Komárom. A kereszténység legnagyobb ünnepének, Jézus Krisztus feltámadásának közeledtével különösen időszerű a Duna Menti Múzeum legújabb, Ősi minták, új csodák – hímes tojás című kiállítása, amely a Zichy-palota termeiben tekinthető meg. A mintegy 1200 lenyűgöző hímes tojás – amelyeket a két neves tárgyalkotó népművész-pedagógus, a Magyar Érdemkereszt bronz fokozatával kitüntetett, Gömörsíden élő Benko Tünde, valamint az érsekújvári Molnár Belány Szilvia készített – rendkívül sok szempontból közelít a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó népi hiedelemvilághoz és szimbólumrendszerhez.

Még néhány évtizeddel ezelőtt is, ha az ember húsvét hétfőn kinézett az ablakon, egész nap öltönyös, fehér inges férfiakat és fiúkat, nagypapákat és unokákat láthatott, amint a család nőtagjait mentek meglocsolni illatos pacsulival. Mára ez a hagyomány egyre inkább kikopik, ahogy az az évszázados régi népszokás is, amikor a lányokat kútvízzel öntözték meg, vagy megvesszőzték. A lányok aztán viszonzásul mindig két piros tojást adtak a legényeknek, ugyanis a népi hiedelem szerint, ha nem két tojást kap a legény, a felesége sánta lesz. 

Kulturális örökség a tojásírás

A tojásfestés szokása azonban ma is él, bár egyre kevesebben követik azokat a hagyományos módszereket, mint a kiállító alkotók. „Az egyik legelterjedtebb technika az úgynevezett írókázás, amely során olvasztott viasszal rajzolják meg a mintát a tojás felületére – magyarázza Sipos Anna néprajzkutató, a kiállítás kurátora, miközben végigkalauzol a különleges tárlaton. – A festést követően a viaszt eltávolítják, így rajzolódik ki a minta.” 2025-ben a tojásírás hagyománya többek között Benko Tündének és Molnár Belány Szilviának köszönhetően felkerült Szlovákia Szellemi Kulturális Örökségének reprezentatív listájára. A másik jellegzetes eljárás a gombostűfejes technika, amikor a minták apró, csepp alakú pontokból állnak, amelyeket gombostű segítségével visznek fel a tojásra. Ez a módszer rendkívül finom, aprólékos mintázatot eredményez. Emellett más technikák is ismertek, például a karcolás, a maratás, a patkolás vagy a berzselés (levélrátét). Ezek nemcsak változatos megjelenést biztosítanak, hanem a különböző tájegységek sajátos világát is tükrözik – a kiállításon tíz ilyen tájegység jelenik meg.

Jelképek, motívumok

A hímes tojások motívumkincse rendkívül gazdag. A leggyakoribbak a növényi motívumok, amelyek a termékenységet, a megújulást és az élet folytonosságát jelképezik. A tulipán a nőiesség és a szerelem jelképe, míg a rozmaring a hűséget és az emlékezést idézi. Az életfa a világ rendjét és az élet körforgását jeleníti meg, gyakran szimmetrikus szerkesztésben. A virágok, levelek és indák rendszerint stilizált formában jelennek meg. Az állati motívumok ritkábbak, de fontos szerepük van a népi szimbolikában. A madár az égi világ és a lélek jelképe, míg a kakas a fényt és az ébredést képviseli. Egyes vidékeken a szarvas, ló vagy hal – ami az ókeresztény hagyományban Krisztus jelképe – ábrázolása is előfordul. „A hímes tojások szakrális motívumai szorosan kapcsolódnak a húsvéti ünnepkör vallási tartalmához. A leggyakoribb jelkép a kereszt, amely nemcsak Krisztus szenvedésére és feltámadására utal, hanem a világ négy égtáját és a teremtett rend teljességét is kifejezheti. Különféle változatai – egyenes szárú, talpas vagy sugárzó formák – egyaránt megjelennek a tojásdíszítésben” – sorolja a kurátor.

Miközben rácsodálkozom az aprólékos munkával készült alkotásokra, Sipos Anna felhívja a figyelmemet néhány érdekes darabra, amelyeken munkaeszközök – gereblye, ásó, kapa – bújnak meg, gyakran geometrikus keretbe foglalva. Ezek a motívumok azt a paraszti szemléletet tükrözik, amelyben a vallásos ünnep és a mindennapi munka nem válik el egymástól. A díszített tojás így a közösség életének teljességét – hitet, természetet és munkát – egyaránt megjeleníti.

Visszaköszön az univerzum

Az elképesztő mennyiségű, példásan sorakozó hímes tojás látványa lenyűgöz, egyszeriben nem is tudom hova, merre nézzek, mert egyik szebb, mint a másik. Hosszasan gyönyörködöm a Magyarország címerével ékesített darabban, az aranydíszben pompázó strucctojásban, az art deco korát megidéző modern darabokban. A sokadik vitrin előtt megállva azonban olyan érzésem támad, mintha maga az univerzum nézne vissza rám. „A kozmogonikus jelek a világ keletkezésére, rendjére és szerkezetére utaló ősi szimbólumok – mutat a mintákra Anna. – A leggyakoribb a napmotívum, a kör, a sugaras korong; a forgó- vagy napkereszt a fényt, az éltető erőt és az örök körforgást fejezi ki. A napábrázolások gyakran középpontos szerkesztésűek, igazodva a tojás formájához. A csillagmotívum – különösen a nyolcágú csillag – az égi rendet és az ünnepi ragyogást idézi. A hullámvonalas, kígyózó minták pedig egyes értelmezések szerint a vizet, az ősóceánt vagy az élet folytonos áramlását jelképezik. Ezek a motívumok a kereszténység előtti képzetek rétegét is őrzik, ugyanakkor a húsvéti ünnepkör keresztény jelentéstartalmaival is összekapcsolódnak.”

Árulkodó színek

Nemcsak a minták beszédesek, a színek világa is sokat elárul. A növényekkel festett hímes tojások a hagyományos paraszti díszítés egyik legősibb formáját idézik meg. A természetes festékek használata szorosan kapcsolódott a falusi élet önellátó rendjéhez és jól illeszkedett a húsvét tavaszi megújulást hangsúlyozó jelképrendszeréhez. A festékanyagok szó szerint kéznél voltak, a ház körül vagy a mezőkön gyűjtött növények adták az alapot. A vörös- és lilahagyma héja meleg, vörösesbarna, illetve mélyebb, lilás árnyalatokat adott a tojásoknak. A dió sötétebb barnára festett, míg a bodzabogyó, az áfonya vagy az ibolya kékes-lilás színeket eredményezett. Egyes tájakon a szöszös bükköny és más mezei növények főzete is festőléként szolgált. A tojásokat ezekben a főzetekben festették, így nyerték el természetes árnyalataikat.

Még szívesen faggatnám Sipos Annát, hiszen a lenyűgözően installált, elképesztően gazdag kiállítás anyagáról órákig lehetne még beszélgetni, de közben megtelt a terem turistákkal, akik kíváncsian hajolnak közelebb a vitrinekhez, és fellelkesülve fedezik fel a hímes tojások apró, gondosan kidolgozott részleteit.

A látványos, gazdag anyagot felvonultató tárlat május 23-ig tekinthető meg.

Janković Nóra