Komárom. Szeptember 2-án tartották a Zichy-pontban Varga Tibor, a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség művésze Visszfény című, háromnyelvű fotóalbumának bemutatóját és az alkotó képeiből készült tárlat megnyitóját.

A rendezvény időzítése már önmagában sokatmondó, ugyanis szinte ugyanebben az időben indult Budapesten a fényképezés 200 éves jubileuma alkalmából egy éven át tartó rendezvénysorozat a nagy presztízzsel bíró Mai Manó Házban. Holop Ferenc fotóművész, a Helios Fotóklub elnöke köszöntőjében kiemelte, Varga Tibor egyfajta kapocs a két rendezvény között, hiszen a magyar fényképezés szellemi és szakmai központjában korábban a világ fotóművészetének legjobbjai között szerepelhetett egy rangos csoportos kiállításon, ahol az alkotók közül neki állították ki a legtöbb, összesen hét képét. Varga Tibor munkásságának különlegessége, hogy az analóg és archaikus technikákat digitális eljárással ötvözve alakította ki sajátos képi világát. Szilva József festőművész-tanár méltatásában kiemelte, hogy Varga Tibor nem egyszerű utat választott, hiszen ezeknek az eljárásoknak már maga a technikai kivitelezése is komoly türelmet, tudást és figyelmet kíván.

Nagy Tivadar fotóművész, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének alelnöke egy, a 80-as években készült kinagyított fotográfiát hozott magával, amely barátságuk kezdetét szimbolizálta, ugyanis akkoriban csatlakozott, legfiatalabbként, a Plekner István művészeti vezetésével működő fotóklubhoz Tibor. Jana Mačicová, a Komáromi Regionális Művelődési Központ munkatársának személyes hangvételű köszöntőjéből nem csupán azt tudhatta meg a nagyközönség, hogy Tibor egy jó kép reményében végtelen türelemmel képes várni a megfelelő pillanatra, de azt is, hogy az introvertált, szótlannak ismert fotóst rendkívül jó humorérzékkel áldotta meg a sors.

A kötet szövegeinél közreműködő Jakab Ferenc, perbetei könyvtáros azt a közös alkotást idézte fel, melynek során már számos könyv, naptár, illetve helytörténeti anyag született. Varga Tibor igazi lokálpatriótaként fontos szerepet vállalt az Életvilágok című perbetei képeskönyv létrehozásában is. A közös munka folytatódik, készül az Ideje a megőrzésnek című következő kiadvány.

Varga Tibor fotográfiáinak fókuszában sokszor olyan dolgok állnak, amelyek mellett a legtöbben valószínűleg elmennénk: korhadt fa, kopár hegyoldal, üres olajoshordók, a szárazságtól fájdalmasan megrepedezett föld. Képeinek mégis olyan sajátos atmoszférája van, amely nem arra készteti a nézőt, hogy elforduljon ettől a sivárnak tűnő világtól. Éppen ellenkezőleg, egyre közelebb hívja, hogy bevonódjon, belépjen a képbe, és külső szemlélőből lassan maga is részévé váljon annak. S talán éppen innen kezdődik valami más: a sötétségben egyszer csak feltűnik az ébredés, az élet dinamikája és körforgása, amely valójában mindvégig ott volt a részletekben. Ezek a képek ugyanis nem engedik, hogy egyetlen pillantással letudjuk őket, részletgazdagságuk miatt rétegről rétegre kell lebontanunk azt, amit elsőre látunk.

A tárlat november közepéig látható a Zichy-pontban.

JN.