A Hushegyi testvérek egy húron pendülnek

A The Butchers zenekar két alapító tagja, Hushegyi András és János – utóbbi a komáromi Duna Menti Múzeum igazgatója – volt a Szinnyei József Könyvtár októberi Zeneszalonjának vendége, akiket Ficza János, a Pátria Rádió szerkesztő-műsorvezetője kérdezett.

Ficza János először is arra volt kíváncsi, hogy az ikertestvérekben mennyi a közös, hiszen elég távol álló hivatást választottak: egyikük nanobiotechnológiát, míg a másik muzeológiát. András szerint sokban hasonló a természetük, gondolkodásmódjuk, de ha valamiben nem is értenek egyet, azt mindig meg tudják beszélni. Ő eredetileg vegyészetet tanult, erről váltott az akkor még sokkal izgalmasabbnak tűnő nanobiotechnológiára, amelynek köszönhetően nemzetközi versenyekre is eljutott. Mire a doktori munkájához szükséges kutatásokat is befejezte, fél világot beutazta, és bár szépen ívelt felfelé a tudományos karrierje, inkább a versenyszférában folytatta a pályáját. János történésznek készült, a felvételi eljárás során azonban végül más irányt vett a pályája: tanulmányi eredményeinek köszönhetően felvételi vizsga nélkül nyert felvételt a muzeológia szakirányra, amely meghatározta későbbi szakmai életútját.

A beszélgetésben szépen kirajzolódott somorjai gyermekkoruk. Jó humorral mesélték el, hogy szüleik milyen csodálkozva nézték, hogy míg lányuk sikeres kosárlabdázó, addig a két kicsi „iszonyatosan hadilábon áll” minden sporttal. Végül beíratták őket vívásra, de András és János három év alatt sem jött rá, mit is keresnek ők valójában a páston. Szerencsére zenerajongó nagybácsijuk felfigyelt zenei érzékükre, majd a szülők is rábólintottak, hogy a vívás erőltetése helyett zenei téren képezzék magukat. Középiskolában már együttest alapítottak, és miközben ők úgy tekintettek magukra, mint a „lúzerekre”, a lányok közt bizony jó pár rajongójuk volt a magas, hosszú, göndör hajú és mindig feketében járó Hushegyi testvéreknek.

A The Butchers zenekart 2011-ben alapították, amely kezdetben blues-feldolgozásokkal lépett fel. Első saját dalaik szintén blues-rock stílusban íródtak, később felerősödött a keményebb, rockos hangvétel a zenéjükben. Tizenöt éves fennállásuk alatt számtalan koncertet adtak, több CD-jük is megjelent. A sikerért azonban keményen megdolgoztak, mivel mindketten menedzser típusok: aktívan építették az együttest a közösségi médiában, pályázatokat írtak, miközben időről időre szembesültek a problémával, hogy nagyon nehéz magasan képzett basszusgitárost találni. Ficza János ezen a ponton fel is idézte, mekkora visszhangot váltott annak idején András egyik Facebook-posztja, amelynek a címe az volt: Hová tűntek a zenészek? János ezzel kapcsolatban kifejtette, nem csupán zenész nincs elegendő, de fellépési lehetőség sincs, ugyanis a Covid ideje alatt szinte az összes klub bezárt, a mai fiatalok pedig már nem igénylik az élő zenét a klubokban. A fesztiválokból is egyre kevesebb van. Ennek következtében egyre több zenekar szűnt meg, mint például az Estendøn, amit a szlovákiai magyar zenei élet igencsak megsínylett. A jó hangulatú est azonban remek dalokkal és pozitív végszóval zárult, ugyanis a Hushegyi testvérek elárulták, hogy bár egyelőre kettesben, de mindenképpen folytatják a zenélést. JN.

Top