Laboda Róbert augusztus elsején kezdi meg igazgatói munkáját a Komáromi Regionális Művelődési Központ (Regionálne osvetové stredisko v Komárne) élén, miután az ő pályázatát találta a legjobbnak a megyei önkormányzat illetékes bizottsága, majd kinevezését a közgyűlés is támogatta. Terveiről, céljairól kérdeztük.
• Nem egyedi vélemény, miszerint keveset hallani a Komáromi Regionális Művelődési Központról. Mit kell tudni új munkahelyéről?
– A Komáromi Regionális Művelődési Központ irodái az ugyancsak megyei fenntartású Ipari épületében vannak, tehát a Jókai Színházzal szemben található a székhelyünk. Velem együtt 8 alkalmazottunk van. Fő feladatunk a közművelődés szervezése. Megtalálni azokat a csatornákat, ahol a kultúra még jobban be tud szivárogni az emberek életébe. Kultúrára ugyanis szükség van. És közművelődésre.
Arra pedig az igazgatói pályázatomban is kitértem, hogy szeretném, ha láthatóbb lenne az intézmény, ez kifejezett célom. Sokkal erőteljesebben szeretnénk megjelenni a regionális médiában, legyen szó televízióról, nyomtatott vagy online sajtóról. Magyar és szlovák nyelven is.
• Miért pályázta meg az intézmény vezetését?
– Ahogy egy jóbarátom szokta mondani, gondoltam kipróbálom, miért ne? (nevet) De komolyra fordítva, miután évekig foglalkoztam kultúrával, részese voltam a közművelődésnek, bele akartam kóstolni abba, hogy milyen egy intézménnyel a hátam mögött, remek kollégákkal, egy cél érdekében tevékenykedni. Most erre lesz alkalmam. Lehet, túl idealista vagyok, de otthonról és volt tanáraimtól hozom azt, hogy kultúra nélkül tisztára felesleges élni. Komolyan így gondolom. Tudat alatt mindegyikünkben működik a kultúra, ha valaki egy dalt dúdol, már az is a része. Az ember attól ember, hogy része a kultúrának. Karinthy Frigyes Nihil című versében van egy nagyon jó gondolat arról, mi a művészet: „Vagyis az a művészet, amit az ember gondol, és ha nem gondol semmit, az is művészet – és ha csak érez valamit, az is művészet, és ha neked nem, hát nekem.”
• Hosszú évekig dolgozott pedagógusként, most ennek vége. Nem fog hiányozni a tanári munka? És a gyerekszínjátszás?
– De fog. Viszont a pedagógiának is az egyik leglényegesebb része a gyermeknevelés, tehetséggondozás, és az igazgatói pályázatom legfontosabb pillére éppen erre épül. Hogy tehetségek kibontakozását segítsük, workshopokat tartsunk akár kreatív írásban, gyermekszínjátszásban, bábjátékban, versmondásban. Hogy az élő kultúrát tovább éltessük, hogy elhintsük a gyerekekben a színpad iránti vágyat.
De legfőképpen gondolkodó embereket nevelni a kultúra által, hiszen a jövőbeni társadalomnak nagy szüksége van rájuk. Ha hiányoznak a gondolkodó emberek, azt a társadalom megsínyli, azt mindannyian megérezzük.
Ami pedig a gyerekszínjátszást illeti, annak nem intek búcsút teljesen, hiszen a VMK égisze alatt működő COOLtúrázók csoportot szeptembertől is én vezetem majd.
• Mi volt pályázata három másik pillére?
– Lényeges, hogy erősítsük Komárom és a többi járásbeli település együttműködését, hogy megtaláljuk a város és falvak kapcsolódási pontjait. A Labodából (a köztévé egyik magyar nyelvű műsora – a szerk. megj.) több mint 120 részt forgattunk már le, ami által megismerhettem a régiónk falvait, az életkörnyezetet, az eldugott településeken élő művészeket, érdekes embereket, tehetségeket. A régió összes művelődési házában jártam – nem a kapcsolatépítéssel kell tehát kezdenem. Jó lenne, ha a város és a vidék kulturális életét össze tudnánk kapcsolni, oda-vissza bemutatnánk, egymásra találnánk. Egy nagyszerű körforgás alakulhat ki így.
Pályázatom harmadik pillére az „Együttgondolkodás Házának” létrehozása, ami egy olyan hely, ahol a jó ötletek születnek. Bevonni az ötletelésbe mindenkit, aki nyitott rá, workshopok keretében. Szeretnék továbbképzési lehetőséget biztosítani mindazoknak, akik gyerekekkel és kultúrával foglalkoznak. Ehhez nem kell sok pénz.
• És a negyedik fő célkitűzése?
– A kulturális másság és összetartozás kidomborítása, a két nemzet együttélésének, a régió különleges identitásának hangsúlyozása. E tekintetben egy konkrétabb elképzelésem már van, mégpedig egy magyar-szlovák versmondó verseny megszervezése – itt egy irodalmi színpadon találkozhatna a két nyelv. Első lépésként a magyar gyerekek magyarul, a szlovákok szlovákul verselnének – később pedig még lehet csavarni egyet a forgatókönyvön.
Helyesnek tartom a két kultúra közeledését, szép üzenet lenne, látok benne kultúrán túlmutató hatást is. A későbbiekben akár országossá is kinőhetné magát a versmondó verseny. A fejemben már a neve is megvan: „Mondd bátran! Povedz smelo!”
Többször is megtapasztaltam, hogy a nyelvi különbözőség nem valódi akadály. Volt, hogy Kanadában portugál vagy lengyel nyelvű előadást néztem meg, és tökéletesen értettem még a poénokat is, pedig egyik nyelvet sem beszélem. De az is jó példa, amikor 8 évvel ezelőtt a Munka utcai iskola gyerekszínjátszó csoportjával, a Pogácsakedvelőkkel Turócszentmártonban léptünk fel az amatőr színjátszók legjelentősebb szlovákiai fesztiválján (Scénická žatva). A magyar nyelvű előadásunkat értette és élvezte a szlovák közönség, kétszer is visszatapsoltak minket.
Térségünknek erős kulturális identitása van, a magyar és a szlovák kultúra külön-külön is jelentős – például a Jókai Színháznak, a VMK-nak, vagy éppen a komáromi Matica slovenská tevékenységének eredményeként –, a kettő együttes jelenléte pedig egy különleges régiós identitást hoz létre. Ha éppen egy Jazzpiknik zajlik, az emberek kimennek, ott vannak. Ez hatalmas áldás.
• Beszélgetésünkből egyértelmű, hogy lelkes és motivált. Milyen érzéssel lép majd be először új munkahelyére?
– Ahogy közeledik a munkakezdés, egyre többször merül fel bennem, hogy valóban képes vagyok-e az elképzeléseim megvalósítására, én vagyok-e megfelelő ember. De izgatott is vagyok. Szakmai alázattal akarok nekifogni. Nyitott, éber és eleven leszek. Meg akarom ragadni a kínálkozó alkalmakat.
Laboda Róbert
Nagykürtösön született. Az alap- és középiskolát Füleken végezte – a Füleki Gimnáziumban érettségizett –, a színjátszásba, versmondásba itt szeretett bele. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen szerzett pedagógus diplomát testnevelés szakon. Tanári pályáját a gútai Magán Középiskolában kezdte, majd a komáromi Munka Utcai Alapiskola, végül – egészen mostanáig – az Eötvös Utcai Alapiskola testnevelés tanára, mindkét helyen a színjátszó csoportot is vezette, de például az Egressy Béni Városi Művelődési Központ színjátszóit is. Színdarabok írásában, a Jókai Színház, illetve a Thália Színház előadásainak színpadra állításában is közreműködött.
Jelentős hírnevet szerzett a slam poetry művelőjeként – nemcsak felvidéki magyar körökben. Magyarországon egy ízben megnyerte az Országos Slam Poetry Bajnokságot, többször is díjazták – sokszor elismert magyarországi slammereknél, költőknél, előadóknál bizonyult jobbnak.
Több podcast fűződik nevéhez, a Szlovák Televízióban több mint 120 részt sugároztak Laboda című műsorából. Eddig három kötete jelent meg verseivel, slamjeivel, gondolataival, negyedik könyve a napokban jelenik meg Könnyedén címmel.
Csaba Ádám
Kapcsolódó cikkeink:
Komáromi sikerek a 47. Duna Menti Tavaszon
Magyar nyelvű előadás szlovák közönségnek
Laboda Róbert: a művészet része a sport is
Felvidéki siker a slam poetry bajnokságon