A minap sétáltam egyet a Vág partján. Megálltam egy pillanatra a régi gördeszkapálya mellett, és néztem, mi történik ott. Legalább egy tucat gyerek volt ott gördeszkával, rollerrel, biciklivel. Nevettek, próbálkoztak, estek-keltek, aztán újra nekifutottak. Ekkor jutott eszembe valami. Nemrég tájékoztattuk a lakosságot, hogy ez a pálya is meg fog újulni, és akadtak olyanok, akik azt írták: minek? Úgysem fogja senki használni. Ott álltam tehát és néztem azt a tucat gyereket. Arra gondoltam közben, hogy néha a valóság egészen mást mutat, mint a kommentmezők.
Komárom városa évek óta komoly figyelmet fordít a sportra. Nem azért, mert ez valami divatos dolog lenne, hanem azért, mert a városházán hiszünk abban, hogy a sportnak a mindennapokban nagyon fontos szerepe van. Éppen ezért idén is több fejlesztés valósul meg. A Vág-parton új sportpályák épülnek: megújul a skatepark, készül egy streetballpálya és a környék első pumptrack pályája is megépül. Ezek mind olyan létesítmények, amelyeket elsősorban a fiatalok és a szabadidős sportolók fognak használni.
Ezeknek a fejlesztéseknek az értéke közel 845 ezer euró, ha azonban az idei év teljes, sporttal kapcsolatos beruházásait és támogatásait nézzük, akkor az összeg meghaladja a kétmillió eurót. Sokan persze ilyenkor felteszik a kérdést: biztosan ez a legjobb helye a pénznek? Nem lenne fontosabb valami más? Természetesen egy városban mindig rengeteg feladat van, és mindig lesz olyan terület, amelyre szintén lehetne több pénzt fordítani.
A sport azonban nem luxus, hanem befektetés: a gyerekeink egészségébe, a közösségbe, a jövőbe. Ma már mindenki látja, hogy a fiatalok egyre több időt töltenek a képernyők előtt. Ha azt szeretnénk, hogy mozogjanak, akkor ehhez lehetőséget is kell teremtenünk. Kell, hogy legyenek olyan helyek a városban, ahol szívesen töltenek időt. Olyanok, ahol együtt vannak, mozognak, fejlődnek, és közben jól érzik magukat.
Egy nemrég készült felmérés azt mutatta, hogy a kilencedikes diákok több mint fele nem éri el az alap fizikai állóképességi szintet. Ez nem csak sportkérdés, ez egészségügyi és társadalmi kérdés, amit illik nagyon komolyan venni. Ha ugyanis egy generáció kevesebbet mozog, annak hosszú távon komoly következményei lehetnek: egészségügyi problémák, rosszabb életminőség, kevesebb közösségi élmény.
A sport azonban képes ezen változtatni. Talán az sem ártana, ha a parlamentben is komolyabban fontolóra vennék ezt a kérdést. Míg ugyanis az egy lakosra jutó sporttámogatás összege az EU-ban átlagosan 130 euró, addig Szlovákiában 34. Míg például Magyarország a GDP 0,9 százalékát áldozza sportra, Szlovákia ennek a töredékét – 0,2 százalékot. Nem csoda az sem, hogy a legutóbbi téli olimpiáról az 5,4 milliós országunk egyetlen érmet sem hozott, miközben a szinte ugyanekkora Norvégia meg 41-et.
Kétgyerekes apaként azt gondolom, hogy a sportba fektetett pénz jó helyre kerül. A beruházások nem egy-két évre szólnak, hanem hosszú időre, akár évtizedekre. S hogy visszatérjek arra a Vág-parti jelenetre, amikor azt a sok gyereket néztem a pályán, arra gondoltam, hogy valójában értük történik mindez, nem a statisztikákért. Nem a számokért, hanem azért, hogy legyenek olyan helyek Komáromban, ahol a gyerekeink mozoghatnak, játszhatnak, sportolhatnak. Helyek, amelyek megtelnek élettel.
Hiszem, hogy ha vannak, lesznek ilyenek, akkor használni is fogják. A Vág-parton például már most is használják. Aki nem hiszi, járjon utána!
Kovács Dávid

Nyitókép: Pexels/Illusztrációs felvétel