Az oktatási törvények kiterjedt módosítását fogadta el a parlament a legutóbbi, 40. ülésszak során. A csomag keretében négy törvényt módosítottak, és három újat fogadtak el. Az elmúlt húsz év legnagyobb, egyidejűleg bekövetkező változásáról van szó oktatási rendszerünkben. A törvénycsomag néhány vonatkozásáról Andruskó Imrével, a Selye János Gimnázium igazgatójával, a Magyar Szövetség helyi és megyei önkormányzati képviselőjével beszélgettünk.

A magán és egyházi oktatási intézmények fenntartóival folytatott indulatos vita, széleskörű petíciós kezdeményezés, és ellenzéki össztűz ellenére nagyjából változatlan, az imént említett csoportok javaslatait jórészt figyelmen kívül hagyó formában fogadta el a törvényhozás október 21-én azt a törvénycsomagot, melyet Tomáš Drucker (Hlas-SD) oktatási miniszter az elmúlt húsz év legnagyobb reformjának nevezett. Az oktatási jogszabálycsomag keretében módosították a pedagógiai alkalmazottakról és szakmai alkalmazottakról szóló, az ifjúsággal folyó munka támogatásáról szóló, a szakmai képzésről és felkészülésről szóló, és a nevelésről és oktatásról szóló törvényt; ez utóbbit szokás röviden iskolai törvényként emlegetni. Emellett újként fogadták el a felsőoktatásról szóló, az iskolák és oktatási intézmények finanszírozásáról szóló, és az iskolai közigazgatásról szóló törvényt. Az újonnan elfogadott jogszabályokkal kapcsolatban Andruskó Imre megjegyezte, mivel ezek az oktatási rendszer lényeges területeit érintik, természetesen ezeket a területeket eddig is szabályozták, más törvények keretében, most azonban új, önálló jogszabályba foglaltattak.

Drucker módosításai valóban sarkaiból fordítják ki a rendszert, hiszen az óvodától az egyetemig terjedő skálán minden lépcsőfokot érintenek.

Óvodalátogatás négy, majd három éves kortól

Fokozatosan bevezetik a kötelező óvodalátogatást, négy majd három éves kortól. A legalább szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező szülőknek továbbra is lehetőségük lesz óvodás korú gyermekük otthoni nevelésére, ám a gyermek fejlődését évente fel fogják mérni az óvodában, és ha azt nem találják megfelelőnek, akkor jön a kötelező óvodalátogatás. Amellett, hogy az intézkedést a szülői autonómiába való beavatkozásként többen bírálták, Andruskó Imre a lehetséges pozitív vetületeire is felhívta a figyelmet. “A hátrányos helyzetű közösségek esetében a gyerekek gyakran öröklik szüleik sorsát. Elképzelhető, hogy a törvényalkotó szándéka a minél korábbi integráció elrendelésével arra irányult, hogy ebből a negatív spirálból kiragadják őket. Így elkerülhetővé válna, hogy a gyermek úgy jöjjön iskolába, hogy nincsenek meg azok a készségei, amelyek az iskolai boldoguláshoz már szükségesek” – fejtette ki. Andruskó Imre szerint olyan interpretáció is elképzelhető, hogy a kormány, látva az egyre csökkenő gyereklétszámot, előre próbál menekülni, és így stabilizálni az óvodai nevelésben részt vevő gyermekek létszámát. Az óvodákat érintő további lényeges változás, hogy a jövőben azok önálló jogalanyisággal fognak rendelkezni. 

Mindenkire vonatkozó iskolakörzetek

A közbeszédbe leginkább az iskolakörzetek kérdése, a magán és egyházi oktatási intézmények finanszírozása szivárgott be. Iskolakörzetek természetesen eddig is léteztek. A módosítás nyomán azonban, ha a magán vagy egyházi intézmény az önkormányzat által számára kijelölt iskolakörzetből érkező gyerekeket nem veszi fel, akár 20 százalékkal is csökkenthetik a normatív támogatását. Az újonnan bevezetendő intézkedést Andruskó nem tartja igazságosnak. “Az egyházi iskolába járó gyerekek szülei is itt dolgoznak, itt fizetnek adót. Nem fair, hogy az ő gyerekeik iskoláiban csökkentsék a normatívát. A húsz százalék ráadásul már olyan tétel, amit nem lehet kigazdálkodni, összeomolhat az iskola gazdálkodása. A magániskolák esetében más a helyzet. Pozsonyban vannak olyan magán oktatási intézmények, ahol tízezres nagyságrendű a tandíj. Ott, kis túlzással, észre se vennék, ha nem kapnák meg a normatív támogatást. Azonban egy tandíjat nem szedő intézményt miért hoznak hátrányos helyzetbe?” – vetette fel. 

Visszalépés az önkörmányzatiság terén

A törvénymódosítás az igazgatóválasztás terén bizonyos szintű visszalépést hozott az iskolák önkormányzatiságában. Ezt a jogkört elvette az iskolatanácstól, és egy pályázati bizottság hatáskörébe utalta. “Gimnáziumunk esetében a 11 tagú iskolatanács, kiegészülve a tanügyi hivatal és a tanfelügyelet 3 küldöttjével, választotta meg az igazgatót. Megyei fenntartású intézményként az iskolatanácsban van négy megyei képviselő, három szülő, két tanár, egy nem tanár alkalmazott és egy diák. Eddig ők, az említett három emberrel kiegészülve választották az igazgatót. Aki megszerezte a nyolc szavazatot a tizennégyből, az lett az igazgató. Ez a jogkör most kikerült az iskolatanács kezéből, ami az oktatási önkormányzatiság szárnyainak komoly visszanyesése” – mondta Andruskó Imre. Az is komoly változás, hogy ahhoz, hogy valaki iskolaigazgató lehessen a jövőben nem lesz szükség pedagógiai végzettségre. Drucker a menedzseri típusú vezetést preferálja. Ilyen esetben viszont az igazgatóhelyettesnek pedagógia végzettséggel kell rendelkezni. Andruskó nem tartja jó megoldásnak az alá-fölérendeltéségi viszonyok ilyetén megfordítását. “A színházakban is van gazdasági igazgató, de az a színész igazgató beosztottja. Az iskolákban ez a tendencia most megfordulna. Valószínűleg a minisztérium már arra készül, hogy nagy, több százas vagy ezres iskolaközpontok lesznek. Ilyen helyzetben a menedzser igazgató már nem foglalkozna oktatással, hanem a csak az intézmény menetének és gazdálkodásának irányításával. Az, hogy ilyen nagy iskolák legyenek, a jövőben könnyen elképzelhető, tekintve, hogy évről évre kevesebb a gyermek” – mondta.

Kevés a gyerek, kevés a tanár

Andruskó utalt a Deltában is közreadott beíratási körképre, mely szerint hússzú távon csökken a gyermekek száma. Ez nem helyi, hanem országos probléma. Három évtizede még hozzávetőleg 90 ezer gyermek született évente. De még pár éve is 60 ezer körül volt a születésszám. “Komáromban is nagyon kevés gyermek születik, de a születésszám országosan is bezuhant 50 ezer alá, miközben az oktatási rendszer 70-80 ezer körüli létszámra van beállítva. A gyermekek hiányát pedig minden iskolatípus meg fogja érezni. A saját iskolánkról szólva, öt éven belül nem fogunk számottevő változást érzékelni. Tíz éven belül rezeghet a léc. 15 év múlva a jelenlegi 530 diákunk helyett lesz 250-300. És nem azért, mert jók leszünk vagy rosszak, hanem mert az a gyerek, aki ma nem született meg, az 15 év múlva nem fog gimnáziumba jelentkezni. Ez ennyire egyszerű” – mondta.

Diák mellett tanárból és szaktanárból is kevés van. A műszaki tárgyak esetében az utóbbiakat az ipari termelés szívja el, ahol a pedagógusbér két-háromszorosát is megkereshetik. A tanárhiányra reagálva a törvénymódosítás a gyakorló tanári státusz bevezetésével reagál, azaz az egyetemi alapképzést elvégző hallgató beléphet egy iskolába tanítani, azzal, hogy el kell végeznie a mesterképzést. Andruskó Imre elmondta, ezzel a tanárok valamivel korábban juthatnak el az első és a második atesztáció időpontjához, amivel nemcsak a tudásuk, hanem a fizetésük is nő majd. 

Kötelező érettségi matematikából

A törvénymódosítás, a PISA-felmérésekben is megmutatkozó, negatív tendenciánkra reflektálva bevezette a kötelező érettségit matematikából, az alap- és emelt szinten. “Mivel ezt felmenő rendszerben vezetik be, a mostani nyolcadikosoknak azt üzenem, mindenképp számoljanak vele, hogy ők már fognak érettségizni matematikából. Hacsak addig nem jön egy új miniszter, aki ezt eltörli” – mondta. Ő maga a matematika érettségit egyébként hasznosnak tartja, mivel a miniszter által korábban “nemzeti tragédiaként” értékelt PISA-felmérés is azt mutatja, a gyerekek az alapvető matematikai feladatok gyakorlati alkalmazásával nem boldogulnak. (kcr)