Búcs. Évekkel ezelőtt a Komáromi Napok idején megálltam egy standnál, és csak ámultam-bámultam a szépséges kínálatot. A pult mögött álló fiatal hölgynek elmagyaráztam, hogy bár ezek a darabok nagyon tetszenek nekem, és némi irigységgel csodálom meg azokat másokon, az én személyiségemtől távol állnak. Ő mégis olyan őszinte mosollyal válaszolt a kérdéseimre, hogy úgy éreztem, mintha rám sütött volna a nap. Akkor még nem gondoltam, hogy a búcsi Vanya Andrea optikus-optometrista a Mandi Handmade oldal 15. jubileuma apropóján is ugyanilyen készségesen fog mesélni nekem lélegzetelállítóan szép sujtásékszereiről.

„Már az első emlékeimben ott él, hogy mindig csinálok valamit: rajzolgatok, gyöngyöt fűzök. Talán 5-6 éves lehettem, amikor anyukám adott egy kis anyagot, azon tanulgattam a hímzést. Aztán jött a kötés, horgolás, makramé, gipszöntés, szövés – rengeteg dolgot kipróbáltam, a kézműveskedés egyszerűen mindig is hozzátartozott a napjaimhoz. A sujtásékszerekhez a gyöngyékszereken keresztül jutottam. Először a kis szövőkeretemmel készítettem gyöngyszövött karkötőket. Akkor még a mintákat interneten keresztül keresgéltem, de csatlakoztam ilyen jellegű csoportokhoz, fórumokhoz is” – mesél a kezdetekről. A sujtásékszerek nagyjából akkor érkeztek az életébe, amikor a néptánc is. Előbb a Kerekfüzes Táncműhely és a Komárom Táncműhely tagja volt, jelenleg pedig Esztergomban táncol. A sujtástechnika egyébként a népi kultúrából ered, formavilága és motívumai szorosan kapcsolódnak a hagyományos viseletek díszítéseihez. A zsinór ívei gyakran idézik a népi ornamentikát, így ugyanolyan könnyen harmonizálnak a táncos ruhákkal, mint a mindennapi utcai viselettel. 

Andrea elárulta, a sujtástechnikában azt szereti, hogy rendkívül kreatív. Nincs két egyforma darab, kedvére találhatja ki a mintákat, választhatja ki az üvegkövek és gyöngyök méretét, formáját, színét. Nem tartja etikusnak, ha a kész minták alapján készített ékszereket egyedi darabként kínálják. Saját tudását viszont szívesen adja át. Több helyen, például a bátorkeszii Paca alkotóházban is örömmel tartott workshopot, ahonnan három-négy óra múltán mindenki örömteli érzéssel és a sujtásékszerek egyik leggyakoribb motívumát idéző, tulipános fülbevalóval térhetett haza. Mindemellett rendszeresen jelennek meg mintái a Koralki cseh kézműves magazinban is.

Egy-egy komolyabb darabon vagy szetten több estén át dolgozik, mivel a technika aprólékos, nagy odafigyelést és még több türelmet igényel. Ez utóbbiból pedig nem szenved hiányt, még a hivatását is eszerint választotta. „Tizennégy éves koromban elkísértem a nagymamámat szemüveget rendelni, és míg őt kiszolgálták, a nyitott ajtón át beláttam a műhelybe, ahol éppen üveget csiszoltak egy keretbe. Akkor megfogalmazódott bennem, hogy én is ezt szeretném csinálni. Az egyetemi jelentkezések benyújtása előtt ugyan megfordult a fejemben, hogy beadom orvosira is, de végül a Brünni Masaryk Egyetem orvosi karának optikus-optometrista szakirányát választottam. Nem volt könnyű belerázkódni a cseh nyelvbe, de mivel érdekelt, megvolt a kellő motivációm ahhoz, hogy túllépjek a kezdeti nehézségeken. A diplomám átvétele után előbb egy évet Brünnben, majd hazaköltözésem után Komáromban dolgoztam, jelenleg pedig Érsekújvárott egy olyan optikában, ahol lehetőségem van arra is, hogy kamatoztassam optometrista végzettségemet: végzünk látásélesség vizsgálatot, szemtornákat, applikálunk kontaktlencsét. Ugyanolyan jó érzés látni, amikor valaki elégedetten távozik egy hozzá illő szemüveggel, amely nemcsak segíti a látását, hanem öltözteti is, mint amikor a lányokon látom viszont a sujtásékszereimet. Valahol mindkettő ugyanarról szól: megszépíteni a mindennapokat” – osztotta meg velünk Andrea.

JN.