Komárom. Különleges hangulatú tárlat nyílt a napokban a Duna Menti Múzeumban: Tallós Prohászka István (1896–1974) festőművész és publicista különös univerzuma tárult elénk, amelyben Jézus és Marx ugyanúgy megfér egymás mellett, mint a Bruegel világát idéző alkotások a békés tájakkal és abszurd kompozíciókkal, illetve az erőteljes monokróm képek a dinamikus, erős kontrasztokra épülő kompozíciókkal.

A megnyitón Hushegyi János, a múzeum idén januárban kinevezett igazgatója személyes hangvételű köszöntőjében – somorjai származásúként – külön örömnek nevezte, hogy éppen Komáromban, részben a múzeum tulajdonában lévő alkotásokból nyílhatott meg ez a kiállítás, abban a szép városban, ahol néhány hónapja maga is új otthonra talált.

„Vannak művészek, akik köré már életükben történet épül, és vannak olyanok is, akiknek történetét nekünk kell újra összeraknunk, töredékekből, félrecsúszott emlékezetből, szétszóródott művekből – mondta megnyitóbeszédében Szabó Bodó Renáta művészettörténész, a kiállítás kurátora. – Tallós Prohászka István az utóbbiak közé tartozik. Az ő életműve azonban nem eltűnt, inkább szétszóródott. Nem elfelejtették, inkább nem került a helyére. Ez a kiállítás pedig ennek a helykeresésnek egy fontos állomása.” Ismertette a munkáscsaládban született alkotó pályájának nem éppen lineáris, nehezen induló kezdeti szakaszát, amikor még fizikai munka mellett autodidakta módon képezte magát. A későbbiekben a budapesti Iparművészeti Iskola tanulója lett, de még tanulmányai befejezése előtt Berlinbe ment, ahol a Bauhaus szellemiségével és a képzőművészet akkori divatos „izmusaival” találkozott. Mindezek ellenére azonban meg tudta őrizni sajátos, egyedi képi világát, amely expresszív, erőteljes kontúrokkal építkező, olykor groteszk figurákat mozgató kompozíciói és tömör, feszes szerkesztésmódja egyértelműen elkülönítik kortársaitól. „Külön öröm, hogy új kutatási adatok alapján Tallós életének komáromi kötődése is kirajzolódott, ugyanis 1944-ben itt kötött házasságot feleségével, Lauer Mária iparművésszel” – mutatott rá Szabó Bodó Renáta, majd hozzátette, hogy ez a személyes kapcsolat még indokoltabbá teszi, hogy éppen Komáromban, ahol utoljára az 1930-as években mutatták be a festőművész munkáit, ismét láthassa azokat a nagyközönség.  

A megnyitón jelen volt Juhász Bálint, a Hansági Múzeum művészettörténésze és az ottani Tallós kiállítás kurátora, valamint a művész több leszármazottja. Dédunokája, Csejtei Flóra furulyaművész fellépése különösen meghitté tette az eseményt, míg Ágnes unokája megható szavakkal emlékezett meg az 1974-ben elhunyt alkotóról, majd a család nevében mondott köszönetet, amiért Tallós Prohászka István művei méltó figyelmet kaphatnak a komáromi múzeumban.

A június 26‑ig látogatható Egy rejtőzködő modernista című tárlat nemcsak hiánypótló bemutató, hanem a Pozsonyi Városi Galériában készülő nagyszabású kiállítás előkészítésének fontos mérföldköve is, amely végre méltó helyére emelheti a modernizmus egyik méltatlanul mellőzött alkotóját.

JN.