan arra már utaltam – Marco Brininek is, aki a válogatott videóelemzőjeként mindenféle anyagi juttatás nélkül segített nekünk az elemzői munkában.

Noha ezek a napok még az ünneplésről szólnak, de már most sokan kérdezik: mi lesz a Czibor- Saláta- Novota alkotta szakmai stáb sorsa? Marad a jövő idényben is ez a felállás?

Hivatalosan még nincs információm arról, hogy a klub vezetése hogyan képzeli el a jövőt. Erről majd őket kell megkérdezni, de annyit elárulhatok, hogy ha a döntés rajtunk múlna, mi nagyon szívesen maradnánk Komáromban és folytatnánk a munkát a KFC-ben.

Langschadl Mátyás